A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma

A PÁLYA SOKSZÍNŰSÉGE Balogh László 1919. május 24-én született Debrecenben vasutas szülők gyermekeként. Lakner Lajos már idézett tanulmánya mutat rá jó érzékkel arra, hogy mennyire meghatározta ez a származás a későbbi irodalmár munkásságát és érdeklődési körét: „abban a társadalmi rétegváltásban, melyet a vasutas gyerekből nevelővé, tollforgató emberré válásban élt meg, a tudás elsősorban olyan médiumként jelenhetett meg, ami lehetővé tette a társadalmi ranglétra magasabb fokára való jutást, s a társadalmi megbecsülés érzését. Éppen ezért nem véletlen, hogy az irodalomba való belépése idején a népi írók jelentették számára a tájékozódási pontot."

2 Mindez persze valószínűsíthetően nemcsak a családi indíttatással, hanem a különböző iskoláktól kapott inspirációkkal is magyarázható. Balogh László ugyanis az elemiben Nagy Sándor tanítótól kapott ösztönzés után annak a Debreceni Református Kollégiumnak lett a diákja, amely a legnívósabb irodalmi múltnak és jelennek lett a jelképévé az ott tanulók számára. Az évszázadok óta innen útjukra induló költők, írók jelentették a tradíció folytonosságát, míg a kortárs irodalom kérdéseit boncolgató és a kollégiumi diákköltészet hagyományát felelevenítő önképzőkör az irodalom aktuális problémái iránt tették fogékonnyá a középiskolásokat. Talán nem véletlen, hogy Balogh László mellett az osztálytársak közül olyanok kerültek vele együtt bölcsészpályára, mint Julow Viktor és Kéry László irodalomtörténész, illetve Fabriczius-Kovács Ferenc nyelvész. A kollégiumtól kapott impulzusokat csak tovább erősítették a Tisza István Tudományegyetem magyar-angol szakán 1938ban megkezdett tanulmányok. Tanárai közül Hankiss János, Vajthó László és különösen Karácsony Sándor gyakorolt rá nagy hatást. Ezekben az években vált egyre erősebbé a népi irodalom iránti elkötelezettsége: az írókkal való személyes megismerkedés mellett ezt erősítette az Ady Társaság vezetőivel, Juhász Gézával és Gulyás Pállal kialakított barátsága is. Egyetemi évei alatt jelentek meg első írásai, 1941-től kezdve pedig rendszercsen publikált különböző folyóiratokban. Az ekkoriban megszülető recenziók, ismertetések és kritikák mely „műfajok" egyébként az egész életműben meghatározóak lesznek - már magukban rejtik a későbbi évtizedek irodalomtörténészének minden erényét. A bemutatott müvek tartalmának mértékletes, megfelelően összefogott ismertetése, a higgadt, visszafogott érvelésen alapuló, de jól körvonalazható értékrendet képviselő bírálat teszi színvonalassá Balogh László írásait. Kritikáinak többsége már ekkor is a népi irodalommal és az ideológiájukhoz közelálló alkotókkal foglalkozik elsősorban: Németh László, Veres Péter, Móricz Zsigmond, Kodolányi János, Gulyás Pál neve bukkan fel a leggyakrabban az ismertetések sorában.' A népi írókkal kapcsolatos gondolatait és egyben esztétikai nézeteit már 1941-ben egy vita kapcsán „kénytelen" volt tisztázni és érvényre juttatni: Babits irodalomszervező munkáját bíráló észrevételeit

4 ugyanis Gogolák Lajos éles hangú válaszában támadta meg sok tekintetben erős elfogultsággal és igaztalanul.

5 Erre reflektálva fejtette ki Balogh azt, hogy a népi írók mellőzése és háttérbe szorítása nagy vesztesége volna a magyar kultúrának: ugyanúgy szükség van az ő alkotói munkásságukra, mint a Babits által preferált liberális-humanista irodalomra.'' Mértéktartó, megfontolt, de határozott állásfoglalást tartalmazó válasza mintapéldája lehet azon kritikusi magatartásnak, amely mindenféle személyeskedéstől mentesen a másik fél szempontjait nem eltörölni akarja, hanem annak lehetséges igazságait is elfogadva kívánja saját értelmezését és értékelését kialakítani. Erre a másik nézetét is elfogadó, de 2 Lakncnl.m.,419. 3 Lásd ehhez részletesebben: Balogh László munkássága (Bibliográfia), összeállította: Lakncr Lajos, Debrecen, 1999. 4 Balogh László: Babits Mihály: írók két háború közt. Pásztortűz, 1941

II, 344-346. 5 Gogolák Lajos: A kétféle Babits Mihály. Magyar Nemzet, 1941. szept. 10, 9. 6 Balogh László: Válasz Gogolák Lajosnak. Pásztortűz, 1941/10, 513-515. 440