A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Természettudomány - Juhász Lajos–Antal Zsuzsanna: A Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Teremészetvédelmi Terület herpetofaunisztikai felmérése

A HAJDÚBAGOSI FÖLDIKUTYA REZERVÁTUM TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET HERPETOFAUNISZTIKAI FELMÉRÉSE 25 állatfajokkal. Ez a terület Alföldünk mára már jórészt eltűnt homokpusztai élővilágnak egyik utolsó hírmondója. A terület döntően gyep, emellett azonban részben őshonos, részben tájidegen fafajokból álló erdő. A hajdúbagosi Nagy-nyomás legelő területén az alábbi fő élőhely-típusokat különíthetjük el: Homoki gyepek • Zárt homoki gyepek, homoki legelők: soványcsenkeszes homoki legelő (Potentillo arenaríae-Festucetum pseudovinae), CORINE azonosítószám: 34.A17; csillagpázsitos homoki legelő (Cynodonti-Festucetum pseudovinae), CORINE azonosítószám: 34.A17; homoki sztyepprét (Pulsatillo hungaricae-Festucetum rupicolae), CORINE azonosítószám: 34A16; • Pionírjellegű és nyílt homoki gyepek: pionír rozsnokgyep (Bassio laniflorae-Brometum tectorum), CORINE azonosítószám: 34.A112, 64.7132); mészkerülő homokpusztagyep (Festuco vaginatae-Corineforetum), CORINE azonosítószám: 34.A1321,64.71421; • Rétek és mocsárrétek, mocsári növénytársulások, CORINE azonosítószám: 22.35; • A szikesedő foltok növényzete: szolonyec sziki rétek (Beckmannion eruciformis), harmatkákás mocsárrétek (Glycerietum maximum), ecsetpázsitos rétek (Agrostio-Alopecuretum protensis), tarackos-tippanos mocsárrétek (Agrostietum stoloniferae), CORINE azonosítószám: 15.A12; sziki mézpázsitgyep (Puccinellietum limosae), füves szikes puszta (Achilleo cetaceae-Festucetum pseudovinae), szolonyec-vaksziknövényzet (Camphorosmetum annuo), CORINE azonosítószám: 15.A13; Erdőállományok • Őshonos kocsányostölgy-állományok: pusztai tölgyesek (Festuco rupicolae-Quercetum roboris), CORINE azonosítószám: 417A2131; • Akácosok: üde talajú akácosok (Chelidonio Robinietalia), száraz talajú akácosok (Balloto nigroe-Robinlon), rozsnokos akácosok (Bromo sterilis-Robinietum), CORINE azonosítószám: 83.324,83.325; • Egyéb lombos fa-ültetvények • Erdei fenyő telepítések 227. A terület fontosabb flóraelemei A terület, mint a nyírségi homokterületeken megmaradt utolsó külterjes legelők egyike, kiemelkedő értékű növényzetét tekintve. Legjelentősebb növénytársulásai a kökörcsines homoki sztyepprét [Pulsatillo hungaricae-Festucetum rupicolae), és a nyírségi homoki legelő {Potentilla arenariae-Festucetum pseudovinae), amelyek veszélyeztetett növénytársulások. Említésre méltóak még a réti csenkeszes nedvesebb gyepek és a kisebb szikes foltok mézpázsitgyepei. Itt van flóránk egyik bennszülött fajának, a magyar kökörcsinnek {Pulsatilla pratensis ssp. hungarica) is az egyik legjelentősebb állománya. A homoki sztyepprétek, jobb állapotú száraz legelőgyepek további fontos, megritkult növényfajai a homoki nőszirom {Iris flavissima ssp. arenaria), - amelynek állománya az utóbbi időszakban csaknem teljesen eltűnt - és a homoki vértő {Onosma arenarium ssp. tuberculatum), gyakoribb fajai az agárkosbor {Orchis morio) és a magyar szegfű {Dianthus giganteiformis ssp. pontederae). Az üdébb, magas füvű gyepekben találjuk meg a védett poloskaszagú kosbort {Orchis coriophora), a csekély kiterjedésű, tatárjuharban {Acer tataricum) gazdag cserjeszintű homoki tölgyes szegélyén pedig a bársonyos kakukkszegfűt {Lychnis coronaria) és a raponc harangvirágot {Campanula rapunculus). A réti csenkeszes-kékperjés, nyárra kiszáradó láprétek faja a hússzínű ujjaskosbor {Dactylorhiza incarnata), a védett pompás kosbor {Orchis laxiflorassp. elegáns), a réti legyezőfű {Filipendula ulmaria), a fényes borkóró {Thalictrum lucidum) és a mocsári kocsord {Peucedanum palustre). A helyenkénti szikesedést jelzi a sziki őszirózsa {Aster tripolium ssp. pannonicum) és a magyar sóvirág {Limonium gmelinissp. hungaricus). 2.2.2. Zoológiai áttekintés Fajgazdag, és védett fajokban is bővelkedik a terület rovarvilága. Mind a zöld, mind a barna színváltozatában gyakori a védett imádkozó sáska {Mantis religiosa). Jellemzőek a homoki szöcske- és sáskafajok: a pontuszi sztyeppelemet képviselő, védett tőrös szöcske {Gampsocleis glabra), a mediterrán jellegű barbársáska {Calliptamus barbarus) és szalagos sáska {Oedealus decorus), továbbá a bennszülött, védett sisakos sáska {Acrida hungarica). A homoki legelők fontos bogárfajai közé tartozik az öves cicindela {Cicindela hybrida), a védett aranypettyes bábrabló {Calosoma maderae auropunctatum) és a szintén védett magyar futrinka {(arabus hungaricus), a holdszarvú ganajtúró {Copris lunaris) és a kis galacsinhajtó {Qymnopleurus mopsus). A lemezescsápú bogarak számos fajának pajorja fejlődik a füvek gyökérzetén. Kopár homokfelszínekhez kötődnek a pókölődarazsak {Pompiliidae) és a kaparódarazsak {Sphecidae) sajátos életmódú fajai. A számos védett lepkefaj közül megemlítendő a pettyes molyszövő {Coscinia cribrum pannonica), a kakukkfű-párnákon nyár elején gyakori ibolyás tűzlepke {Lycaena alciphron) és a nedves rétek lósóska-fajain fejlődő nagy tűzlepke {Lycanea disparrutila). Tápnövénye révén a nedves rétekhez kötött a védett törpeszender {Proserpinus proserpina) és az öblösszárnyú bagolylepke {Calpethalictri). A bagosi legelő rövid füvű, ritkás gyepű részein él egyik legnagyobb farkaspókfélénk, a pokoli cselőpók {Lycosa vultosa), míg a zárt homoki gyepekben a nagyobb termetű darázspókot {Argiope bruennichi) lehet megfigyelni (VARGA 2001). JUHASZ (2001,2002,2003); VARGA (2001) szerint a gerinces állatok közül a kétéltűeket és a hüllőket számos faj képviseli. A nedves réteken, cserjésekben gyakori a zöld levelibéka {Hyla arborea), a laza, rövid füvű gyepekben pedig a barna ásóbéka {Pelobates fuscus). A vizesebb években lényegesen nagyobb számban került elő a vöröshasú unka {Bombina bombina) és a mocsári teknős [Emys orbicularis). Utóbbi állománya a Nyomás-tó kiszáradása után eltűnt, az ismételt vízállásos években megjelenése valószínűsíthető. A ritkás gyepű homokbuckák lakója a délkelet-európai elterjedésű homoki gyík {Podarcis taurica), míg a fürge gyík {Lacerta agilis) és a zöld gyík {Lacerta viridis) inkább a zárt gyepekre, cserjésekre jellemző. A hajdúbagosi Nyomás-tó korábban (1970—1980-as évek) vízi madarak fontos költési és táplálkozási területe volt. Magas vízállás esetén fészkelt itt a feketenyakú vöcsök {Podiceps nigrícollis), a vörösnyakú vöcsök {P griseigena) és a kis vöcsök {Fachybaptes rukollis), mindhárom hazai szerkőfaj: a kormos szerkő {Chlidonias niger), a fehérszárnyú szerkő {Ch. leucopterus) és a fattyúszerkő [Ch. hybridus), a tőkés réce {Anas platyrhynchos), a kanalas réce {Anas clipeata), a nyílfarkú réce {A. acuta), a böjti réce (A querguedula) és a barátréce {Aythya nyroca), sőt korábban a ken-