A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Régészet - D. Szabó László–Csippán Péter: Újkori mészárszék nyomai Debrecen belvárosából

48 D. SZABÓ LÁSZLÓ-CSIPPÁN PÉTER Játékfigura (?) ki újkori kerámiák között előkerült 4 cm magas lelet pontos meghatározása sajnos nem sikerült. A kúp alakú tárgy hasonlít ugyan az őskori orsógombokra és bütykös edények díszítésére, de ez nincs átlyukasztva és törésnyom sem látható a felületén. Az agyag és az égetés minősége is kizárja, hogy őskori leletről lenne szó. Hasonló formájú tárgyak táblás játékok figurái között fordulnak elő (NOWAK 1982,107,108), ezért jobb párhuzam híján maradtunk ennél a meghatározásnál. Állatcsontok Történelmi háttér Debrecen város gazdálkodásának a 18. századig jelentős részét tette ki az állattartás. Minden utcának több csordája volt, amelyeket legelőkön tartottak (BALOGH 1984,479). A Cegléd utcai csordát a várostól keletre fekvő Fancsika pusztáin legeltették (SZENDREY1984,259). Az állatokat városon belüli mészárszékeken vágták le. Ezek állaga annyira megromlott az 1770-es évekre, hogy Forgách Miklós királyi biztos elrendelte az omladozó épületek lebontását és kötelezte a várost új mészárszékek építésére. Ezekben naponta négy marhát kellett levágni, a húst a város által megszabott áron árulhatták a lakosságnak (GYIMES11981,370). Az 1780-as években hét mészárszék működött a városon belül, az általunk megtalált a Kis-Cegléd utcán, a kapu melletti őrház szomszédságában (ZOLTAI é. n., 187). A mészárszék a város tulajdonában volt, a mészárosok csak bérelték. Fennmaradt egy bérleti szerződés 1825-ből, amelyben Debrecen városa három évre „árendába" adja a Cegléd utcai mészárszéket Nagy Jánosnak. A bérlő vállalta, hogy naponta egy marhát levág és azt a mészárszékben „minden személy válogatás nélkül a lakosok közt elméri" (HBML

IX. 22. 2). A mészárosok munkáját jól mutatja céhük 1843-ból fennmaradt behívótáblája (11. kép). 1854-ben a városi tanács egészségügyi okokból megtiltotta a városon belüli állatvágást és az új, Tócó melletti mészárszék használatát kötelezővé tette (SZŰCS 1988,48) Ezután a mészárosok 1880-ra eladták összes városon belüli házukat, mészárszéküket (ZOLTAI é. n., 189). Az állatcsontleletek Állatcsontok a feltárás során összesen 14 objektumból kerültek elő. A csontleletek elsődleges vizsgálata alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a főbb haszonállatfajok fogyasztását tekintve a szarvasmarha volt ab77. kép szolút túlsúlyban. (1. ábra) Mennyiségét tekintve messze megelőzi a leletanyagban talált más állatfajok előfordulásának gyakoriságát. A szarvasmarha mellett a sertéscsontok száma is jelentős. Szembetűnő még, hogy a háziszárnyasok milyen kevés töredékkel képviseltetik magukat a leletanyagban. Ezt akár az egyre intenzívebb városiasodás, polgárosodás magyarázhatja. Elképzelhető, hogy a lakosság már egyre kevésbé tart a ház körül baromfit ebben az időben. Mindenképpen megemlítendő azonban, hogy a madárcsontok, üreges és könnyű szerkezetük, valamint méreteik miatt jobban ki vannak téve a leletveszteséget okozó, úgynevezett tafonómiai folyamatoknak. (A madárcsontok hiányára még később visszatérünk.) Könnyebben tűnhetnek el, vagy semmisülhetnek meg. A baromficsontok igen csekély számát tehát ez is befolyásolhatta. A csontok tafonómiai értékelése alapján a leletanyag jó megtartású, kevéssé fragmentált, bár néhány csonton víz okozta görgetettség jelei mutatkoztak. Faj Darabszám Szarvasmarha (bostaurus) 778 Juh/kecske Juh (ovis aries) 1 62 Kecske (capra hircus) 1 Ló (equus caballus) 82 Sertés (sus scrofa. Dom.) 203 Kutya (canis familiáris) 1 Macska (felis domestica) 3 Házi lúd (anser domestica) 19 Házi tyúk (gallus domesticus) 10 Háziállatok összesen 1158 Vaddisznó (sus scrofa) 2 Mezei nyúl (lepuseuropaeus) 1 Vadállatok összesen: 3 Mocsári teknős (emys orbicularis) 1 Nagypatás (ungulata indet.) 336 Kispatás (ungulata indet.) 39 Mindösszesen 1537 +1 db ember csont és 1 db őz (Capreolus capreolus) agancstöredék 7. ábra Az állatcsontok fajok szerinti megoszlása (db) A lelőhely állatcsont anyaga egyértelműen a korabeli húsfogyasztást tükrözi. Háztartási, illetve egyes esetekben mészárszéki hulladékként értelmezhető. Az elfogyasztott egyedek életkorára tekintettel megállapítható, hogy többnyire a kifejlett, felnőtt állatokat fogyasztották. A leölt állatok ~8o%-a kifejlett egyed volt. (2. ábra) A MÉSZÁRSZÉK LELETANYAGA (3. ÉS 11. OBJEKTUMOK) Az analízis során csupán a szarvasmarha csontok eloszlását vizsgáltuk, elsősorban kiemelkedő számuk miatt. Másodsorban mivel az újkori mészárszékek szarvasmarha feldolgozása jelentősen eltér a középkori módszerektől (VÖRÖS 1992,232), így a feldolgozás, és annak előkészítése során egyes csontok kisebb mennyiségben kerülnek ki a vágóhídról. Kivételt képezhetnek természetesen azok az esetek, amikor pont ezeket a csontokat viszik nagy mennyiségben további feldolgozásra. A szarvak esetében a