A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Néprajz, kulturális antropológia - Vajda Mária: Bűnök, bűnösök, büntetések a székelyhídi uradalom úriszékének irataiban

releváns jelenségekkel kapcsolatos szakértői észrevételeket a szemlejegyzőkönyvben rögzítették vagy ezekről az orvos szakértő részletes, saját kezűleg aláírt látleletet készített.

67 A beszédes visum repertumokból (orvosi látleletek) számos fellelhető a székelyhídi úriszék anyagában is. Amikor 1818. decemberében a fogva tartott, nagylétai Tallódi János beismerte, hogy „Pongor Jánost egy a' Sövényből ki húzott, Léczel orozva főben ütötte", az ítélet meghozatalát segítette - más esetekhez hasonlóan -, az orvosi látlelet. E szerint ,^4 fején Jobbfelöl Faltsontnak közepe táján két Jznyi hoszszúságú seb, egész a Koponya (söntig behatva, és ugyan a Jobb kezén a könyök tsonton egy vakütés egyéb részein több verés, és seb nints. '""* A tettest, 40 pálcaütés egyszerre való elszenvedése után szabadon eresztették, de ezen kívül meg kellett fizetnie a Pongor János kezeléséért járó 6 ft-ot, és „a'fájdalmaknak ki állásáért a' Vivum homagium" 20 forintos díját is.

M A férji önkény gyakori áldozatai a feleségek. 1821. augusztus 6-án, Kincses Dávid chirurgus által kiállított visum repertum szerint, nagylétai lakos Tudurutz Demeter, feleségét Erdei Máriát, augusztus 3-án, az esteli csordajövetelkor megkínozta, minden valószínűség szerint részeg lehetett, mert azt sem tudta megmondani, hogy mivel verte meg kegyetlenül feleségét. (Minden bizonnyal ostorral.) „A' Fején kezdvén le a' lába-fejéig úgy meg van kínozva, hogy az ütéseket megkülönböztetni nem lehet., mert szinte olyan, mint mikor a katonát megvesszőzik, sőt több, mivel ezt csak a' hátán és farban érdeklik: de ennek az egész teste meg van, kivált az emlője rútul verve. Sebje ugyan nincs, hanem nagyon őszve van rontsolva, elannyira, hogy ámbár nem láttzik halálosnak, mindazonáltal életéhe is megfogja gyakran érezni ezen kínzását. "

7

" Az ugyancsak nagylétai Strázsa Simon, önbíráskodó módon kegyetlenül megverte Duka Ilonát - (a visum repertum csaknem halálosnak adta elő a vérengzést) aki a férjéről, Strázsa Pétertől rámaradt javakat „az eddig bevett szokás szerént prédálta". Az asszony, akiről nem deilil ki, hogy milyen rokonságban volt az őt kegyetlenül megbüntető Strázsa Simonnal (feltehetően sógora, vagy apósa lehetett), az úriszék ítélete szerint semmi szín alatt nem tartozott elszámolni az életmódjáról. Strázsa Simont az orvosi költségek, és az elszenvedett fájdalmakért 43 forint 12 krajcár megfizetésével marasztalták el, s ezen kívül 1 hónapi áristomra, s két ízben elszenvedendő 50 pálcaütésre ítéltetett. 7I A korabeli igazságszolgáltatás tevékenységéhez is szemléletes módon járul hozzá, a székelyhídi uradalom úriszékének anyagában megőrződött nagy formátumú, izgalmas úriszék per, melynek szinte minden fontos irata megőrződött.

72 Az 1797-ben született Ifj. Fekete István, nagylétai házukban 1825. január 8-án éjjel, a szeretőjével, Nemes Megyesi Zsuzsival, megfojtotta hites feleségét, a 21 esztendős monostorpályi születésű Váradi Sárát. 67 Vö.: Katona Géza: Orvosi látleletek a pesti bíróság előtt a XVIII. század második felében. In: Orvostörténeti Közlemények 60-61. Budapest, 1971. 227-239.; Katona Géza, 1977. 68 HBML. IV: A. 6/g. No. 11.(1818.) 69 HBML. IV A. 6/g. No. 10. fol. 54. (1818.); vivum homagium: élődíj, eleven díj, élő ember díja, a verés, testi sértés szokott bírsága. Rendes összege - 20 forint - a tel vérdíjjal egyezik, amit szintén hasonló ügyekkel kapcsolatban szabtak ki. -Varga Endrc( szerk.) 1958. 1029 70 HBML. IV A. 6/g. No 14. Az csct folytatásaként említést kell tenni egy másik visum repertumxöX is. Ezt 1821. Szeptember 7-én állította ki Székely István chirurgus, Nagylétán, s ezúttal a férjről. Bár itt Todorutz Demeternek írja, a 32 esztendő feleséges oláhot. De a névelírás ellenére az egyezés nyilvánvaló. Eszerint a férfi augusztus elején ,, itten a'helységbe az u.n. konkot kapott, gonorheo glondis, mely betegségét a 'szemérem miatt eltitkolt és tsak rosszul javaslóit orvosságokkal gyógyítván a'vénuszi csipösség több részeket meggyulasztott és feloldozott/...j". Emiatt „minden szokott foglalatosságának tellyesittésére tehetetlen, annyival inkább valamely büntetésnek nemére alkalmatlan. " - HBML. IV. A. 6/g. No. 15. 71 HBML. IV A. 6/g. No. 10. fol. 44-45. (1818.) 72 HBML. IV A. 6/g. No. 20. fol. 84-175.; 299