A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Agrártörténet - Surányi Béla: Nagybirtokok, birtokosok, gazdálkodók Hajdú-Bihar megyében a XVIII. századtól 1945-ig

sóval, valamint az „erős" talajt igénylő kender-, és lentermesztéssel.

92 Erre az időszakra esik a kukorica térhódítása és ide nyúlnak vissza a gyökerei a sárándi, a szalontai és a bagosi dinnyetermesztésnek. De ekkoriban kezdett terjedni a parasztportákon a dohánykultúra is

9

'

1

. A XIX. század elején a tájtermesztés erősödését jelzi, hogy már ekkor a /bihar/ félegyháziak híres dohánytermesztők voltak. A derecskéi hagymatermesztés gyökerei is innen datálhatok. Nagyszalonta környékén pedig a dinnyét már a szántóföldön is művelték

94

. Az állattartás számottevő, a takarmányozást pusztabérléssel, tarló, ugar, sarjú legeltetésével oldották meg.'''' Kiemelendő a XIX. században Nagyszalonta sertéstartása, amely a juhot váltotta föl, a gyapjúkonjunktúra elmúltával'"

1

. Az uradalomhoz 13 egykori hajdútelepülés tartozott, amely az elzálogosításig földesúri fennhatóság nélkül élte mindennapjait." Az eredménytelen gazdálkodás, a paraszti ellenállás, a jó piacoktól való nagy távolság 1868-ban véglegesen az uradalom felszámolásához vezetett. A földbirtok fele bihari nagybirtokosok kezébe jutott: Tisza Kálmán, Móricz Pál, Lovassy Ferenc. Az uradalom másik felét váradi kereskedők, debreceni cívisek, kisnemesek és jómódú parasztok vásárolták meg. A birtok eladásával megszűnt az Esterházyak tiszántúli jelenléte.'

,x A Tisza-család geszti birtokát 1760-ban Tisza László alapozta meg'

w

. A birtok jogosultságáért folytatott perek ellenére 1761-ben elkezdődött az uradalom kiépítése, majd a véglegesítés is megtörtént a bécsi udvar részéről. Tisza László ennek fejében lemondott a kisjenői uradalom birtokjogáról"

1

". A birtok korai szakaszának gazdálkodásáról kevés adat áll rendelkezésre. Az uradalom egy évszázadon át egy tömbben maradt, hiszen csak 1866-ban került sor fölosztására az örökösök között"". Az 1832.évi bevételek 40, 9 %-a állatértékcsítésből - főleg juhtartás - származott, jelezvén az ágazat súlyát

1

"

2

. Hasonló szerepet töltött be már korábban is a szarvasmarha és ami ritkaságnak számított, a sertéstartás is kivette részét a bevételből. A sertéseket Debrecenbe is elhajtották piacokra, vásárokra"". Az árendák jórészét a puszták bérbeadása jelentette. A jobbágyfelszabadítás előtt csak a parasztporták foglalkoztak gabonatermesztéssel. Az uradalom lencse, dohány és repcetermesztéséröl vannak adatok. Nagyvárad környékén szőlőbirtok található"'

4

. Radványban és Csegödön kiterjedt erdőséget birtokolt a család

1

"

5

. A XVIII-XIX. században az uradalom gazdálkodásában jórészt megmaradt az állattartás vezető szerepe, amelyre a külterjes tartás volt a jellemző""'. Az 1866. évi birtokmegosztás után három, közel azonos nagyságú birtoktest jött létre /9-10 ezer kat.hold/

1

"

7 Az 1897-ben megjelent gazdacímtár

1

"* szerint Tisza Kálmán 10.158, Tisza Lajos 3, 124 kat.holdon gazdálkodott, Stern Márton pedig bérlőként 1.586 kat. holdat müveit, amelynek fele legelő volt. A két Tisza-birtokon is jelentős volt a legelőterület ará92 ua. I49.p. 93 ua. 94 ua. I5l.p. 95 ua. I52.p. 96 ua. I53.p. 97 ua.l67.p. 98 ua.l69.p. 99 Gcszt.cn. 62.p. lOOua. 64.p. lül ua. II3.p. 102 ua. 87.p. 103 ua. 88.p. 104 ua. 90.p. I05ua.l08.p. I06ua.l03.p. 107 ua. 114.p. 108 Gcímtár, 1897.334-335.

pp. 360