A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Természettudomány - Juhász Lajos: A Bódva halfaunájának ökológiai értékelése

jak közé). Paduczóna Harka (1997) szerint hazánkban mindenesetre kizárólag a Tisza legfelső szakaszán fordul elő. A fentebb említett sajátosságok, az általánostól való eltérések alapján ezért látszik helyesnek, ha Banarescu (1990) nyomán Harka (1997) zonációs javaslatát fogadjuk el és a Bódvát domolykózónának minősítjük. A Bódvát ezen belül nevezhetjük sujtásos küszös, míg a kisebb patakokat fürge csel lés (Jósva), kövi csíkos (Sas-patak) altípusoknak, illetve alzónáknak Salamon, 2003). A szinttáj jellegét (a szakaszjelleghez hasonlóan) helyenként erősen módosítják a mesterséges beavatkozások: vízszabályozások, ármentesítések, vízkivételek, mederkotrások, kövezések, mederáthelyezések, duzzasztómüvek tömege. Különösen a folyó szlovákiai szakaszán potenciális vízszennyezésekkel is számolni kell. A Bódva vízrendszerére jellemző fajgazdagság mindenképpen az élőhelyi sokszínűségre jellemez. A viszonylag alacsony vízhőfok, a magas oxigéntartalom, az aránylag kis vízsebesség számos faj számára kedvező. Érdekesség, hogy az alapvetően természetidegennek tekintett mederkövezés szinte egyedüli élőhelyet kínál a menyhalnak. A folyó szakaszjellege a felső (szlovák) területen kifejezett. A forrásvidéktől a kiszélesedő Alsóhegyig (Hídvégardó) jelentős az esése, miközben számos mellékvíz torkollik a folyóba (pl.: Torna, Ida). A Sztószi-patak völgyétől lefutó Bódva hegyvidéki patakból alig 40 km alatt nagyobb vízhozamú, meglassuló vizű, mélyülő medrű folyóvá válik, amelynek ökológiai viszonyai is változnak. Csak a legfelső szakasz számítható pisztrángzónának, Mecenzéftől, de különösen Heténytől inkább pérzónaként értékelhető. Ahogy csökken a víz esése és sebbessége, úgy jelennek meg az alsó pisztrángszint, később a domolykószint halai. A meanderező folyó Torna alatt már jelentősen meglassul, medre kiszélesedik, ezért ebben a zónában már a szélesebb ökológiai igényű fajok is társulásalkotók. Faj SztósziVÖIJÍV Mcccnzcf Hctcny Szcpsi Torna K. danfordi f + + Salmo. trutta m. fario 100 75-93 0,7-7,5 0,4-2,1 1. thymallus 0,7-2,1 L. cephalus 3,2-9,5 18-41 7,4-13,5 10-41 L. leuciscus 1,2-2,1 1 -1,6 0,4-1,7 lí. barbus 2,5-4,3 7,8-16,8 0,5-1 B. meridionalis petényi 5,9-20,9 3,4-11,5 Cobio gobio 10,8-12 3,6-10,6 4,8-8,6 10,2-13,8 A. bipunctatus 36,1-50 52-57,2 26-56 9. TÁBLÁZAT Néhány jaj aránya az egyes mintavételekben a Bódva felső szakaszán (%-ban, a legkisebb és a legnagyobb értékek feltüntetésével) Faj Sztószivöl^y Mcccnzcf Hctcny Szcpsi Torna K. danfordi i + + Salmo. trutta in. fario 100 83 4,1 1,25 T. thymallus 1,4 L. cephalus 6,35 29,5 10.45 25,5 L. leuciscus 1,65 1.3 1,05 B. barbus 3,4 12,3 0,75 B. meridionalis petényi 13,45 7.45 Cobio gobio 11,4 7,1 6,7 17,1 A. bipunctatus 43 54,6 41 10. TÁBLÁZAT Néhány fáj aránya (%) a teljes ha/társulásban, eltérő folyószakaszokon az összes mintavétel átlagában 148