A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Történelem - Boldog Zoltán: Állópajzs Déri Frigyes fegyevergyűjteményéből
ként értékelt, több pajzs tekintetében pedig már egy átfestés puszta gyanúja is elég volt ahhoz, hogy e pavézéket Mátyás seregének fegyvereként írja le. Ugyanakkor utalt ténylegesen a magyar eímerrel vagy szimbólummal ellátott, külföldön őrzött állópajzsokra is 7 . Dérit szintén a nemzeti romantika vihette tévútra, vagy a műkereskedők- tudva, hogy Déri különös előszeretettel gyűjt magyar vonatkozású fegyvcreket-így tudták eladni neki a „magyar" pajzsot (jó áron). Tehát a Déri-gyűjtemény tiroli állópajzsának Mátyás seregéhez való kötését nem indokolja semmi, mivel nem látható rajta sem magyar eímer, de még egykori huszita jelkép, vagy ezek maradványai sem, és átfestés nyomai sem észlelhetők. Még a régi Déri -féle rajzon sincs erre utaló nyom ( a sérült címer egykori keresztes vagy csillagos ábrája sem bizonyíték), így kizárható az, hogy a festés időközbeni pusztulásával az esetleges magyar címer-maradványok is eltűntek- sokkal valószínűbbnek tartható, hogy ezen a pajzson ilyenek sohasem voltak. A pajzs alapszíne is az osztrák címert mintázza, kis címeipajzsai is osztrák vonatkozásúak. A Kalmár János által feldolgozott bécsi magyar pavézék (KALMÁR 1966/1967, 152-189) között pedig egy olyan sincs, amilyet ilyenre festettek volna át. Számos párhuzama között (lásd 3. jegyzet) pedig egynél sem merült fel a magyar vonatkozás gyanúja. A debreceni pavézét Balogh Jolán is említi Mátyás korának emlékeit feldolgozó hatalmas munkájában a kétes eredetű fegyverek között, de, mint írja, sem címer, sem monogram nincs rajta (BALOGH 1966, 458). Mindezek alapján jogosan feltételezhető, hogy a pajzs azonos minta alapján készülő sorozat részeként, rendelésre készül Ausztriában, Tirolban, a XV. század második felében. A pajzs megrendelője az osztrák császári ház hűbérese és a Szent György-rend tagja volt. A pajzs így Mátyáskori ugyan, de nem volt a hadserege birtokában, így Mátyás ausztriai háborúiban legfeljebb az ellentábor fegyvereként lehetett jelen. A DÉRI-GYŰJTEMÉNY XVI. SZÁZADI HUSZÁRPAJZSAI A tárgyak leírása: 1. Tárcsapajzs, XVI. század (4. kép). Hajlított, négyszögletes, egyik csúcsa felugró. Kívül és belül bőrrel borított, külsején a sárga festés kopásánál a pajzs enyves gipszbevonata figyelhető meg. A pajzs külsején két vágás nyoma látható. Külsején a belső tartószíjakat rögzítő hét darab félgömb alakú vasszegecs van, ezek tetején kisebb szegecsfej van. A szegecsek felülete ónozott. A pajzs külső percmén zöld, alatta piros sáv van festve körben, a sávok fekete kerettel vannak kihúzva. Az egyik sarokba félhold és nyolcágú csillag van pirossal felfestve. A pajzs közepén két fekete sasszárnyból, egy tollból, sárga színű foglalatból és piros színű alapzatból öszeállított címerszerű kép van. A sárga foglalatban két, kétfelé néző madár feje. A kép felett sugárszerűen elrendezett piros-sárga-zöld halvány festésű sávok vannak. Magassága: 900 mm, szélessége: 460 mm, átlagos vastagsága 8 mm. Származási helye : Erdély, valószínűleg Nagyszeben. Leltári száma: D.F.C.2/116. 2. Tárcsapajzs, XVI. század (5. kép). Hajlított, négyszögletes, egyik csúcsa erőteljesen felugrik. Festése kívül párhuzamosan futó piros-fehér sávozású (5-5 sáv), belül egyszínű zöld. A pajzs belsejébe egy lángoló, szögekkel átszúrt kereszt van festve, és belül még láthatóak a tartószíjakat rögzítő háromszögletes fejű szegecsek is. A pajzs festése kívül több helyen sérült, látszik az eredeti barna felszíne. Magassága: 1140 mm, szélessége:550 mm. Származási helye : Erdély, valószínűleg Nagyszeben. Leltári száma: D.F.C. 3/117. 7 SZENDREI 1893, 103, 695-6%; SZENDREI 1916/1917, 339; SZENDRE1 1924, 288; SZENDREI 1925, 428, 443; SZENDREI 1926, 220; SZENDREI 1927,212. 244
