A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Surányi Béla: A bencések és a magyar agrárkultúra

névleges életet folytat, mint címzetes apátság egyes világi papok díszének és rangjának emelésére szolgál. "

89 A HAZAI BENCÉSEK A17-18. SZÁZADBAN A török kiűzése után azonnal megindult a katolikus egyház szervezeteinek, intézményeinek újjáteremtése, de teljes erővel csak a Rákóczi-szabadságharc után.

90 A bencések

91

, a ciszterciták és a premontreiek kezdetben nem tudtak bekapcsolódni az újjáépítésbe, mert monostoraik többsége külföldi apátságok fennhatósága alá került. Javadalmaik átengedésére azért került sor, mert az osztrák monasztikus rendek nagy összegekkel járultak hozzá a felszabadító háborúhoz ésa bécsi udvar kárpótlásként aaûtà a magyar szerzetesrendek javadalmait. Ez a függőség gátolta a hazai közösségek anyagi gyarapodását. A bencéseknél ez az állapot a 18. század elején megszűnt, ugyanis a független rendi életet élő Pannonhalma fősége alá helyezték magukat az egyes monostorok. Ennek ellenére a hazai bencés rend már korántsem bírt akkora súllyal, mint a török hódoltság előtt. A reformáció által megtépázott katolikus egyház tekintélyének visszaállításában a Vatikán a hitélet újjászervezésében, az/skoláztatás megszervezésében a jezsuitáknak és a piaristáknak engedte át a kezdeményezést. Ugyanakkora bencés monostorok gazdálkodása sem volt már olyan irányadó, minta korábbi századokban. Ebben közrejátszhatott az is, hogy Pannonhalma főapátjai és szerzetesei

92 nehezen vészelték át a török időket. Jövedelmük fő forrását a somogyi tized képezte, melyek megszerzése körülményes volta törökök idején. Kr. u. i688-ban pedig /. Lipót (1657-1705) a tized felét a háború költségeire fordította. A fő bevételt Pannonhalma számára a földbirtok jelentette, de a török hódoltság korában ez kevés jövedelmet hozott. A lakosság elmenekült, így nagyon sok birtok parlagon maradt. A töröknek fizették az adót az apátság falvai, de a főmonostor is. Az ország újbóli birtokba vétele során a főmonostor falvaiba nemcsak magyarok, hanem németek, szlovákok, horvátok telepedtek le. Ez jó kiindulási alapot jelentetta mezőgazdasági termelés jövedelmező megindulásához. Egyházi tized és földesúri kilenced illette meg a főapátságot. A robot újbóli igénybe vétele elősegítette a majorsági gazdálkodás megerősödését, hiszen a szántóföldi művelést ós a szőlőtermesztés munkálatait a jobbágyok nagyrészt robotként végezték. A gazdálkodás irányítása Pannonhalmáról történt, de pl. a somogyi tized beszedését Kaposvárott intézték. A Pozsony megyei birtokok gazdálkodását Deákibólfelügyelték. A mezőgazdasági termények értékesítése viszont Győrött zajlott le. A18. század közepén a főapátsági birtokon fekvő falvak lakossága nagyrészt földművelő volt. 93 Bizonyos fokú tájtermesztósre utal, hogya JZŐ/Őtermesztés és természetesen a művelését végző népesség zöme is, (Győr) Szentmártonra és határára szorítkozott. A kis létszámú iparos elegendő 89 Ua.698. 90 Szántó K. II. (19851:294. 91 Ua.305. 92 Csóka L. II. (1969)772-774. 93 Tóth J. A. (1998):69. volt gazdasági eszközök és ruhaneműk előállításához. A jobbágyterhek

94elsősorban a robot - nem volt pontosan meghatározva, annak ellenére, Mária Terézia kiadta úrbérrendeletét, ugyanis a terhek némi módosulással ugyan, de lényegében nem változtak. „A jobbágyok szántóföldjei a látszat szerint sehol sem közösek. Minden faluban minden gazdának meg van állapítva holdban és mérőben, hogy mekkora földet művelhet. "

95

Bár a rét egy tagban volt, a szükségletnek megfelelően azonban a kaszálót kijelölték, vagyis a többi részét legeltették. A határhasználatot a kétnyomásos gazdálkodás jellemezte,

96 hasonlóan mint a főapátság saját kezelésű birtokain. A18. század közepétől mind több lett az irtásfölcf

7

, amit nem osztottak újra, így a nyomáskényszer sem érvényesült. Az irtásföldek művelője maga szabta meg a termesztett növények körét, így takarmánynövényeket is beiktathatott a vetésszerkezetbe. A trágyázás sem ütközött akadályba. Ezek a tényezők gyorsították a fóldközösség fölbomlását, ami már az úrbérrendelet kiadása előtt eltűnt a főapátsági birtokról. A termesztett növények zömét a kétszeres (búza-rozs)

98 tette ki. Akkoriban a jobbágyok csak ritkán vetettek tisztán búzát. A század második felében viszont már nőtt a csak búzával bevetett terület, főleg a német telepesek körében. A jobbágy (paraszt) állattartás" fajtabeli hovatartozása ismeretlen. Az állomány termelési színvonalára utaló adatok alacsony értékeket mutatnak. Ennek hátterében az állatok genetikai adottsága és a takarmánynövény-termesztés hiánya húzódott meg. A trágyázás sem tartozott a jobbágykezelésű szántóföld ismérvei közé. A táplálkozásban a tehén és a sertés élvezett előnyt. A század közepén erőteljesen növekedett a juhállomány nagysága a jobbágyok körében. A baromfiak közül a liba-, kacsa-, tyúk- és a pulykatartás dívott. Ez utóbbi tartása kuriózumnak számított, ugyanis a törökök révén ez az újvilági állat elsősorban az alföldi tájon honosodott meg. A méhészkedés sem ment ritkaság számba a jobbágyportákon. Ami a bencéseket kezdettől fogva jellemezte, miszerint a gazdálkodás fontos és fejlesztendő tevékenységnek számított és ezt monostoraik népességével és a környékbeliekkel is igyekeztek széles körben elfogadtatni, mindez a 18. századra elenyészett. Ezzel kapcsolatban Tóthi. A. megjegyzi:

100 „nagy szerepe (lett volna) annak, hogy az uraság tisztjei a mezőgazdaságban a haladottabb irányt képviseljék. A jobbágy a gazdálkodás új módjaiból, melyeket a robotban csak kelletlenül végzett, nagyobb hasznát látva, valamit átvett volna. Ámde a haladás az uraságnál is jórészt csak jámbor követelmény volt. " A szemtermesztés alkotta a szántóföldi növénykultúra gerincét. Szabadban végezték- nyomtatással - a szemnyerést. A csűrök, pajták hiányoztak. A kinyert szemet vermekben tárolták. Az 94 Ua.73. 95 Ua.7596 Ua. 76. 97 Ua. 77. 98 Ua. 78. 99 Ua. 79. 100 Ua. 80.