A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Régészet - D. Szabó László–Csippán Péter: Újkori mészárszék nyomai Debrecen belvárosából

ÚJKORI MÉSZÁRSZÉK NYOMAI DEBRECEN BELVÁROSÁBÓL 51 Legnagyobb átmérő (mm) 6. ábra Az első típusú szarvasmarha szarvcsapok legnagyobb és a legkisebb átmérő szerinti eloszlása A Pest-budai mészáros céhek ládáinak okiratai szerint, a céhek 1850. évi rendszabályzata kimondja, hogy a szarvasmarhát öt felé kell vágni, ötödölni kell. így osztották fel az állatot egy mellrészre, két elejére és két hátuljára. (BEVILAQUA-BORSODY1931681) A fenti ábra (5. ábra) jól mutatja, hogy a vágás- és bárdolásnyomokat csaknem 30-40%-ban az alacsony húsértékű testrégiók csontjain sikerült megfigyelni. Ezek a csontok nagyobb mennyiségben maradhattak a mészárszéken belül, így jobban reprezentáltak a leletanyagban. Ezért nem csoda a feldolgozásnyomok nagy száma és az előfordulásuk gyakorisága a már említett testtájakat képviselő töredékeken. Ezen tények összességében az alacsony húsértékű régiók elsődleges eltávolítását bizonyítják. Az agy- és arckoponya csontokon kívül nagymennyiségű levágott (hasított vagy fűrészelt) szarvcsap is előkerült. Ezek tövén sok esetben finom bemetszések találhatóak, melyek egyértelműen a szarutülök eltávolításának bizonyítékai (BARTOSIEWICZ1997,1008). A fentiekből jól látszik, hogy az egyes állatokat milyen sokrétűen hasznosították ós dolgozták fel. A szarvasmarhák morfológiai jellemzése A kora újkori Kárpát-medencében igen nagy a szarvasmarhákfajta változatossága. Az egyes területeken különböző tájfajtákat tartottak. (VÖRÖS 2004a, 208) Az egyes marhatípusok méretükben, élősúlyban is különbözőek lehettek, ezért hasznosításuk is eltérhetett egymástól. A már említett objektumokból összesen 68 darab szarvcsap került elő. Ebből 59 darabot lehetett szemrevételezéssel valamilyen csoportba sorolni, a többi töredékessége miatt nem volt besorolható. A szarvcsapok alapján alapvetően három közepes termetű szarvasmarha típus képe tűnik elénk. Az első típus szarvcsapjainak töve kerek, kissé ovális, kevéssé határozott nyakkal, a corpus oldalt és előre áll, enyhén csavart és viszonylag hosszabb lehetett. Teljesen ép példány sajnos nem került elő. Ez fordult elő a legritkábban. Mindössze 2 darabot lehetett egyértelműen ebbe a típusba sorolni. A második típus szarvának hossza lényegesen rövidebb töve lapítottabb, határozott peremmel. Többszörösen csavart, állása az előbbihez hasonlóan oldalt és előre meredő. Összesen 8 darabot sikerült ebbe a kategóriába sorolni. A harmadik típus előfordulása volt a leggyakoribb. Ezekből a szarvcsapokból 49 darab került elő. Ezek morfológiailag az első típushoz hasonlítanak leginkább, méretük azonban jelentősen kisebb. Különbség továbbá a szarvcsap tövének alakja, amely hangsúlyosabban ovális, laposabb hátulsó oldallal. Nagyrészük tehenektől származhat. A fenti (6. ábra) jól mutatja, hogy a szarvcsap leletek, viszonylagosan kevés kivétellel, mennyire homogén csoportot alkotnak. Ez az azonos típus mérettani bizonyságán túl azonos nemű egyedekre is utal (ARMITAGEi982,4o). Az állatok nemi megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy a tehenek vágása volt gyakoribb. A szarvcsap leletek (ARMITAGE1982,43) és a metapodium-indexek (NOBIS 1954) együttes értékelése során is ez a tény nyert megerősítést. (A szemrevételezés 37 db szarvcsap esetében vezetett eredményre.) tehén kasztrált bika szarvcsap alapján 32 4 1 metapodium alapján 3 1 1 A marmagasság megállapítására (MATOLCS11970) sajnos csupán öt alkalommal volt lehetőség. Ezek alapján közepes termetű (-1200 mm) marhatípusok képe tűnik elénk.(VÖRÖS 1996,243) Nem Marmagasság (mm) bika -1216 kasztrált -1305 tehén -1214 tehén -1260 tehén -1222 12. kép 11» objektum