A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Természettudomány - Nyilas István: A Pomatias fajok (Gastropoda, Prosobranchia) újabb előfordulásai Magyarországon és állatföldrajzi értékelése

közötti. A ház magasságának (H) és szélességének (B) értéke közelebb áll egymáshoz, hányadosuk leginkább 1,00-1,29 között van. A Magyarország ÉK-i részéről előkerült példányok H/B értéke 1,03 1,07 közötti, míg az Irán területéről származó példányok karcsúbbak, a H/B arány átlaga 1,20 1,26 (kilenc lelőhely átlaga). A POMATIAS ELEGÁNS ÉS P. RIVULARE FAJOK ELTERJEDÉSE EURÓPÁBAN A P elegáns nyugaton elterjedt Dél-Angliában, Dániában (Seeland, Fünen), Franciaországban, Svájc Ny-i részén, Belgiumban, Hollandia D-i részén (Limburg), Németországban (Felső- és Középső Rajna-völgye), Alsó-Ausztriában (Krems), Olaszországban, Szlovéniában, Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Szerbia és Montenegróban, Macedóniában, Romániában és Bulgáriában, Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában elterjedt (Kerney et al. 1983, Stamol & Jovanovic 1990, Grossu 1956). A P. rivulare előfordul Romániában (Grossu 1956, 1986, 1993), Bulgáriában (Damjanov & Likharcv 1975), Törökországban (Schütt 1993), Iránban. Magyarországtól délre megtalálható Albániában, továbbá Szerbia és Macedónia, Bosznia és Szerbia határán (Stamol & Jovanovic 1990). Ezen ág Magyarországhoz legközelebbi előfordulása Újvidék környéke (Testera és Cerevic). A két faj areája jól elkülönül, átfedés csak Szerbia és Montenegró területén található. A MAGYARORSZÁGI ELTERJEDÉSI ADATOK ISMERTETÉSE A Magyar Birodalom Állatvilága Mollusca fejezete (Csiki 1918) a Pomatias elegáns fajt három dunántúli lelőhelyről említi (Tihany, Fenék, Balatonudvari). Az utóbbi két élőhelyen élő példányokat nem találtak, csak szubfosszilis héjakat, így ezen élőhelyeket recens előfordulásnak nem tekintjük. A fajt későbbiekben sikerült kimutatni a Dráva síkról (Őrtilos, Zákány). Nálunk elsősorban a tihanyi félszigeten fordul elő (Akasztó-domb, Cyprián-forrás, Óvár, Remete-barlangok). A faj élő példányai előfordultak 1938-ban Bérbaltaváron (Visnya és Wagner 1938), ezen előfordulás meglétét Varga és Krolopp (1991) is megerősítette. A faj nedves élőhelyeket preferál, bokrok alatt, kibuggyanó forrás környékén (Tihany:Cyprián-forrás) szívesen tartózkodik. Üres héjai Zalaapáti, Szigliget, Kisapáti, Kiskörös, Ócsa és Bugac környékén is előfordulnak. Táplálékként elsősorban lombavart fogyaszt, a téli időszakot a talajban vagy vastagabb lomlevél között vészeli át. A Dráva-síkról Légrád, Zákány térségéből már Kormos (1911) is jelezte. A magyarországi helyzetében az elmúlt száz évben lényeges változás nem történt. Korábban jobban el volt terjedve Magyarországon, ezt fosszilis előfordulásai (Balf, BudapestRákos, Celldömölk, Fehérvárcsúrgó, Fertőboz, Ménfőcsanak, Szurdokpüspöki, Tapolca, Esztergom, Ócsa) is bizonyítják. A pleisztocénből Budapest (Várhegy), Tata és Vértesszőlős környékéről ismeretes. A Magyar Birodalom Állatvilága megjelenési idejében a mai Magyarország területéről nem ismertük a Pomatias rivulare fajt. Bátorliget kutatása során Soós (1928) csak üres P rivulare héjakat talál. A későbbiekben (Soós 1943) is mindösszesen egyetlen élő példányt sikerült kimutatni. A Bátorliget és környékének részletes vizsgálata során Vágvölgyi (1953) nem tudott élő példányokat kimutatni, de a debreceni Zilahi-Sebess Géza és Gere Géza élő példányokat talált 1952 nyarán, amit Vágvölgyi munkája is megemlít. <S4