A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Történettudomány és művelődéstörténet - 100 éves a Nyugat, 80 éves az Ady Társaság. 3 beszélgetés Kiss Tamással
Az alvó testvér 27 Emlékszem, éjjel hozták haza. Én még kis, fehér ingben jártam, a Hóidat néztem, s alig vártam, hogy megvirradjon, hogy csókot adjon szúrós, szomorú szája. Ott feküdt a nagy fehér ágyon, odamentem, hogy arcát lágyan megsimítsam. Apám ott állott - egy kissé távol, s szólt:-„ne költsd fel, most jött nagy Szibériából, keveset aludt ott szegény, és most nagyon álmos..." Sötét haja szétfolyt a párnán, s én olyan árván lestem, hogy két zárt szemével felém intsen, arca lágy volt, mint a frissen hullott hó. Aludt a bátyám, a fáradt legény, aludt csöndesen, mozdulatlan És még most is alszik, szegény. Én már ekkor Rimbaud-t ismertem. Felolvasom A völgy alvóját is. Egy zöld liget, ahol dalol, dalol a csermely, Gyémánt- és ezüst-ronggyal tarkázva a gyepet. A nap a hegy mögül idenéz sárga szemmel. A kicsi völgykatlan sugártűztől pezseg. Egy ifjú katona nyílt szájjal, sapka nélkül nyaka körül kéklő vadsóskák játszanak ugy alszik a füvön, fönn fellegárny sötétül, ugy alszik zöld ágyán a napba sápatag. Mosolyog. Lábánál madárliliomok. Mint a beteg gyerek alszik és mosolyog. Ringasd szegénykét, föld, vedd a karodra: fázik. Hiába illatoz neki a puha pázsit. A napban aluszik, a keze halovány Nyugodt. Két vörös lyuk tátong jobb oldalán. 2 * 27 Megjelent Kiss Tamás első, Kovács Imrével közös kötetében: Szembe a széllel. Debrecen, 1934., valamint válogatott és összegyűjtött versesköteteiben: Mérleg hava, 1972., Holdkikötő, 1978-, Árnyékos út, 1997. 28 Kosztolányi Dezső fordítása, aki A völgyben egy katona alszik címet adta a versnek. A pontos cím A völgy alvója - Tóth Árpád is ezt írta a maga fordítása fölé. A vers, azt hiszem, a párizsi kommün idején keletkezett, egy halott katona látványa szülte ezt a verset, a vers háttere idilli, a zöld gyep és a nap, a ragyogás. Az élmény más, mint az én zárt világom, Az alvó testvér éjszakai szobai miliője, de a poentírozás azonos: „És még most is alszik, szegény." és a „Két vörös lyuk tátong jobb oldalán", ez a meglepő verszárás. Tárgyas leírás és utána ez a meglepő poentírozás. Ezzel azt akarom mondani, hogy tanulni lehet és kell is tanulni. ín ezt akkor nem tudtam, amikor Az alvó testvért írtam, hogy Rimbaud-nak a halott katonájával az én nagybátyám, akivel valóban megtörtént, amit én megírtam, ilyen életrajzi párhuzamban van és egyáltalán nem tudtam, hogy ugyanúgy építkezek, mint Arthur Rimbaud, a francia szimbolizmusnak ez a csodálatos alakja, csodálatos figurája. Én tulajdonképpen beszélgetésre jöttem ide, a kedves hallgatóim közé most, és a zsebembe tettem vagy 10-15 verset, úgyhogy olvasgathatnám őket, mert nekem most tulajdonképpen azt kellene bizonyítanom: íme a vers és én. íme az alkotás és amit én adtam. Be is mutatok néhány verset az elsők közül: (Felolvassa Készülődés című versét) 29 Ezek a legelső verseim, azért olvastam fel belőlük. Az én alapélményem, amikor már a magam hangján megszólaltam, az alföldi tájat tükrözné. Nem vagyok az Alföld költője, mint ahogy nem vagyok debreceni költő sem, magyar nyelven írok, magyar költőnek érzem és tudom magamat, de nyilvánvaló, hogy az Alföld az én egész képzeletvilágomat betöltötte. Nem értek egyet Petőfivel, aki azt mondta: „bár csodállak, ámde nem szeretlek" - a hegyvidékre -, én szeretem a hegyvidéket. Nyarainkból egy-két hetet, néhány hetet a hegyek között szeretek eltölteni. 1945. május 8-án, Váradon kelt ez a vers, hogy történelmi dátumot is megemlítsek. (Felolvassa Békedal című versét, 10 majd:) Dunához Orsovánál (1946. Ada üalehf Gránit-csúcsok alatt, a mélyben várom, hogy jön egy pillanat, az, mikor a lánc itt átszakadt, s őrjöngve átvágtad magad. Mert tengert kér minden patak, s tebenned tört ki idelent mint test keresi a hazát és a lélek a végtelent. 29 Kötetben először a Csokonai Kör által kiadott Új Debrecen antológiában (Debrecen, 1938), majd Régi reggelek című, második verseskönyvében jelent meg, szintén 1938-ban. Lásd még gyűjteményes köteteit. 30 Megjelent Férfitánc című, 1956-ban kiadott kötetében, és a gyűjteményes verseskötetekben. 31 Kötetben először a Túl a Tiszán című antológiában (Debrecen, 1954), majd a Férfitáncban jelent meg. Lásd még gyűjteményes köteteit.
