A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Agrártörténet - Surányi Béla: Nagybirtokok, birtokosok, gazdálkodók Hajdú-Bihar megyében a XVIII. századtól 1945-ig
1848-ig a katolikus egyház részére bevételt nyújtott a tized is". A birtok eredete, a legfőbb kegyúrtól, a királytól származott, aki a birtokadomány fölött a kamarán keresztül gyakorolta a felügyeletet. Jogilag az egyházi birtokok a polgári korszakban is kötött vagy korlátozott forgalmú birtokokhoz tartoztak 38 . A király a főkegyúri jogát 1867-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumon keresztül érvényesítette. Kötött forgalmú birtokoknak számítottak a protestáns egyházak földterületei is. Az egyházak, főleg a katolikus, kedvezményezettsége 1920 után sem változott, ha csak annyiban nem, hogy birtokainak 45 %-át elveszítette, de még így is közel egy millió kat. hold javadalmasának mondhatta magát 1 ''. A HAZAI FÖLDKÉRDÉS TÖRTÉNETI VÁZLATA A török utáni időszakban a bécsi udvar a visszafoglalt területeket kincstári tulajdonnak nyilvánította 40 . A hazai arisztokráciának csak töredéke jutott jogcím igazolás révén újra birtokához. A termőföld nagy része mint kamarai birtok került Bécs kezébe, illetve az udvari főemberek adományként kapták meg. A telepítéseknél a külföldi, elsősorban német telepesek részesültek előnyben. Az Alföld nagyhatárú települései 41 : Debrecen, Szeged, Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét jelentették sajátos birtokpolitikájuk révén kialakult gazdálkodásukkal a folyamatosságot. A XVIII.század telepítései az Alföld déli részén kincstári tervek szerint valósultak meg, s végrehajtója az I. Ferdinánd által 1528-ban életre hívott magyar királyi kamara volt, amely 1748-1848 között magyar királyi udvari kamara néven a királyi javak kezelését látta el 42 . A munkálatok révén Bácska és Bánát a magyar agráraim egyik legértékesebb részévé vált. Az Alföldnek a XVIII. században kristályosodott ki településformája és egy új formáció alakult ki, a tanyavilág, amely a XX. századra jelentősen kitágult 41 . A XIX. század közepén a magyar kincstár óriási uradalmakkal rendelkezett, amelyek Pest, Arad, Csanád, Temes, Torontál, Bács-Bodrog, Békés, Heves és Szolnok megyékben feküdtek 44 . E birtoktesteket bérlőtársaságok vették át, parcellázás után bérbe adva. Az 1848. évi birtokreform a telkes jobbágyokat tette önálló birtokossá az 1848. évi IX. te. és az 1853. évi úrbéri pátens értelmében. 4 " A földhözjuttatás állami keretein túl magánbirtokon is történtek telepítések, már az 1840-es években 46 , de ezek helyzete a jobbágyfelszabadítás után sokkal hátrányosabb volt, mivel 1848 után szerződéses alapon gazdálkodtak. 1873-ban született meg /l873.évi XXII.te./ az első telepítési törvény, amely azonban csak a már meglévő telepítvények jogviszonyát kívánta rendezni. A kiegyezést követően Bács-Bodrog, Torontál, Temes, Krassó-Szörény és Arad megyében történt telepítés 47 , zömmel kincstári birtokon. Az Alföldön is tettek ilyen irányú lépéseket, főleg magánbirtokokon, kevés eredménnyel. 41 * 37 ua. 18.p. 38 ua. I9.p. 39 Gyáni G.-Kövcr Gy.2003. 236-237. 40 Kerék M. 1939.11. 41 ua. 12.p. 42 DáczerK.1998. 5.p. 43 Kerek M. 1939.16,Rácz 1.1980. 133-140.pp. 44 Kerék M. 1939. 18.p. 45 Részletesen: Orosz 1.1998. 112-136.pp, 46 Kerék M. 1939. 21-22. pp. 47 ua. 36p. 48 ua. 3H.p. 355
