A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Néprajz, kulturális antropológia - Surányi Béla: A Kárpát-medence paraszti növényhasználata a XVIII–XX. században

132 SURÁNYI BÉLA teszek

211 nyomán terjedt el a primőrzöldség termesztés, bár a magyar paraszti agrárium nem élt, vagy csak ritkán, a szezonon kívüli termesztés lehetőségével. Továbbá jelentős volt a szerepük egyes zöldségtermesztő körzet kialakulásában is, főleg pl. Szentes és Gyula környékén. Termesztési gyakorlatuknak köszönhető az étkezési zöldpaprika, az alma méretű paradicsom fajták termesztésének meghonosodása, a póréhagyma, a fekete bab és a spárgatök stb. térhódítása a kerti művelésben. Hazánkban az 1920-as években a bolgárkert fogalma az öntözéses zöldségtermesztést takarta, melynek egyes műveleti elemei, technikai háttere DNy-Ázsiából jutottéi a Balkánon keresztül a Kárpát-medencébe. GYÜMÖLCSFÉLÉK ÉS SZŐLŐFAJTÁK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A történelmi Magyarország fekvésének és természeti adottságainak köszönhetően

212 a vadalma, a vadkörte, a vad cseresznye és a csepleszmeggy a kökény és a cseresznyeszilva, a primitív meggy és a szilva kultúralakok, a törpe mandula, a dió, a szelíd gesztenye, a közönséges és a török mogyoró, az áfonya, a ribizke, a szamóca, a fekete bodza, a málna és a szeder, a homoktövis, a húsos som és a borbolya kínálta azt a természeti környezetet, amelyről Plinius a História Naturalis című munkájában gyümölcstermő Pannóniaként jellemezte az egykori római provinciát. A római korból származó archeobotanikai leletek gazdag gyümölcs választékra utalnak. A kultúrvegetáció spontán vagy emberi beavatkozással az egyes gyümölcsfélék fajtáinak sorát alakította ki. A Kárpát-medencét birtokba vevő magyarok „kertészeti tudása" szerencsésen találkozott a térség agrárörökségével. A XI. századi oklevelek megkülönböztetett figyelemmel írtak a szőlőkről, gyümölcsfákról, mely utóbbiak határjelként a tájékozódást is segítették. A betelepülő szerzeteseknek köszönhetően eljutott a Kárpát-medencébe a gyümölcsfajták és kertészeti technikák azon tárháza, melyeknek csak egy része került be a népvándorlás előtt az országba. „A középkori gyümölcsöskertek már rég nem a temetőkert pomológiai jellegének hangsúlyozását jelentették."

213 A török korban a kertkultúrát érte a legkisebb veszteség. A termesztett fajok és fajták száma bővült, a művelési módszerek fejlődtek. A XVI-XVII. században már több tucat almafajtál sőt körtefélét is termesztettek. A török alatt megjelent az eperfa, a füge és a mandula is, karöltve az „újvilági jövevényekkel"(kukorica, papri2n Ua. 37-38. A bolgárkertészek tevékenységének főbb körzetei: Debrecen és környéke Gyula és Békéscsaba Szeged,Szentes,Szegvár és Csongrád vidéke Kecskemét Eger,Hatvan és Gyöngyös környéke Kaposvár Balaton és környéke Cegléd,Gödöllő és a főváros körzete Miskolc Cecei körzet,Sárvíz—Sió—Duna határolta vidék (A cecei paprika paraszti tájfajtaként született meg) Lásd: ua. 20-28. 212 KoháryE.szerk.(2004):5-8. 213 Ua. 7. ka stb.) Az egyes országrészek fajtahasználata azonban eltért egymástól. A XVIII. századtól a gyümölcskultúra fejlődése újabb lendületet vett. A német telepesek alma-, cseresznye-, és szilva fajtákat hoztak be, sőt általuk vált ismertté pl. a törzses köszméte művelése. A betelepülő szlovákok bogyósgyümölcsökM és almofélékM gazdagították a fajtakínálatot. „A XI. században még szinte kizárólagosan királyi és egyházi tulajdonú gyümölcsösök voltak Magyarországon, de a jobbágyok hamar szert tettek kertekre és így gyümölcsösökre is. Szabó István: A középkori magyar falu című munkájában úgy véli,hogy hazánk élen járt Európában a jobbágy(paraszt) gyümölcsöskertek tekintetében."

214 A szőlő- és gyümölcsfajták használata főleg a hazaiakra szorítkozott, de a szerzetesek, diplomaták révén e korszakban is néhány fajta bekerült a Kárpát-medencébe, amire utal a külföldi szőlőfajták megjelenése. A XIV-XV. században leginkább

215 almát, körtét, birset, szilvát, meggyet, diót, mogyorót, s berkenyét, továbbá szőlőfajtákat telepítettek, főleg a jobbágy-parasztok. A gyümölcsöst szabadon lehetett birtokolni, eladni és vásárolni. Ami már a középkortól jelen van a hazai szőlő-gyümölcstermesztésben, az a kétszintes termesztés megjelenése. Ez elsősorban az alföldi kertkultúra sajátosságai közé tartoz(ott)ik. A középkorban kialakult hagyományos művelési módszerek

216 hagyományozódtak a városi-falusi településrendszerekhez igazodó árutermelő gazdaságokra, sőt tovább éltek a kapitalizmusban is. A paraszti gyümölcstermesztés legnagyobb erényei közé sorolandó, hogy a szántóföldi növénykultúrához hasonlóan, fenntartotta a hagyományos tájtermesztő körzeteket és megőrizte a nagyszámú tájfajtát a köztermesztésben, beleértve a termesztési eljárások nemzedéki gyakorlatát. A tovább élő múlt lényegében a szövetkezeti gazdálkodás kiteljesedéséig megőrizte hadállásait. Az Árpád-kortól kezdődően a gyümölcstermesztés

217 színtere a ház körülikertekben, szőlőhegyeken - szórványosan ültetett - várkertekben és az e/Äen(vadon) található. Ez utóbbi helyen az áfonya, a berkenye, ásom, a szelídgesztenye, a kökény a szamóca, a vadrózsa, sőt a vízinövényként díszlő súlyom, amely még napjainkban is gyűjtéssel beszerezhető. Különleges és fontos szerepet játszott az ártéri erdők paraszti gyümölcskultúrája, ahol még pl. oltást is végeztek, de lényegében haszonvételi formának tekinthető. A dunaföldvári piac még a XlX.században is híres volt arról, hogy elsősorban ártéri gyümölcsösök portékáját kínálták az árusok. A Kárpát-medence folyóhálózata a vízrendezés előtt tálcán kínálta ezt a haszonvételi formát. A Felső-Tisza vidéke jeles helynek számított. Megemlítendő még a galéria-erdőkben díszlő ligeti szőlőállomány, amelyet borfestésre használtak. De az ártéri erdők szülötte volt a Szamos és a Bodrog mentén a lószemű szilva, a duránci szilva stb. A Dráva mentén díszlett a myrabolán (cseresznyeszilva) sárga és piros változatban. Az árterek beszűkülése, a vízjárás megváltozása, a vízminőség romlása, sőt a kertkultúra intenzifikációja együttesen mind-mind hozzájárult a kultúrtörténeti örökség eltűnéséhez. Amit elősegített a társadalmi és gazdasági feltételek 214 Surányi D.(i98s): 32.SZ. 215 Ua. 216 Surányi D.(i988): 30.SZ. 217 Surányi D.O988): 32.SZ.