A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - P. Szalay Emőke: A XVIII. századi úrihímzések egyik sajátos változata. A küllős rozettás virágbokor

j. kép Úrasztali kendő Nábrád XVIII. század közepe A nábrádiXt\\Xő mintegy összekötő kapcsot jelent a következő csoporthoz, amelyen a szárak egymást keresztezik

3

. Ezen a hímzésen az előbbiek rozettát tartó S alakban hajló ága helyett csak enyhén hajlik a virág szára, emellett más a gyökér megoldása, mivel ebben felette egy hosszabb levéljelenik meg. Az alsó gránátalma szára keresztezi ugyan a másik szárat, viszont rövid, így tulajdonképpen párja a másik oldalra hajló rozettának, mint ahogyan a főszárat alkotó másik két ág is hasonló ívű, ennek következtében a díszítménynek szimmetrikus jellege van. Kisebb elemekben némiképp gazdagabb az előbbieknél, itt a főszáron lévő gránátalma alatt karéjos levélpárt láthatunk (3. sz.). A rozettás díszítmény következő változatánál két egymást keresztező szárról hajlanak a virágok. A hajdúhadházi egyház jelen leg rajzban ismert i757-es évszámmal ellátott térítőjén találkozunk ezzel a megoldással (P. Szalay 2000.40. rajz). Az egész csoportnak ez a leggazdagabb díszítménye, ugyanis a két ág spirállal kezdődő fordított szív alakból indul, amely a gyökeret jelképezi, majd fölötte egy kis gránátalma és egy karéjos levél hajlik ki. A két alsó elem, a küllős rozetta és az egyik gránátalma alatt kis kacsok ós bogyós ágacska tölti a teret. A gránátalmák a füipösi minta eleméhez hasonlóan két csészelevélsorosak, míg a magvakat magába foglaló középrész két spirál között kis bogyóval teljes. A két középső fő elem közül a küllős rozetta szára töréssel hajlik, ennyiben a füipösi térítőre emlékeztet. Sajátosságnak tűnik a szárak ovális közében a kacs és a vaskos három ujjas levél. Az egymáson áthajló szárak alsó és felső metszéspontja között kialakult ovális, mandorla szerű tér kialakulását, benne pettyek megjelenését már a barokk sajátosságának vélik a kutatók. Három altípusát fedezhetjük fel. 3 Nábrád szintén kisnemesi falu (Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II. 1984. 83-84.). 4. kép Úrasztali terítő Tornyospálca XVIII. század középső harmada Az egyik változathoz két terítő sorolható, a tornyospálcai (4. sz.) és egy derecskéi (P. Szalay 2000.36. rajz). A szárakról karéjos és három újjú levelek ágaznak ki, a két küllős rozetta négy szív alakú szirma nyolc külső sziromsorral egészül ki, amely karéjaiban a csészelevelek hegye kissé hajlik. A bokor másik díszítőeleme a gránátalma egyöntetű hímzése miatt inkább tulipánra hasonlít

4

. A nagyfokú hasonlóság mellett eltérések is vannak közöttük. Ez például az oldalközóp díszít menyé ben mutatkozik. A tornyospálcain ez a sarokminta fele, egymáson áthajló száron három levélke felett küllős rozetta és gránátalma, míg a derecskéin egy jóval egyszerűbb megoldást láthatunk négyszirmú rozettát és tulipánhoz hasonló gránátalmát. Ennek a kialakításnak hasonlóját egy miskolci terítőn láthatjuk azzal a különbséggel, hogy ezeken a fő motívumok között kis bogyós, gyöngyvirágos ágacskák díszlenek (Palotay 1937.2. kép 3.). A kendő 1741-es évszáma alapján feltételezhetjük, hogy a két bemutatott terítő szintén ekkortájt, a XVIII. század közepe körül készülhetett. A négyszirmú küllős rozetták és tulipánszerű gránátalmák között a díszítmény szerkezetét tekintve következő alcsoporthoz a bakonszegi gyülekezet térítője jelenti az összekötő kapcsot (P. Szalay 2000.38. rajz). Az egymáson áthajló szárakon karéjos levelek és az előbb látott három ujjú levelek teszik gazdaggá a mintát. A minta erősen hasonlít a kismarjai gyülekezetet 1743-as évszámú térítőjének díszítmónyére (P. Szalay 2000.38. rajz). A hasonlóság nem csupán a minta vonalaiban, elemeiben fedezhető fel, hanem a hímzésben is, ugyanis a tulipán- gránátalma részek kockázottan kialakítottak. Mindkét terítő oldalainak közepén is megjelenik egy 4 Tornyospálca birtokosai a XVIII. század első harmadában Barkóczy László, majd Barkóczy Éva révén férje, Senyey László. 1772-ben Bárczay Lászlóné a földesasszonya egyedül. Feltehetően e két családból kerülhetett ki ez az igényes kendő, amelyen a felirat betűinek pontos kialakítása is figyelemreméltó. (Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II. 1984.384.)