A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)
Néprajz, kulturális antropológia - Surányi Béla: A Kárpát-medence paraszti növényhasználata a XVIII–XX. században
128 SURÁNYIBÉLA napraforgó™ Vezérnövénynek számított a repce, melynek termesztési súlypontja mindig a nagybirtokra esett. 126 A napraforgó viszont a paraszti gazdaságokban indult el -szegéiynövényként - hódító útjára. Az első világháború utáni időszak fordította jobbra „sorsát" 127 , ami az egy tagban való művelés megjelenését és elterjedését illeti. A napraforgót a XX. század repcéjének is szokás nevezni. 128 Vetésterületének zöme, főterményként való termesztése a kisparaszti gazdaságokra esett. 129 De csak az 1940-es években vált általánossá tiszta kultúrájú vetése. 130 Tájfajtái jelzik növekvő népszerűségét, ami alól nem jelentett kivételt Erdély sem. 131 A szántóföldi termesztésű takarmánynövények közül megemlítendő a közönséges lucerna és a kisebb jelentőségű homoki (tarka virágú) lucerna. Európában a XVI-XVII. században már sokfelé termesztették. 132 A korszerűsödő mezőgazdaság terjedésével a XVIII. századra kirajzolódtak az egyes évelő szálastakarmányok termesztő tájai. 133 A fehér here Németország északi vidékein terjedt el. A vörös(ló)here a csapadékban bővelkedő területeken vált meghatározóvá, a lucerna a baltacimmal együtt KözépEurópa száraz régióiban honosodott meg. A lucernát reformnövénynek 134 is tekinthetjük, hiszen óhatatlanul igényelte a vetésforgóra való áttérést, így az sem véletlen, hogy a fejlett agrárkultúrájú tájakról terjedt el művelése. A vörös here meghonosodását viszont akadályozta a Tiszántúl száraz éghajlata, 135 ahol emiatt a lucerna termesztése kapott hangsúlyt. Az európai agráriumban meghonosodott lucerna fajtaválasztékát a Kárpát-medence is gazdagította. Közel egy évszázad alatt a helyi fajták sokasága született meg, melynek bölcsői a parasztgazdaságok 136 voltak. De segítik a növény terjedését a ménesbirtokok, uradalmak is. A vörös(ló)here Németalföldről indult el hódító útjára. Termesztésének egyik központjaként ismert a Brabant tartományban művelt atlanti változat, a másik viszont a kontinentális típust megjelenítő stájer here, melynek termesztési körzetébe beletartozik az Őrség vidéke 137 is. A Kárpát-medencében 138 a XVIII. század második felében német és spanyol eredetű vetőmaggal kezdődött el termesztése és a XIX. század elején már rendszeressé vált. A nyugati országrész - Felvidéktől Dél-Dunántúlig - már a XIX. század első felében a vörös(ló)here nevezetes termesztő tájai közé tartozott. Kultúrája eljutott 125 Selmeczi-KovácsA. (i993):n4126 Ua.132. 127 Ua.81. 128 Kapás S.(1997): 19. 129 Gunst P.(i97o): 243. A napraforgót a Kr.e. 3000 körül kezdték el termeszteni az indiánok Észak-Amerika déli részén. Innen jutott el a déli területekre. Kultúrájukban a Nap jelképének tekintették. A XVI. századtól Európában dísz- és kerti növény. Elsőként i6no-ben történik róla említést a madridi botanikus kert növényei között. Lásd: Kéri A.(200i): 29-30. 130 Kapás S.szerk.(i969): 265. 131 Teleki 6.(1944): 200-208. 132 Bocsa l.-Szabó L.(i987):ii-i4133 Penyigey D.(i98o): 167. 134 Ua.171. 135 Ua.172. 136 Bócsai l.-Szabó 1(1987): 27-28. 137 Jánossy A.(i963): 23. 138 Ua.26. a Szatmár-Beregi síkságra, a Bodrogközben Maros-völgyébe és a Barcaságba 139 is, önálló tájfajta változatokat kialakítva. KERTI (SZÁNTÓFÖLDI) NÖVÉNYEK TERMESZTÉSE A hazai babfajták termesztési tájait főleg az éghajlati viszonyok alakították ki, 140 ami jó esélyt adott a paraszti(népi) növénynemesítés számára is. „Talán egyetlen növényünk sincs, amelynek ennyi változatát, keresztezését termesztették volna, különösen a parasztság körében." 141 Villax Ö w az 1930-as években - a már kialakult művelési hagyományok alapján - fölvázolta az egyes fajtacsoportokat, melyek egy-egy termesztési körzethez tartoztak: fehér gyöngybabok, fehér középbabok,fehér hosszú salátababok,fehér lapos saláta babok, fehér gömbölyű babok, fürjbabok, barna babok, egyéb színes fajták. Jápiószelén 1984-ben 2.148 féleséget tartottak nyilván, amelyből a hazai tájfajták száma 710-et mutatott. 143 Tájfajtákban minden kétséget kizáróan a leggazdagabb a történelmi Szatmár és Szabolcs megye, ezen felül Erdély w Az óvilági babfaj, a lóbab ősi termesztett növénye Európának. „ A X. századot szokás a lóbab századának nevezni, ekkor ugyanis két másik hüvelyes növénnyel, a lencsével és a borsóval együtt kiemelkedő szerepe volt a táplálkozásban. A kenyérgabona előretörése miatt később ezek veszítettek értékükből, a lóbab meg éppen a szegények eledelévé vált." 145 Nem kedvezett művelésének az „újvilági riválisok" európai megjelenése sem. A (ló)bab nevét az amerikai fajok örökölték, Erdélyben viszont megőrizte eredeti nevét és az újvilági növény kapott új elnevezést, amire utal Szabó T. Attila 146 is. Az óvilági lóbab néhány tájfajtája fennmaradt a mohácsi járásban és Szabolcsban. 147 Erdélyben az 1950-es években, nemesített fajták hiányában, parasztfajtákat termesztettek. 148 A kobakosok családjába tartozó sárga-, görögdinnye és a tökfélék termesztésének szintén hagyománya van a paraszti gazdálkodásban. A valószínűleg indiai eredetű sárgadinnye^ termesztése korábban terjedt el 139 Ua.28. 140 UnkJ.(i984):i3i141 Gaál L.(i978):532. 142 Unk J.(1984):132-134. 143 Ua.276. 144 SZŰCS Á.(l974): 55—75145 Péntek J.-Szabó T.A.( I98s):i23. 146 EMSzT 1.(1975): 535- A bab és a fuszujka más-más Phaseolus fajra vonatkozott, de pontosan nem tudni, hogy melyikre. Ugyanakkor Erdély számos vidékén a bab név alatt lóbabot értettek, az emberi étkezésre használt babot fuszujka, paszuly megnevezéssel jelölték. Bár Szabó T. Attila kétségét fejezi ki, hogy korábban a megkülönböztetés mindenütt éppen e két babfajra vonatkozott. A babbal a spanyolok először Kuba szigetén találkoztak, s a XVI. század közepén már termesztették Hispániában. Géncentruma Peru, Bolívia, ÉNy-Argentina területére esik. Művelésének legrégebbi nyoma Peruban található ,ahonnan elterjedt az Új- és az Óvilágban, a legjelentősebb kerti(szántóföldi) növénnyé válva. Az „indián trilógiának" nevezett növények egyike(kukorica,bab,tök) Hazánkba 1560 körül jutott el, Purkirchner György pozsonyi orvos hozta be. Lásd: Kéri A.(20oi): 13-14. 147 Kapás S.(i997): 203. 148 Szántóföldi(i957):247149 Molnár B.(1973): 17.
