A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Természettudomány - Juhász Lajos: A Bódva halfaunájának ökológiai értékelése

• A jelen tanulmányban ismertetett Bódva szakasz halökológiai és faunisztikai vizsgálatát monitoring rendszerű felmérésekkel időről-időre meg kell ismételni a változások felismerése és az esetleges beavatkozások érdekében. • A magyar-szlovák együttműködés keretén belül fel kell mérni, hogy milyen szennyezőforrások veszélyeztetik a Bódva vizét. Bizonyítható, hogy a kommunális szennyvíz és az egyéb, közvetlenül a vízbe dobált szemét kifejezett környezeti terhelést jelent. Egy-egy nagyobb áradás a hulladékok igen nagy mennyiségét sodorja, aminek nagy része a szlovák oldalról érkezik. További terhelés érheti a folyót Torna közelében, ahol a Bódva településeken folyik keresztül. A szlovák oldalon is egyeztetés szükséges a mesterséges halasítás során telepítésre kerülő fajokkal kapcsolatban. A felső szakaszokon feltételezhető a Salmo trutta morpha fario túltelepítése. Ugyancsak szorgalmazni kell a vízminőség-vizsgálatot a szlovák oldalon is. A halpusztulások megelőzése érdekében egy kétoldalú egyezmény keretén belül vízminőségvédelmi megfigyelőrendszer kiépítése is indokolt lehet! A Bódva és közvetlen környezete napjainkban még természetszerű, nem feltűnően szennyezett, oxigéntartalma jelentős. Részben ezzel és a folyó változatos morfológiájával, tagolt medrével, élénken áramló vízével (és egyéb ökológiai viszonyaival) magyarázható, hogy különböző hidroökológiai viszonyokat preferáló fajok diverz együttesei jellemzőek. A halállomány jelzi a folyó faunisztikai gazdagságát, kismértékű szelekciós hatásait és a természetközeli víztér habitatjainak biológiai jelentőségét, amelyeknek a fenntartása és megőrzése tudományos és természetvédelmi szempontból egyaránt szükséges! 12. ÖSSZEFOGLALÁS A Bódva is azon folyóvizeink egyike, amely az országhatáron kívül eredve lép hazánk területére. A mintegy 110 km-es lefutású folyó a szlovák forrásvidékén hegyvidéki, felső szakasz jellegű, az országba belépve lealacsonyodó dombsági tájak között futva éri el a Sajót. A folyó több helyen szakadékos partfalú, kanyargós, az aljzaton az iszapos részektől az erősen kavicsos mederfenékig változatos medertagozódás jellemző. A Bódva halfaunája és fiziko-kémiai jellemzői alapján olyan vízterület, amely Borne, és mások (Nowicki, Thicnemann) folyóvízi zonációs rendszere alapján csaknem egységesen tipikus márnaszinttájnak tekinthető Programszerű kutatásaink (2001 2005) valamint az irodalmi források eredményei alapján értékeltük a Bódva halfaunáját mind a szlovák, mind a magyar szakaszon. Mintegy 4 évtized távlatából kiindulva a közelmúltban végzett széleskörű ökofaunisztikai vizsgálatokig áttekintettük a folyó egykori és jelenleg előforduló halfajait. Vélhetően a recens halfaunát 40 faj alkotja. A Bódva halfaunájában jelenleg szűk ökospektrumu, a környezet változására érzékeny, indikátor halfajok éppúgy tagjai, mint tágabb ökológiai valenciájú, terjeszkedőben lévő, agresszíven szaporodó halfajok. A halfauna változásának vizsgálatán keresztül jól indikálható a folyót érintő biogén és abiogén folyamatok összessége. Megállapítható, hogy a Bódva halfaunája országos viszonylatban is gazdag, számos ritka, ritkulóban lévő védett és védelemre érdemes faj populációjának fenntartója. Az utóbbi időszakban a Bódva felső szakasza halfaunájának szerkezete, faji és mennyiségi összetétele jelentősen megváltozott. Egyes fajok (a magyar szakaszon) csaknem teljesen eltűntek vagy állományuk jelentősen megfogyatkozott. Az eltűnő fajok között nemcsak a fauna néhány értékes, védett tagja (pl.: Barbus pelononnesius petényi, Leucaspius delineatus, Zingelsterber, Beírhatnia barbalula) érdemel említést, hanem egykor tömegfajok állománya is igen jelentősen csökkent (pl.: Rhodeus sericeus, Alburnoides bipunctatus, Cobitis elongatoides). A fenti változá156