A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Múzeumpedagógia - Porcsalmy János: Az ókori Róma építészetének rövid ismertetése

digra Szatmár vármegye főispáni székéből visszatért a Déri Múzeumba. Még a régészeti rész rendezését sem bízta Söregire, engem szemelve ki erre a feladatra. A rendezés technikai és művészi feladatait Menyhárt József festőművész, a múzeum restaurátori műhelyének vezetője, a kiállítandó anyag kezelését pedig Ditróiné Sallay Katalin szakrestaurátor látta el. Mint mondtam, örömmel vállaltam a megbízást, bár tudatában voltam annak, hogy kiállítás rendezésben semmilyen korábbi gyakorlatom nem volt. Azt éreztem, hogy a tárgyak egyszerű bemutatása elavult. így azon voltam, hogy új megoldásokat találjak ki. Ez azonban nemigen sikerült. Magamban például büszke voltam arra, hogy a hajdúszováti bronz bográcsot nem a tárló aljára helyezve, hanem a kengyelénél fogva egy, a tárló oldaláról kiálló karról lógatva helyeztem el. Pedig hát ez igazán nem volt valami nagy újítás. Hiányzott mellőlem egy vérbeli kiállításrendező. Menyhárt József ugyan az általam kijelölt tárgyakból rajzosán gondosan, esztétikusan megtervezte az egyes tárlókat, de bebizonyosodott, hogy ami a kétdimenziós rajzon jó benyomást keltett, a háromdimenziós tárlóban nem mindig váltotta ki ugyanazt a hatást. Több mint ötven év távlatából nyugodtan mondhatom, hogy mai szemmel nézve nem vagyok büszke az akkor végzett munkámra. Még mindig csak tárgyakat állítottam ki és nem közelítettem meg az egyes őskori korszakok embere életének bemutatását. Viszont rájöttem arra, hogy a rendezőnek a feliratokat nem a szakmájában alkalmazott nyelven kell megfogalmaznia. A látogató nem ismeri a régész szakkifejezéseit. Történt ugyanis, a hivatalsegéd Kányási István (fiatalabb éveiben hortobágyi csikós volt) érdeklődve megállt a frissen berendezett újkőkori tárló előtt és elkezdte olvasni a feliratokat. Hirtelen odafordult hozzám: „Tessék mondani, mi az a tisza kultúra?" A kiállítás mindezek ellenére elkészült és meg is nyílt. Volt azonban egy szomorú epizódja, ami Sőregi János leváltását eredményezte. Ez azonban igen jellemző volt az akkori időkre és emberekre. Főszereplője Ölmacher Anna, a Szépművészeti Múzeum muzeológusa volt, aki az új kiállítás képzőművészeti részét rendezte. 0 a Kommunista Párt hűséges tagja óhajtott lenni, ami bizonyos tekintetben érthető is volt, hiszen a háborús években a származásából kifolyólag súlyos megpróbáltatásokat élt át. Debreceni tevékenysége azonban nem merült ki a kiállítás rendezésében. Egyéb tevékenységéről tanúskodjanak itt Gerencsér Miklósnak „Tudós mezopotámiábór címen egy folyóiratban megjelent cikkének alábbi sorai: Sőregi „felelős, fegyelmezett vezetőként erkölcsi és világnézeti felfogásával teljes összhangban - selejtezte ki a fasiszta sajtótermékeket. Gondoskodott a megsemmisítésükről, de elenyésző részüket egészségügyi célokra hasogatta fel a személyzeti toalett számára... Egy a múzeumban kutatásokat végző budapesti vendég

1 éberségi rohamot kapott az illemhelyen és haladéktalanul feljelentette a múzeum igazgatóját, akit ugyancsak haladéktalanul ötvennyolc éves korában - kényszernyugdíjaztak." Három év elteltével ismét dolgoztam a Déri Múzeum térségében. Még 1924-ben történt, hogy Polgár határában Basatanya közelében egy csatorna ásása alkalmával sírokra találtak, majd később Tompa Ferenc a Nemzeti Múzeum részéről egy kisebb ásatást is végzett ott. A leletek által a rézkor időrendjét érintő problémák közelebbi megismerése végett Kutzián Ida 1950-ben újabb ásatásba kezdett, majd a temetőt az 1952-1954 években teljesen fel is tárta. Amíg 1950-ben ketten, Csalog József és Török Gyula, voltak a szakmai munkatársai, a következő években a nagyobb volumenű munkára való tekintettel több főből álló munkacsapatot szervezett. Ennek, minthogy akkor már a fő kutatási témám a bodrogkeresztúri kultúra volt, magam is tagja lettem. Rajtam kívül Korek József volt még törzstag, de a három évben számos kolléga fordult meg rövidebb-hosszabb ideig az ásatáson. Amíg Tompa Ferenc a lelőhelyhez közeli Basatanyán lakott, Kutzián a könnyebb megközelíthetőségből kifolyólag a kövesút és vasút mellett fekvő Folyást választotta szállásul. Folyás a máI Téves! Lásd néhány sorral feljebb. 472