A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Néprajz, kulturális antropológia - Vajda Mária: Bűnök, bűnösök, büntetések a székelyhídi uradalom úriszékének irataiban
sem tért, így a rabok elmentek -, egy hónapi áristomra, s két ízben elszenvedendő 50 pálcaütésre ítéltetett. Létai Ferenc strázsa, mint bűnrészes, „mint a' ki Bárfi Andrással a'rabokról a' Vasaknak leoldásáhan egyező akarattal vált", 40 pálcaütés egyszerre történő kiállását követően hazabocsáttatott. 154 Bár szép számmal találunk példákat arra vonatkozóan, - más úriszékek gyakorlatából -, hogy az elöljárók ellen panaszló jobbágyoknak, nemhogy jogorvoslatot nyújtottak volna, hanem merészségükért, gyakran lázítás vádjával őket büntették meg. 15 "' A székelyhídi úriszék esetében ezzel ellentétes példát is találunk. Igaz, hogy az 1818. március 12-i székelyhídi úriszéki ülésen már szerepelt a kiskereki Magyar György panasza, a helyi bírák hatalmaskodása, túlkapásai ellen, s ekkor határozat is született, hogy az ügyben a kiskereki bírákat is hallgassák meg. Ez azonban elmaradt, s 9 hónappal később újból el kellett rendelni az ügyben leginkább terhelt kiskereki elöljárók kihallgatását. A kiküldött bizottság vizsgálata nyomán született ítélet, és annak megfogalmazása, az úriszék humánus szemléletéről tesz tanúbizonyságot ezen eset kapcsán. Magyar Györgyöt két lúd ellopásáért, 1818. február 4-én déli 12 órától, este 10 óráig az ágashoz kikötözve tartották a kiskereki bírák. Mint az ítélet megjegyzi, bár Magyar György „több roszsz tettéért eléggé megjegyzett ember légyen is, mindazon által az éjféle emberi szivet le vetkőző kegyetlenségnek végre vitelére, melly magában már egy neme lenne a' Torturának annyival is inkább, hogy a' Birák oda kint vallatták Magyar Györgyöt sem hatalmok, de a 'szelídséggel is őszve szerkeztethetö nem lenne", így a túlkapás, ,,a'józan gondolkozást meg haladó keménységek serio improbáltatni rendeltetik, " ugyanakkor egyenként három napi áristommal is megbüntette az úriszék Kiss József főbírót, Tóth János, Varga István, Csiszár István, Mészáros György bírákat, s Balogh György nótáriust. Sőt a nótáriust, akinek a bírák „Törvénytelenségre hajló Kegyetlen Procedúrájukat, nem hogy abban meg egyezni, sőtt inkább józanabb tanátsával mérsékleni kellelt volna, mint a 'kinek hivatalos kötelessége szerént tudni kellene, hogy az illy erőszakos vallatás keményen tiltva lenne", figyelmeztették, hogy ha ezt követően „leg kissebben is a'jó rend ellen hibázna, vagy valamelly Lakosnak ellene méltó panasza lenne, s az he bizonyosodna", hivatalától megfosztanák, s az uradalom területén való tartózkodását sem engedélyeznék. 15 '' POLGÁRI ÜGYEK Országos gyakorlatból tudjuk, hogy a XVIII-XIX. századi úriszékek egyre gyakrabban foglalkoztak az ország lakosságának túlnyomó többségét kitevő uradalmi alattvalók legkülönbözőbb magánjogi ügyeivel. A vizsgált levéltári forrásban, az 1818. december 14-19. között tartott úriszék jegyzőkönyvének végén „Civilis perek" címszó alatt jelentős számban találhatók polgári ügyek (pénzkölcsönök, uzsoráskodas, áruszállítás, házassági vagyonjogi kérdések, törvényes öröklés stb.) A földesúri bíróság nem tért ki a kor kihívása elől. Megpróbálta a maga módján - elsősorban a gyakorlat és a szokások útján -, szabályozni a területén élők ügyeinek intézését. Sajnos terjedelmi korlátok miatt nincs lehetőség ezek ismertetésére. Arra azonban mindenképpen szükséges utalni, hogy a XIX. század eleji székelyhídi úriszék gyakorlatában az ilyen ügyekben való döntéseket gyakran késleltették, akadályozták a különböző alaki, eljárásbeli hiányosságok is. így pl. a Vármegyei Törvényszék visszaküldte a peres ügyet az úriszék elé, mert a felküldött iratokból nem egyértelmüsíthető, hogy „a' Tanuk authenticatiója in figura Sedis Dominalis tör154HBML. IV. A. 6/g. No. 10. tol. 48. (1818.) 155 L. többek között Dcgró Alajos, 1961. 103. 156 HBML. IV. A. 6/g. No. 10. fol. 56-57. (1818.) 318
