A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Néprajz, kulturális antropológia - Petrovszki Ildikó: A Déri György-gyűjtemény szőrmés bőrruhái 2. Dunántuúl, Dél-Magyarország, Erdély

A DÉRI GYÖRGY-GYŰJTEMÉNY SZŐRMÉS BŐRRUHÁI - 2. DUNÁNTÚL, DÉL-MAGYARORSZÁG, ERDÉLY 115 Díszítménye: döntően rátétes díszítésű. Jellegzetessége, hogy a vörös és fehér irhabőrbői önállóan kivágott rátétvirágok fekete, vastag, sokszálú pamutzsinórral vannak körbevarrva, kontúrozva. A rátét motívumai rozetta, tulipán, liliom és szív. Kismértékben selyemfonalas hímzés is megjelenik a bőrmellényen, mely a hát rátétvirágaihoz kapcsolódik. A hátat vörös és fehér rátétes tulipánokból álló sorminta keretezi kétoldalt és az alján. Utóbbiak többszintűre felnagyítottak, felettük hímzett lila bogyós virágtövek és „i867be" datálás. A hát főmintája a nyakból lecsüngő szimmetrikus virágbokor rátét, zöld közepű vörös rozettával, fehér és vörös tulipánokkal. A középső tulipán teteje hímzéssel szegfűvé stilizált, erről csüng le két bogyós virágtő. A hátközép arasznyi szélesen (13 cm) díszítetlen maradt. Elejének teljes felülete rátétekkel díszített. A széleken a hát sormintája folytatódik tovább. A sarkokra rézsútosan szerkesztett főminta a vörös szívből induló hármas tulipánbokor, felette vörös irhacsíkból és zöld irhacsipkéből készült zseblap imitáció. További hangsúlyos díszítőmotívumok a mellrész és a sarkok vörös rozettái, melyek a hát főmintájának rozettáira rímelnek. Elején és alján a szegély fehér irhaborításán fonottas vagy dupla nyolcas mintájú fekete zsinórozás („nyolcasolás"), a sarkoknál vörös rozettával. Gallérja vörös irhacsipkével kazettásán osztott, a közökben kék selyemmel hímzett pettyek nyomai. Széle vörös irhával és irhacsipkével szegett. Kiegészítő díszítménye: a díszített felületen szétszórtan elfakult piros selyembojtok, az oldalak nyílásában sallangok lila selyembojtokkal. Állapota: ép, de a zsinórozás az elején néhol kibomlott. A „cifra mellrevaló", a kalotaszegi viselet legfontosabb bőrruhája, férfiak és nők téli-nyári ünneplője. Formai és díszítménybeli alakulását a 19. század közepétől tudjuk nyomon követni a korabeli néprajzi leírások és a viszonylag nagy számban fennmaradt múzeumi példányok alapján. A legkorábbi források mindkét nem öltözetéből említik a „selyem és karmazsin virágokkal, vörös irhával cifrázott báránybőr mellényt" (KRESZ 1956.109.138.154. számú szöveg). A már korábban elterjedt férfi mellrevalók mellett a női mellrevaló divatja valószínűleg csak ekkor, a 19. század közepén kezdődött (FARAGÓ-NAGY-VÁMSZER 1977.284). A női viseletbe különösebb formai és díszítménybeli változtatás nélkül került be a férfiak bőrmellénye, egyetlen megkülönböztető jegyként a női változatokra sűrűn felvarrt piros selyembojtokat alkalmazták a szűcsök.

17 Elkülönülésük csak a századforduló táján következett be, a női mellrevaló ekkor igen gyorsan, kb. egy évtized alatt alaposan megváltozott. A derékig rövidülő, testhezálló, új „kurta" vagy „leányos" változatról eltűnt a gallér és a rátétvirág, a bőrmellény teljes felületét uraló hímzésben újfajta szűcsornamentika jelent meg. Az átalakulás Bátky Zsigmond 1898.es 1900 között tett kalotaszegi gyűjtőútjai idején már zajlik, hiszen Bátky a „vidéken még feltalálható hosszú mellrevalót" követendő példaként állította a „csuda ízléstelenül kihímzett" új változat elé (BÁTKY ZS. 1906.239). Malonyay Kalotaszeg-kötetének megjelenésekor, 1907 táján a „hosszú mellrevalót már nem készítik, 17 Vö. NM 68.207.157. és DM V.52.91.1., V.75.601.1. csak a még meglévőket hordják az öregasszonyok vasárnapi templomozáskor" (MALONYAY D. 1907.49). A legkorábbi datált példányok - a Bátky Zsigmond gyűjtéséből származó 1850-ben készült damosi (NM 28.956. közölve: BÁTKY ZS. 1906) és a Déri-gyűjtemény 1867-ben készült kalotaszentkirályi női mellrevalói alapján úgy tűnik, hogy a kalotaszegi mellrevalók a 19. század közepén már kialakult díszítményjegyekkel rendelkeztek. Állandó stílusjegyek a fehér és vörös rátétvirágok sötét zsinóros kontúrozása, a szegélyek nyolcas alakú zsinórozása, a háton a nyakból lecsüngő bokorvirág főminta, a szabásvonalat követő soros elrendezésű rátétvirágok és a díszítetlenül hagyott hátközép, az elején a sarokra szerkesztett rátétvirágok a hangsúlyos zsebekkel. Az idővel jelentkező díszítményzsúfolási törekvés főként a díszítetlen hátközép összezsugorodásán figyelhető meg, melynek kitöltése egyrészt a rátétvirágok többszintűvé növelésével, másrészt a hímzés szerepének növelésével történt. A zsinór és a rátét együttes alkalmazását Kresz Mária az ősi rátétdíszítésnek és 17. századi paszomány divatjának találkozására vezeti vissza (KRESZ M. 1979.14). Férfi bőrmellény (D.Gy. 583.) Kalotaszeg, Kolozs vármegye, 1900-as évek eleje

18 Mérete: háta h (hátközép/váll): 55/58 cm, alja bőség: 107 cm Anyaga: timsós kikészítésű fehér juhbó'r. Szabása: elöl nyitott, egyenes hátú, oldala kissé befelé tartó, csípőig érő. Állógalléros, karöltője mélyen kivágott. Bal elejének belsejére derékmagasságban egy íves aljú lapzseb van varrva. 2 db kerek bőrgombbal záródik. Díszítménye: vörös rátét és selyemfonalas hímzés. A kétféle díszítmény egyenlő hangsúllyal van jelen a bőrmellény főhelyein. A hímzés domináns színei a sötétpiros, a fekete és a zöldnek egy élénk árnyalata, kiegészítő színe a sötétlila. A hát nyak alatti részén az összefüggő indás rátéttípusba sorolható tömör, szimmetrikus, lecsüngő rátétminta, mely egy stilizált tulipán spirálisan oldalra csavarodó két-két levéllel. A rátét zöld szirony befogásával van körbeöltögetve. Alatta selyemhímzéses piros - fehér - zöld sávos magyar címer zöld koszorúban, kétoldalt egy-egy csillagmotívum („cikkes csillag") apró pettyekkel kísért indába foglalva. A hát alsó hímzésén váltakozó fekete-lila csillag ("cikkes csillag") és forgórózsa („forgócsillag"), felette piros bogyós („cseresznye") és pártás tetejű fekete virágú („körmös bimbó") egyszerűbb sorminta bimbós levélkékkel („szarkaláb"). A hát oldalsó részén szintén „cseresznyés" hímzés, a hátközép 16 cm szélesen díszítetlen maradt. Elején a zseb vonalán a hát rátétdísze tér vissza, felette hímzett vörös és fekete forgórózsa („forgócsillag"), zöld leveles virágtő „körmös bimbókkal". Alul a hát „cseresznyés és körmös bimbó" mintája ismétlődik. A rátétmintát zöld és vörös hímzett sáv 18 Déri György leírása: Ünnepi, fehér színű férfi bőrmelles. Majdnem teljesen fedve van különféle díszítésekkel. Széles piros irhából kivágott bőr applikációval díszítve, keskeny zöld szalagokkal (ún. szirongozás) beszegve. Valódi selyemmel kivarrt csillagokkal, piros cseresznyékkel és lángoló vörös szívekkel, apró óngombokkal díszítve. Erdélyben ködmön helyett férfiak is, a nők is, inkább melleseket viselnek még ma is. Kalotaszeg, (Kolozs vm.), XIX. század '30-as évek.