A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Néprajz, kulturális antropológia - Vajda Mária: Bűnök, bűnösök, büntetések a székelyhídi uradalom úriszékének irataiban

Székelyhíd (románul Sacueni) község Romániában, az Érmellékcn, Nagyváradtól északra, az Ér patak partján fekszik. Lakóinak első említésével a Váradi Regestrumban találkozunk először, mely a Bihari vár fegyvereseinek nevezi őket. Mint királyi várbirtok szabad jobbágy lakossággal bírt és vámszedési joga volt az Ér hídja felett. II. Endre a Gutkelcd nemzetségnek adományozta. A település újjászületése a tatárjárást követően 1278-ra tehető. 1333-ban egyházas hely. Zsigmond király 1402-ben az albisi Zólyomiaknak adományozta. Ezt követően Zólyomi birtok maradt a XVII. század közepéig. A település fejlődése ez idő alatt indult meg. A család végleg áttelepült Székelyhídra, idehelyezve az uradalom központját. Zsigmond királytól a vámszedés joga mellett, 1417-ben kieszközölték egy országos vásár, 1418-ban pedig egy heti vásár tartását. 1455-től mezőváros {oppidum) lett. A 15. század végén vára is állt. 1514-ben a Dózsa felkelés idején a kastélyt és a templomot felgyújtották. A templomot Zólyomi Tamás 1460 körül újraépíttette. 16041661 között Székelyhíd az erdélyi fejedelmek birtoka." Az 1690-cs években a székelyhídi uradalmat érdemei elismeréseként , előbb Brenner Miksa grófnak, majd 1697-től gróf Gronsfeld császári generálisnak adományozta az udvar,

9 majd Ágoston Péter szerint 1701-ben adták „Engelshofen udvari gyógyszerésznek a 166 194 fii értékben szállított gyógyszerekért."

1

" Az 1715-ös összeírásban Székelyhídon 5 nemes 119 jobbágy, 8 zsellér, 59 kézműves és I szabados családfő szerepel. 1720 körül a Károlyi uradalomból Székelvhídra is költöztek sváb telepesek." 1732-ben az uradalmat a pocsaji részekkel együtt gróf Dietrichstein János Gottfried kapta adományba mindkét ágon örökjogon. számos érdeme mellett, kamaraelnöki szolgálata jutalmaként, s egy külön adománylevél 1737-ben feljogosította arra is, hogy megszerezhesse a Székelyhídiul idők folyamán elidegenedett jószágokat.

12 1750-1760 között megépült a mai kastély déli szárnya és felépült a barokk stílusú római katolikus templom Ettől kezdve körvonalazódik a mai Székelyhíd utcahálózata is." 6 Szendrcy István-Nyakas Miklós, 19X0. 63.; Mindössze az uradalom központjául szolgáló Derecske lakosai szerepelnek egy magistralualis és egy polgári ügyek sorában tárgyalt, házassági köteléki per kapcsán, az országos kitekintésű Kállay István, 19X0. 247. és Kállay István, 19X5. 3X0. munkájában is, az uradalomhoz tartozó többi helységről azonban nem találunk adatokat a derecskéi uradalom úriszékének jogszolgáltatási gyakorlatából. 7 Tudományos konferencia az Érmeitekről. Létavértes, 2004. június IX. Az előadás címe: Ősök és erkölcsök a székelyhídi uradalom úriszéke előtt, melynek bővített változata nyomtatásban is megjelent. Vajda Mária, 2004. 57-X4. X Benedek Zoltán, 1996.347-350. 9 Wellmann Imre, é.n. 2. k. 117. 10 Ágoston Péter, 1913. 276., Vö.: Papp Klára, I99X. 36.; Benedek Zoltán, 1996. 350. szerint a szatmári békekötés után lelt Ponc Alias lingclhotfcr [sic!] Székelyhíd földesura.; 1770. december 8-án az úrbéri kilenc kcrdöpontra adott válaszok során a székelyhídiak, a régi úrbéri szolgálatra és adózásra való hivatkozás során az „1712. esztendő tájban" ill. „ Azelőtt pedig 53 esztendővel", időbeli meghatározást adva, ez utóbbihoz hozzátették: „mikor még báró Poncz Zsigmondné őnagysága Székclyhidat bírta". Jelenlegi ismereteink révén nincs módunk sem a névírás különbözőségeiből kiválasztani a megfelelőt, sem a családnak az uradalom birtokába jutás pontos dátumát meghatározni. 11 Benedek Zoltán, 1996. 350. 12 Wellman Imre, c.n. 2.k. 1

1 7.; Diószeg már korábban Dictrichstein birtok lett, erre hivatkozik a diószegiek levele, melyben arra kérik a grófot, hogy az általa IX2X-ban deklarált szolgáltatásokat követelje csak. Bársony István-Papp Klára-Takács Péter, 2001. 65-67. 13 Benedek Zoltán, 1996. 350. 286