A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Természettudomány - Dudás Miklós: A barna kánya (Milvus migrans) fészkelő állományának lassú regressziója a Tiszántúlon a múlt század elejétől napjainkig

vizű alacsonyártéri síkság jellegű hullámtér húzódik, melyet fiatal nyers öntéstalajok borítanak. Rajtuksoka rét, legelő mellettük égeres láp, puhaés keményfás ligeterdő társulásokkal (füzes, hazai nyáras, szil-kőris-tölgy stb.). Rétköz (mikrorégió): A Tisza mentén fekvő területek homokhátakkal és elhagyott medermaradványokkal fedettek. A Rétköz középső részén a kotus-lápos üledékekből szigetszerűen kiemelkedő pleisztocén kori futóhomokok gyakran löszös homoktakaróval fedettek. Az erdészetileg hasznosítottterületeketfiatal és középkorú, zömében kemény- és lágylombos erdők borítják. IV. NYÍRSÉG (MEZORÉGIÓ) A, Nyírségi homokvidék (szubrégió) Közép-Nyírség (mikrorégió): Félig kötött futóhomokkal, lösszel és löszös homokkal fedett hordalékkúp-síkság. Típusos formái a szélbarázdák, a 12-16 m-t is elérő garmadák, maradék gerincek és elzárt medencéket alkotó egykori folyóvölgyek. Talajtani szempontból a kovárványos barna erdőtalajok az uralkodó talajtípusok, mellette még humuszos homoktalaj, valamint futóhomok és barna erdőtalaj fordul elő. A barna erdőtalajokon a szántóföldi hasznosítás az általános. A többi területen még viszonylag soka természetes homoki tölgyes erdőmaradvány és a homokpuszta-rét. A homokon tért hódított akác ültetvények általánosan elterjedtek. Északkelet-Nyírség (mikrorégió): Szélhordta homokkal fedett hordalékkúp-síkság. A homok nagy része kötött, a deflációveszély gyenge. A Nyírség legidősebb felszíne, nagyobb összefüggő területeken különböző öntésképződmény és kotu található. Hozzájuk nagyobb mennyiségű tőzeg és lápföld is kapcsolódik. Jelentősek a homoki tölgyes maradványok és a szigetszerűen előforduló félig kötött buckás felszínek futóhomokos váztalajain a homokpuszta-rétek gyér füves legelői találhatók. Délkelet-Nyírség (mikrorégió): A felszínének több mint a fele hullámos síkság. Aktív vízhálózata igen gyér. A nyírvíz laposok fenékszintjét meszes, mésziszapos üledékek, öntéshomok vagy kotus rétegek borítják. Helyenként kevés gyepvasérc is előfordul bennük. Lokális jelentőségű a tőzeg készlete a térségnek. Talaj típusai között a futóhomok a legelterjedtebb, majd a kovárványos barna erdőtalaj és a humuszos homok követi. A nyírvizes buckaközi laposokban lápos réti talajok alakultak ki. A magas talajvízállású laposokban nyáras-füzes-tölgyes liget- és láperdők, valamint a rótlápokaz elterjedtek. Bátorliget glaciális vegetációs reliktumokat őrző őslápja természetvédelmi terület. Dél-Nyírség (mikrorégió): Széles sávokban alakultak ki szélbarázdák ós kisebb deflációs mélyedések. A területet a Berettyóhoz lefutó párhuzamos vízfolyások hálózzák be. Ezekben az erekben bővebb vízhozam csak kora tavasszal és nyár elején van. A mozaikos kistájat szintén a homoktalajok uralják. Jellegzetesebb potenciális erdőtársulásai a tölgy-kőris-szil ligeterdők (Querco-Ulmetum), a pusztai tölgyesek ( Festuco-Quercetum roboris tibiscense) és a gyöngyvirágos tölgyesek (Convallario-Quercetum tibiscense), valamint a tatárjuharos lösztölgyesek (Aceri tataricoQuercetum pubescenti-roboris). Jelentős felületeket borítanak a homokpusztagyepek (Festuco-Corynephoretum) és a homokpusztarétek (Astragalo-Festucetum sulcatae). Az akác- és az erdei fenyves ültetvények térhódítása igen jelentős mértékű. A gazdag természeti értékek megóvása érdekében 1988-óta egy jelentős része tájvédelmi körzetként működik. Nyugati- vagy Löszös-Nyírség (mikrorégió): A felszín döntő részét borító löszös üledék a felsőpleisztocénban keletkezett. Hazánk egyik legszárazabb tája. Az erdészeti kezelésben lévő területeken vegyes korú, jórészt keménylombos, kisebb területeken lágylombos erdők díszlenek. V. HAJDÚSÁG (MEZORÉGIÓ) Hajdúhát (mikrorégió): Lösszel, lösziszappal fedett egykori hordalékkúp-síkság peremi részén, a Nyírség és a Hortobágy között helyezkedik el. A természetes vízfolyásaiban állandó jelleggel csak csapadékos években van víz. Az állóvizek száma kevés, a két kis természetes tava nem éri el a 7 ha-t. A mesterséges tározói már nagyobbak közel 260 ha. A talajainak túlnyomó többsége igen jó mezőgazdasági tulajdonságú, és termókenységű mészlepedékes csernozjom. A térségben a szántóföldi hasznosítás és vele a kultúrsztyep jelleg az általános. Dél-Hajdúság (mikrorégió ): A síkságba változatosságot csak az 1-3 m magas folyóhátak, kunhalmok és a 2-3 m magas löszös homokkal fedett homokbuckák visznek. Az alacsonyabb szinteket mindenütt folyóvizek járták be, a képződött üledékek (folyóvízi homok, ártéri lösziszap stb.) és formák is ehhez kötődnek. A térségben sok a mesterséges tározó és halastó (1400 ha). Itt is a mezőgazdasági hasznosítás a jellemző Az uralkodó talajtípus a réti csernozjom. A kultúrsztyep jelleg általános, de néhány ártéri liget- és láperdő maradvány is megtalálható. VI. BERETTYÓ-KÖRÖSVIDÉK (MEZORÉGIÓ) A, Berettyóvidék (szubrégió) Dévaványai-sík (mikrorégió): A Hortobágy-Berettyó és a Körösök között elhelyezkedő síkság. Morotvák kusza hálózata borítja a felszínt, amelyek nagy része már feltöltődött, s enyhe terephullámok formájában jelenik meg. Sok a porong, a laponyag (a fokmenti hát). A felszínt a domborzati viszonyoktól függően ártéri, mocsári agyag, lösziszap, illetve elszikesedett infúziós lösz fedi. A talajtípusok közül a sztyepesedő réti szolonyec a legelterjedtebb. A laposokban az ártéri ligeterdők csekély maradványai és a korán kiégő szikes legelők foltjai tagolják az erősen kultúrsztyep jellegű tájképet. Dévaványa térségében a természeti értékek megóvása érdekében 1975-ben tájvédelmi körzetet létesítettek. Nagy-Sárrét (mikrorégió): A hordalékkúpok és folyóhátak közé zárt, ma is gyenge lefolyású, magas talajvízállású ártéri síkság teknője. Az egykori nagy kiterjedésű mocsár- és lápvidéket sűrű mesterséges csatornahálózat csapolja le és belvízmentesíti. A felszín nagy részét ártéri iszap és agyag borítja. Az itt kialakult talajtípusok talajvízhatás alatt képződtek. Talajai főleg lecsapolt és telkesített síkláptalajok, amelyeken főleg réteket, legelőket, rétlápokat és láperdő maradványokat találhatunk. A táj mindenképpen erősen kultúrsztyep jellegű. Berettyó-Kálló köze (mikrorégió): Morotvákkal, mederroncsokkal sűrűn borított, löszös homokkal fedett hordalékkúp-síkság. A felszíni formák