A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Történettudomány - Krankovics Ilona: Hitelezők, adósok és csődperek Debrecenben 1842–1850 között

72 KRANKOVICS ILONA forintra rúgó adóssága kizárólag magánszemélyektől származott, kintlévősége nem voit. Tartozásainak számbavétele alapján csak sejteni lehet, hogy fokozatos eladósodása háza vásárlása, valamint a céhbeálláskor kifizetett költségek miatt történt.

23 Papp József szűcsmester 1850-ben az országos pénzválságot okolta vagyona megfogyatkozása miatt. Mikor Ebner pesti nagykereskedő feljelentette 668 váltó forint tartozása miatt. Az ellene megindult eljárás több mint 5800 váltó forint adósságra derített fényt. A bajbajutott mesterember kintlévőségeinek behajtását remélte a törvényszéktől, amely elegendőnek is bizonyult tartozásai rendezésére.

24 Szathmári Sámuel asztalosmesternek a céhbeállásakor felvett 600 váltó forint kölcsöne csak az addigra már tetemesre összegyűlt adósságát növelte.

25 A bíróság feladatai közé tartozott annak vizsgálata, hogy vétkes-e a vagyonbukott helyzetének kialakulásában. Két olyan eset fordult elő, amikor az adóst vagyona felszámolásán túl büntető-törvényszéki feljelentéssel is sújtották. Nemes Kis Orbán Istvánt az Árvatartó pénztár gondviselője jelentette fel. Feljelentésében a kereskedő adósságainak olyan mértékű növekedéséről ír, melynek fedezésére annak vagyona már aligha elegendő. Valóban, a javainak árverezése után befolyt összeg 11.324 váltó forint, csak adósságai részbeni kifizetésére volt elegendő, több mint 6000 váltó forint fedezet nélkül kifizetetlen maradt. Nemes Kis Orbán István 1824-től kezdődően a per megindulásáig csak az Árvatartó pénztártól 12.000 váltó forint, magánszemélyektől 4000 váltó forint hitelt vett fel. Az 1842-ben hozott ítélet kimondta: mivel „könyvének vezetésében oly vétkes gondatlanságról tett bizonyságot, (...) Büntetése elvétele végett az illető Fenyítő Törvényszéknek bejelenteni rendeltetik." Az általa vezetett textil- és vegyeskereskedés már indulásakor veszteségesen működött. A 3200 váltó forint kintlévőségének a pontatlan könyvelés miatt nagy része odaveszett, a 3250 váltó forintra becsült áruja olyan elavult volt, hogy csak jóval áron alul kelt el.

26 Petrovics Pál - nem bejegyzett - kereskedőnek csupán ingóságai voltak. Már korábban is jelentette fizetési tehetetlenségét, kereskedését rendetlenül, kereskedői könyvét hanyagul vezette. A csődeljáráskor vagyona közül többet elhallgatott, elrejtett, a már zár alá vett áruból adott el. A törvényszék saját hatáskörében megtiltotta számára a hiteles kereskedési könyv vezetését, váltó kibocsátását.

27 A bizonyítási eljárás két kereskedő esetében mutatott ki feltűnően nagy hitelbeli tartozást. Király József fűszerkereskedő 1841. január 25-én jelentette be fizetési tehetetlenségét. A kimutatás szerint 398.561 váltó forint tartozása, neki viszont 275701 forint kintlévősége volt. Összvagyona 110.000 forint volt, s ebből a raktáron lévő árukészletének értéke közel 80.000 váltó forint. Számunkra tartozásainak és kintlévőségeinek rend23 HBmL: IV.A. 1020. a.i. 24 HBmL: IV.A. 1020. ai, Csak feltételezni lehet, tönkremenetelében közrejátszott a Kossuth-bankók 1849-es elértéktelenedése, forgalomból való kivonása. 25 HBmL: IV.A. 1020. ai 26 HBmL: IV.A. ion.k.1842.1964. 27 HBmL: IV.A. io20.a.i. kívül magas volta az érdekes. Ö maga bécsi, trieszti, bécsújhelyi, pesti kereskedőknek tartozott. Neki viszont a Felvidékre és Erdélybe szállított áruit nem fizették ki, de kintlévőségei voltak a városban és a környéken is. Csődbejutásának okát a következőkben látta: „azon általános forrongás, amely az elmúlt évnek végén a kereskedési világban uralkodott és a hitelnek általános csökkenését eszközli...", a hitelezői megszüntették részére a további hitel nyújtását. A csődeljárástól azt reméli, hogy kintlévőségeinek behajtásával, örökségének feláldozásával hitelezőit kielégítheti.

28 A másik, szintén fűszerkereskedő, Németi János 1847. évi csődbejutásakor 54.615 váltó forint adósságot halmozott fel. Ebből 1845—46-ban keletkezett több mint 30.000 váltó forint. E két évben csupán a debreceni vásárokon összegyűlt adóssága meghaladta a 16.000 váltó forintot. Csak feltételezni lehet, hogy korábban, ilyen nagy áruhitel mellett is, tartozásait és kintlévőségeit egyensúlyban tudta tartani.

29 Jóval kisebb tartozás miatt került csődtörvényszék elé Szentpéteri János, szintén fűszerkereskedő. Szentpéteri János 39 hitelezőnek 13.000 váltó forinttal tartozott, mikor csődeljárást kért maga ellen. Saját vagyonát részvényekben, értékpapírokban, áruban, kintlévőségekben összesen 12.114 váltó forintra becsülték. Bukásának okát a következőkben látta: „A mostani zavaros idők, különösen az eddig annyira jó haszonnal biztatott, s ez okból általam nagyobb mennyiségben beszerzett status kötelezvények becsértékének e mostoha időkben tetemes csökkenése miatt azon szomorú helyzetbe jöttem, miszerint részint már lejárt, részint közelebb lejárandó tartozásaimat fizetni nem tudom."

30 A forrásokat tanulmányozva megállapítható, a polgárok életében ilyen vagy olyan formában jelen van a hitel. Az adósok csődbejutásához nagyban hozzájárulhattak a hitelezés feltételei. Mint már több helyen szó volt róla, a hitelezők a kölcsönzött tőke utáni évi 6 %-os kamat fizetését tartották a legfontosabb feltételnek. Ez elterelte mind a hitelező, mind a hitelt felvevő figyelmét a tőke egy összegben való visszafizetésének terhéről. A betáblázás rendszere nem volt alkalmas a teljes eladósodás megakadályozására. A törvényszéki iratok arról árulkodnak, hogy a kereskedők gazdálkodásában az áruhitel a meghatározó. A bécsi, pozsonyi, pesti nagykereskedőktől a debreceni vásárokon bizományba átvett árut továbbadták, ugyancsak hitelre. Joggal feltehetjük a kérdést, miért vállaltak ekkora kockázatot. Kereskedelmi könyvekből vannak adataink arra, hogy a nagy tételben vásárolt árut kétszeres vagy ennél még nagyobb haszonnal adták tovább. Valószínű, ez a rendszer éveken keresztül jól működött, a kereskedők egyensúlyban tudták tartani tartozásaikat és kintlévőségeiket. Továbbá úgy tűnik, a váltó általános használatával az adósok kevésbé érezték a tartozás súlyát, mint a kamatra felvett hitelek esetében. Az 1840-ben országszerte megszervezett csőd- és váltótörvényszékek feladata volt rendet tenni és tartani a kialakult fizetési zűrzavarban. 28 HBmL: IV.A.101Ú. 1841.105. 29 HBmL: IV.A. i02o.a.i. 30 HBmL: IV.A. i02o.ai