A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Néprajz, kulturális antropológia - Surányi Béla: A Kárpát-medence paraszti növényhasználata a XVIII–XX. században

A KÁRPÁT-MEDENCE PARASZTI NÖVÉNYHASZNÁLATA A XVIII—XX. SZÁZADBAN 121 csolódó gazdasági makrorégiók'

n

\ és a mezőgazdaság igazodik a táji adottságokhoz, ami az árucsere előfeltétele. A XVI. század Európájának kiteljesedő agrárkonjunktúrája ösztönözte a hazai gabonatermelés bővülését, a szőlőtermesztés fejlődését és a szarvasmarhatartás felkarolását. A mezőgazdasági termelés, ezen belül a szántóföldi növénytermesztés nagytáji megoszlása a XVI—

XVII. századra jórészt kialakult. A természeti (ökológiai) feltételekhez igazodó növényfajok művelése, figyelembe véve az éghajlatot, a talaj minőségét, a tengerszínt feletti magasságot. A török kiűzése után a Kárpát-medence „ gazdasági birtokba vétele", a külső és a belső migráció „agrárkulturális hozadéka" ösztönözte a kistáji régiókhoz kötődő tájtermesztés megjelenését és kiteljesedését. Mindez a XVIII. század közepétől már körvonalazódott. A hazai parasztság tapasztalati kultúrája mellett számottevő a külhonból érkező telepesek mezőgazdasági gyakorlata is, akik saját növényfajaikat, -fajtáikat hozták magukkal, s a hozzájuk kötődő termesztési módokat, technikát. E két egymást erősítő tényező nagyban hozzájárult a tájtermesztő körzetek kialakulásához, a növényi tájfajták megszületéséhez. „A tájtermesztés lényege, hogy minden faj és fajta bizonyos ökológiai feltételekkel rendelkező rendelkező földrajzi egységben, termesztési tájban termeszthető a legsikeresebben. Ez a géncentrummal nem mindig, ökológiai adottságainak hasonlatosságaival viszont szoros kapcsolatban áll. Az árutermelés csak részben függ össze ökológiai tényezőkkel, legalább ilyen fajorientáló szerepe lehet a gazdasági tényezőknek is: a piaci tényezőknek, a népesség számának, a szállítási-forgalmi lehetőségeknek, a geológiai-fizikai tényezőknek!..) A termesztési körzet tehát gazdasági fogalom."

15 Wilsie, C P}

b megállapítja, hogy a kultúrnövények elterjedése az evolúció és az ökológiai törvényei szerint alakult, amelyet azonban befolyásolhatott az ember érdeke és leleményessége. Klages, K. H. W rámutat arra, hogy „.. .milyen erősen befolyásolták a növénytermelés természetes fejlődését a történelmi,politikai, gazdasági és társadalmi erők. Ez eredményezte azt, hogy a növényeket nem mindig ott termesztik, ahol azok a legjobban alkalmazkodnak az adott viszonyokhoz, sem pedig ott, ahol ez a leggazdaságosabb." Mindezt alátámasztják az agrártörténeti adatok. Ez a tendencia azonban főleg napjaink mezőgazdaságához közeledve érvényesül jobban. A tájtermesztés kialakulásakor viszont nem a piaci kihívásoknak, hanem főleg az ökológiai adottságoknak köszönhette létét. A hagyományos paraszti gazdálkodás még az önellátás szintjén is csak nagyon ritkán vállalkozott „tájba nem illő" növényfaj, -fajta tartós művelésére. Sokszor egy új gazdasági növény meghonosításánál a meglévő nemzedéki tapasztalat erősebbnek bizonyult, mint az új növénykultúra gyakorlatban még nem ismert előnye. A történelmi Magyarországon a gazdálkodás főbb növénykultúráinak termesztő tájai a síkvidékeken, folyóvölgyekben és medencékben találhatók. Aránylag változatos a szántóterület vetésszerkezete az egyes nagytájakon, mégis mindegyik tájegységnek megvan az ún. vezérnövénye, 14 Ua.40. 15 SurányiD.(i985):i99. 16 Wilsie,CP.(i969):i3. 17 Ua. amely megszabja a kultúrmezőség arculatát. Ha megnézzük, hogy 1920 előtt milyen volt az ország szántóföldi művelésének táji tagoltsága és ezt összehasonlítjuk az 1920 utáni helyzettel, azonnal kitűnik, hogy alapvető változás nem történt. Csak a piaci viszonyok - beleértve a határok módosulását - átalakulása és a háborús (második világháború) időszak kényszere befolyásolta az egyes növényfélék termőterületeit, különösen a kertkultúrában. A szántóföldi növénytermesztésben a biológiai alapnak két eleme van

18

: növényfajta és vetőmag, amely az 1940-es évek elejéig szorosan kötődött az uradalmi és a paraszti, majd 1945 után a paraszti és állami üzemek termelési rendszerének technológiájához, ami a kézi és a fogaterőre, valamint az egyedi gépesítésre épült, mezőgazdasági és kisebb mértékben ipari eredetű anyagok felhasználásával.

19 Ennek a rendszernek megvoltak a megfelelő növényfajtái, sőt ez jelentősen kibővült - főleg az egész Kárpát-medencét tekintve - az „alacsonyabb nemesítettségű" növényfajtákkal (tájfajta, régi gazdasági növény), amelyek az adott piaci elvárásoknak megfeleltek és viszonylag elfogadható jövedelmet is nyújtottak. A szántóföldi és a kertművelés fajhasználata - ha csak az elmúlt két évszázadot is tekintjük - szinte alig változott. Hiszen a szántóföldi, zöldség-, gyógynövény-, gyümölcs-, szőlő-, és dísznövény fajok termeléstörténetének a gyökerei - számos esetben - több ezer évre nyúlnak vissza, de legjobb esetben is évszázadokra visszamenőleg. A változás abban mutatkozik meg, hogy míg egyes növényfajok kiszorultak a termesztésből, egyidejűleg viszont jelentősen bővült egy-egy termesztett kultúrnövény fajtaválasztéka. Ez a tendencia különösen érvényesül a hibridizáció megjelenése után, ami a „rövid életű" kultúrfajták előállításával és használatával tovább növelte a növény függőségét az ökológiai feltételektől és az embertől. A hajdani gazdasági növények, a paraszti nemesítésű tájfajták szinte teljesen kiszorultak az agrárkultúrából és génrezervátumok tagjaivá váltak. A paraszti növényhasználat hagyománya gazdag, ami utal szerteágazó történelmi gyökereire. A Kárpát-medencében

20 a növénytermesztés közel 8000 éves múltra tekint vissza. Jóval későbbi eredetre vall a zöldségkultúra kialakulásának az időpontja. Mintegy két évezred óta beszélhetünk tudatos gyümölcstermesztésről Miből táplálkozott a Kárpát-medence másodlagos géncentrumkénl létező sokszínűsége? Ezt annak köszönhette,hogy a gabonafélék zöm? már a neolitikus aratónépességgel bekerült a DunaTisza völgyébe. A hüvelyesek]6 része a középső bronzkorban a földművelés növényei közé tartozott. A szőlő- és gyümölcsfajták a római hódítással honosodtak meg, főleg Pannóniában. A népvándorlás századai alatt tovább bővült a haszonnövények kínálata, beleértve a magyarság keletről hozott növényismeretét és a hittérítő szerzetesek - főleg nyugatiak - a bencések és a ciszterek révén bekerült gazdasági növényeket. A bizánci egyházzal fenntartott kapcsolatok ez irányú hozadékát sem lehet egészen kizárni. A XV. századtól -Amerika felfedezése után - újabb kultúrnö18 Biol. Alap.l (1992): 12. 19 Ua. n.,15. 20 Gyulai F.(i999): 593-597. A Kárpát-medence kultúrnövényeinek történetéről lásd: Uő: Archeobotanika. Bp.,2001.