A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Iparművészet - P. Szalay Emőke: Az úrihímzés spirális ornamentumának változatai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye református gyülekezeteiben

P. Szalay Emőke AZ ÚRIHÍMZÉS SPIRÁLIS ORNAMENTUMÁNAK VÁLTOZATAI SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEIBEN A több mint két évszázadon át virágzó úrihímzés egyik sajátos motívuma a csigavonalban kanyarodó ág, amely Palotay Gertrúd szerint a legnagyobb hatást gyakorolta a magyar hímzésekre. Szerinte ezt a fennmaradt emlékek nagy száma és változatgazdagsága mutatja, amelyben országos elterjedtsége és hosszú időn át kedvelt volta nyilvánul meg (Palotay 1940. 49.). László Emőke, bár ő is a törökös motívumként említi, arra utal, hogy a magyar reneszánsz művészetben már korábbról vannak példák e motívum jelenlétére. Példaként a Corvinákat említi, amelyek szegélydíszében jelen van a spirális inda, illetve kőfaragásokat, mint pl. a kolozsvári Farkas utcai templom 1646-os szószékét, melynek alsó részén láthatók ilyen elemek (László 2001. 25.). Az alábbiakban Szabolcs-Szatmár-Bereg megye református gyülekezeteiben fellelt variánsokat mutatjuk be, utalva kapcsolataikra

1

. A motívumot szemlélve megállapíthatjuk, hogy alkalmazásának területe viszonylag szűk, hiszen a becsavarodó spirális indára helyezett elemekből összeállított minta sormintaként nem igazán alkalmazható. Nem véletlen, hogy ismert előfordulásai nagy része sarokban történő elhelyezést mutat. Ez viszont eléggé leszűkíti alkalmazását, hiszen olyan textilián lehet elhelyezni, amelyen sarkok vannak, így a viseletdarabok jobbára kiesnek

2

. A lakástextíliák között a párnalapok díszítésére sem nagyon alkalmas'. A párnavégeken elsősorban sormintákat találunk, erre sem megfelelő. A lepedővégeket szintén főként sorba rendezett minták díszítik

4

. Ugyanezt mondhatjuk a nagyobb méretű abroszokról, esetleg asztalkerületekről is. A továbbiakban elsősorban keszkenőkön találkozunk a motívum megjelenésével. Végigtekintve az eddig ismert anyagon Palotay Gertrúd 9 példát közölt az Oszmán-török elemek c. munkájában, ezek közül egy miseing díszítménye, egy pedig terítő minta. Ez utóbbit elnyugatiasodott, mozgalmasabb, de egyben degenerált jellegűnek tartotta. Ennél, bár még megvan a kis spirálból induló csigavonalú ág, a teljes díszítmény már erős átalakulást mutat, az inda végén ülő nagy virág áttöri a szárat. A változás jeleként említette, hogy a függőlegesen álló központi virág két oldalára egy-egy, az indán megjelenő többi elemnél nagyobb virágot szimmetrikusan he1 A kutatást 1997-2001 között az OTKA T-23439 számú támogatásával végeztem. 2 László Emőke egy ingujjat közöl, amelyen azonban hullámindáról hajlik le egy-egy nagy virág (László 2001. 207. sz. tárgy, Palotay Gertrúd miscing díszítményeként mutat be egyet Erdélyből (Palotay 1940. 102.). 3 Itt kivételként említhetjük, hogy László Emőke közöl egy párnahajat, amelyen spirálindás motívum adja a díszítést (László 2001. 197. sz. tárgy). 4 Ellenpéldaként ugyancsak László Emőkére hivatkozunk, aki egy vánkoshajat mutat be, amelyen azonban nem a jellegzetes megoldást láthatjuk, hanem, amint ő is írja, csigavonalban bekunkorodó indán ül egy nagy virág, László 2001. 206. sz. tárgy). 257