A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Történelem - Boldog Zoltán: Állópajzs Déri Frigyes fegyevergyűjteményéből
Európában nem csak a cseh típusú állópajzs létezett, területenként többféle változatai voltak. Nem terjedt el mindenhol, még ott sem, ahol milícia-gyalogság volt a domináns, így Svájcban sem. A pavéze francia változata sokáig lapos volt, a késői formáján jelent csak meg a gerinc. Angliában az angol íjászok híres hosszúíjjait csak akadályozta volna a pavéze, nem is terjedt cl náluk túlságosan az állópajzsok használata. A német területen és Ausztriában a pajzs cseh változata jelent meg a huszita, illetve huszita módon harcoló gyalogsággal összefüggésben (DENKSTEIN 1964, 174-193). A nálunk használt állópajzsok az úgynevezett cseh típusba tartoznak, ez Közép-Európában igen elterjedt volt a huszita háborúk idején. Általános jellemzői a felfelé néha keskenyedő téglalap alak, lekerekített sarokkal és a felfele keskenyedő gerinc. Három lécből van összállítva, fatiplivcl és ragasztással, vasszögeket és vaskapcsokat csak a hordszíjak felerősítésére alkalmaztak hozzá. Néhány fennmaradt cseh pajzs belső felének hosszanti oldalán vaskarikák és horgok vannak, ezekkel rögzíthették a pajzsokat egymáshoz is a csatarendbe állítás után. Olykor az állópajzsok gerincébe belül egy kb. 10 centiméteres vasrudat tettek keresztben, és néha még egykezes bőrfogójuk is volt középen. Felületük temperával igen gazdagon festett, és erős bőrrel borított. Gyakran külsejükön enyves gipszből cementszerü bevonatot is képeztek, melybe sokszor száradás előtt alakítottak ki mintákat vagy feliratokat, melyeket azután festettek is. Festésük gazdag, művészi ikonográfiájuk és felirataik sokféle szempontból elemezhetőek (DENKSTEIN 1962, 207-209; BOEHEIM 1890, 179-181). Ilyen állópajzsok, úgynevezett pavézék, a legkorábbi fennmaradt középkori magyar pajzsok is. A XV. század második feléből valók, de nagy részüket Bécsben őrzik. Ezek a pajzsok Hunyadi Mátyás bécsi helyőrségének katonáié voltak. A helyőrséget a bécsi polgárok Mátyás halála után lefegyverezték, és a pajzsaikat részben a város címerével átfestve a városi fegyvertárban raktározták el (KALMÁR 1966/1967, 152-189; KALMÁR 1971, 318-323). Magyarországra innen egyetlen állópajzs került vissza 1848-ban, ezen kívül még két pavézét őriz a Nemzeti Múzeum Fegyvertára. Az állópajzsok használata, akárcsak a korszerű nyugati gyalogsági harcmodor, nem vert mély gyökeret a magyar hadviselésben. Egy ilyen ritka állópajzsot őriz a Déri Múzeum is, e tárgy talán a fegyvergyűjtemény legnagyobb ritkaságai közé tartozik. A DÉRI-GYŰJTEMÉNY ÁLLÓPAJZSÁNAK EREDETE A Déri-gyűjtemény pajzsát Déri Frigyes Hunyadi Mátyás hadseregéhez tartozónak gondolta. Ez az elgondolás mindössze azon alapszik, hogy az egyik címer festése fehér mezőben lévő piros keresztet ábrázol, ami akár Bécs címere is lehetne, bár a bécsi címer keresztje ennél sokkal szélesebb (az 1. képen látható kereszt téves, a valóságban sokkal keskenyebb). Mint Kalmár János a bécsi magyar pavézékről írt munkájában kimutatta, a Mátyás katonáitól szerzett állópajzsokat a bécsi városi fegyvertár részére valóban átfestették. De a Déri által leírt „kivakarás"-nak és „primitív" átfestésnek ezen a pajzson éppenséggel semmi nyomát sem találni, csakúgy, mint az általa feltételezett „eredeti Mátyás-címer^-nek 4 . A debreceni pajzs festése egyszerre készült, és amint az alábbiakban megkísérlem bemutatni, egy nagyobb, azonos minta alapján legyártott pajzs-sorozat tagja volt. 4 A debreceni pavézét személyesen is volt alkalmam tanulmányozni a restaurálás előtti, felig szétszedett állapotban is. A pajzs festése már több helyen lepattogzott, amin a hetvenes evekben úgy próbáltak segíteni, hogy ragasztószalaggal (közvetlenül a bcrcpcdczctt festett felületen!) a pajzs teljes külső lapját teljesen leragasztották. Hz az eljárás sem használt túlságosan a mintáknak, de annyi kiderült, hogy a ma látható festés alatt nincs másik réteg vagy átfestés. 242
