A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Restaurálás - Morgós András: A restaurálás és a „konzerváló és preparáló laboratórium” története a debreceni Déri Múzeumben

A néprajzi bundák és a textilraktár molytalanítása is nagy gondot jelentett. A molyok szinte kiirthatatlannak bizonyultak, mivel a különféle rovarirtószerek nem bizonyultak megfelelőnek. Moly ellen a helyiséget petróleummal mosták fel és a textileket negyedévenként áthajtogatták. A molyveszély ettől megszűnt, a továbbiakban a raktárt ciánoztatták, az újonnan bekerült textileket pedig benzinnel fertőtlenítették. A naftáiinozást elvetették, mert kis mennyiség belőle teljesen hatástalan. A szükséges mennyiség 10 kg egy 40 m

3-es helyiségre, teljesen zárt helyiségben, szekrényben vagy ládában. „A globol hatásmechanizmusa is a naftalinéhoz hasonló. A DDT és ehhez hasonló rovarirtó porok pedig anesztétikussá tették textiljeinket, s ebből is rengeteget kellett használni. Hatóanyagának - a pyrethrumnak - önálló használata pedig nagyon költséges. Végeztünk kísérleteket HCH-val (Hexaklórciklohexán), melyből igen kis mennyiséget tűzálló tálba helyezve, a bezárt helyiségben melegítettük villanyrezsón. Szintén öli a moly minden formáját, de a fémgombok esetleg megsötétedhetnek. Fémszálas textiljeinket erre az időre kivittük a helyiségből. A felhasznált anyag kis mennyisége, alkalmassága, könnyen kezelhetősége, s az eljárás sikere számunkra előnyösnek mutatkozott, azonban sajnos, a kísérleti mennyiségnél többet szerezni nem tudtunk." (Ditróiné 1956b, 86). 3.5. Ásatási textilek 17. századi ásatási textilek az 1920-as években, leletmentést követően, nedves, szennyezett, gyűrött állapotban kerültek a múzeum raktárába. A gyűrött, összeszáradt darabok kézbe véve könnyen törtek, szétporladtak. A kisebb darabokat szárítószekrényben gőzölték át úgy, hogy a szárítószekrény alsó részébe tepsibe vizet tettek és a textilt a fölötte lévő polcra helyezték, amíg az át nem nyirkosodon:. A nagyobb darabokat kis lánggal égő gázkályha fölött gőzölték át úgy, hogy fémlapra nedves vásznat raktak, majd erre a textilt és az egészet pergamen papírba becsomagolták. A kellő átnedvesedés után az egyes textildarabok szétválaszthatok, szétteregethetők voltak. Ezután langyos vasalóval, száraz ruhán keresztül a textileket formára vasalták és szárították. A poros szennyeződéseket nem lehetett keféléssel eltávolítani, mert a textilek a behatásra mállottak. Ezért csak puha ecsettel lehetett valamennyire a szennyeződést eltávolítani. Ezután langyos vasalóval újabb vasalás következett, nedvesített ruhán való átgözöléssel. Ezt követően híg acetonban oldott cellulózéval fújták be, textil hordozóra dolgozták fel. Ilyen eljárással készült el a Dobozy-temető anyagából 17. századi dolmány, női mellény, férfi dolmány (Ditróiné 1956b). Addig, amíg nem tudnak olyan szekrényeket készíttetni, amelyekben a féltett textileket nem összehajtogatva, hanem kiterítve tudják tárolni, ezzel a hajtogatás miatti éleknél a töréseket elkerülni, addig házilag készített 15 cm átmérőjű hengerekre tekerték fel a keleti hímzett selymeket (Ditróiné 1956b). 3.6. Néprajzi szalmatárgyak A tárgyak törékenységének megszüntetésére az impregnáló gyantát petroléter helyett a kevésbé gyúlékony alkoholban oldották (Ditróiné 1956b). 3.7. Porcelán tárgyak ragasztása 428