A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Agrártörténet - Surányi Béla: Nagybirtokok, birtokosok, gazdálkodók Hajdú-Bihar megyében a XVIII. századtól 1945-ig
évektől egyre erőteljesebben bontakozott ki és a XIX. század utolsó évtizedéig tartott. E folyamat a Kárpát-medencében eltérő időben zajlott le. A gazdálkodás korszerűsítése jórészt egyet jelentett a nagybirtok/uradalom/ üzemmé válásával. Számos esetben -főleg a kezdeti időszakban - a korszerűsítést a kor divatja motiválta, nem pedig a piaci igények, ami legtöbbször eladósodáshoz vezetett 1 *. A nemesi tulajdonban lévő nagy- és középbirtok fogalma'' történetileg egyéni vagy társas magántulajdonban lévő egységet jelent, melynek birtoklása a tulajdonjog révén előnyöket, szolgáltatásokat nyújt anélkül, hogy a tulajdonos jelentősebb termelő- szervező tevékenységet folytatott volna. A nagybirtok a XVI11. században 1 " nélkülözte az egyes birtoktestek közti termelési - technikai kapcsolatot. A XVIII-XIX. század fordulójától meginduló lassú átalakulás feltételei adottak voltak, így a piaci kereslet, a termelés színtere, a munkaerő és a szervezés. Mindez módosult 1848 után, a parasztbirtok megjelenésével", ami főleg a munkaerő forrását változtatta meg. A nagybirtoküzem kialakulásával egy olyan gazdálkodási színtér jött létre, amely „egységes vezetés alatt aránylag sok tőkét, természeti- és munkaerőt egyesít." 12 Henseh Á.'\ a X1X-XX. század fordulóján a hazai mezőgazdasági üzemtan megalapítója, a nagybirtok előnyére írta, hogy adottságai révén a termelés nem csak növelhető, de a fajlagos költségek csökkentésére is megvan a lehetőség. A hatékonyabb gazdálkodás mellett szólnak a magasabb fajlagos terméshozamok is. Megjegyzendő azonban, hogy a korszak agrárpolitikája miatt a nagybirtok előnyben volt a befektetések és az értékesítés terén a többi, kiváltképpen a kisbirtokkal szemben. Hátrányként róhatók föl a magas működési költségek, a kevesebb élőmunkál igénylő ágazatok túlsúlya és a jövedelem nagyobb mérvű ingadozása a terményárak hullámzása következtében. Ugyanis a termclvények zöme a piacra került. Ami a befektetések, a nagybani termelés, a szakmai színvonal, a néhány ágazatra való szakosodás terén előnyként jelentkezett, az elveszett az élőmunka-igényes, jövedelmező, belterjes növény- állatkultúrák kényszerű mellőzésével, a piachoz történő lassúbb alkalmazkodással. Megállapítható azonban, hogy a nagy- és kisbirtok kapcsolata és szerepe jóval szövevényesebb volt, mint az előzőkben említett előnyök és hátrányok. Még abban az időszakban is, amikor a polgári jog értelmében a parasztbirtok nem létezett, vagyis 1848 előtt. A nagybirtok fogalma és formái 14 változtak a történelem során. Magyarországon a XIII-XIV. században jelent meg klasszikus formájuk, amelyek valójában a földesúri magángazdaságok és a paraszti kisbirtokok egységei voltak, a kolostorok gazdálkodási tevékenységéből merítve a példát. A nagybirtok szerepét illetően változás a város kialakulásával következett be, ami az urasági üzem visszaszorulását és a paraszti gazdálkodás dominanciáját eredményezte. Az új típusú viszony törést szenvedett a nyugat-európai árforradalom befejeztével, amely Közép- és Nyugat Európa között egy előnyös munkamegosztást szakított meg. Nyugat-Európa a gyarmati rendszer kiépítésével orvosolta gazdasági nehézségeit, melynek során a nagybirtok hagyományos szerepköre lezárult, szabad tulajdon és jogállás teremtődött. Közép-Európa agráriumában az uradalmak belső önellátásra rendezkedtek be, biztosítva a földesúr patriarchális tisztségének a fönnmaradását. Nem kétséges azonban, hogy a XVI. században kialakult kontinensen belüli munkamegosztás későbbi megszűnése ellenére nem múlt el nyomtalanul Közép-Európában sem, s főleg a XVIII. századi nyugati fejlődés hatásaként a hazai nagybirtok is válaszút elé került, a modernizáció X McrciGy. 1948.39 9 Tóth T. 1980.25-26 10 ua.27 11 iiii. 2X. 12 Ihrig K. 1941.26-27. 13 HcnschÁ. 1906.73-76. 14 Kapusi Z.2000.16-19. 352
