A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Restaurálás - Morgós András: A restaurálás és a „konzerváló és preparáló laboratórium” története a debreceni Déri Múzeumben

3.1 Fémkonzerválás-restaurálás Fémek tisztítása „A legnagyobb probléma előtt 1949-ben álltunk, amikor nem tudtunk beszerezni cinklemezt és cinkreszeléket, mely a vas és bronz tárgyak legnagyobb százalékánál a kezeléshez elengedhetetlenül szükséges volt. A tárgyak romlását tétlenül nem nézhettük. Megkezdtük alumínium lemezzel kísérletezésünket és sikerre vittük. Ezzel párhuzamosan a cink, illetve alumínium szalaggal formája miatt be nem csavarható tárgyakat cink-reszelékbe ágyazzuk. Cink-reszelék mintájára alumínium-reszeléket nem gyártottak s nem gyártanak ma sem, így e helyett alumínium drótból magunk készítettünk vagdalékot, s ezt használtuk kiváló eredménnyel az ilyen kezelést igénylő tárgyaknál. Az alumínium használat ezért is bizonyult gazdaságosabbnak, mert a hozzá alkalmazott marólúgból lényegesen kevesebb mennyiség is elég volt a vegyi folyamat megindításához. Az eredmény pedig teljesen megegyezett a jól bevált cinkes eljárással. Újításunkat az Oktatásügyi Minisztérium díjazta, és 1951-től minden múzeumi műhelyben bevezették...." (Ditróiné 1956b, 82). Ditróiné „Újabb tapasztalatok a debreceni Déri Múzeum restauráló műhelyéből" című cikkében (Ditróiné 19551a, 61-62), mint egyik újítását írta le. Ebben javasolta a fémek tisztításánál az alkalmazott Krefting eljáráshoz az eredeti receptben szereplő, csaknem beszerezhetetlen és drága cinklemez helyett alumínium lemez használatát (Az alumínium lemezt a Könnyűipari Minisztérium könnyen kiutalta - emlékezett!). Az eljárás előnye a könnyebb beszerezhetőség mellett, hogy a szintén nehezen beszerezhető nátrium-hidroxidból hígabb oldat (5 dkg/l víz helyett 0,5-1 dkg/l) kellett, ami a kezelést olcsóbbá is tette. „A fémek konzerválása Krefting eljárása szerint történik. A zink lemezből magunk vágunk ki 1 cm széles és olyan hosszú zinkszalagot, mint a lemez, és a tárgyat ezzel a szalaggal hézagmentesen becsavarjuk. Ajánlatos becsavarás előtt a tárgy rozsdás részének a felületét 1-2 helyen csiszolóvászonnal, vagy drótkefével meglazítani, amivel az elektrolízis folyamatának megindulását gyorsabbá tesszük. Az így előkészített fémtárgyat a további eljáráshoz 5%-os nátronlúg fürdőbe tesszük (1 liter vízben 5dkg nátronlúgot oldunk fel. Itt lényegében egy elektrolízist állítunk elő, ahol a fém a negatív sarkot, a zink pedig a pozitív sarkot képviseli, és a fémrozsda redukálódik stb.) Ha valamely tárgyat alakja miatt nem tudunk zinkszalaggal körülcsavarni, kereskedésben zinkreszelékbe ágyazzuk. A zinkreszelékes eljáráshoz használt lúg-oldat százaléka megegyezik a zinkszalagos eljáráséval. A nehezen beszerezhető és drágább zinklemez helyett ugyanolyan eredménnyel használtam a könnyen beszerezhető és olcsóbb alumínium lemezt, amelyet pontosan úgy alkalmaztam, mintha zink lenne (szalagot vágtam belőle stb.) Az alumínium használatának előnye még az is, hogy a szintén nehezen beszerezhető nátronlúg oldatból kevesebb töménységű, 0,5-1 %-os oldat szükséges, amely az eljárást ugyancsak olcsóbbá teszi. (Egy liter vízben 0,5-1 dkg nátronlúgot oldunk fel.) Zinkreszelék mintájára a kereskedésben alumínium reszeléket egy ideig nem tudtunk szerezni. Ezért az apróbb, és az átcsavarásra nem alkalmas tárgyakat 0,5-0,8 mm átmérőjű alumínium drót saját készítésű !4-l cm-es vagdalékába ágyazom be, s a fent leírt alumíniumhoz használt töménységű lúgoldattal öntöm le. (A lemezvágó olló egyik szárát a drótvágáshoz satuba fogjuk, s ezáltal egész drótköteget lehet egyszerre vagdalni.) Ennek előnye még az, ellentétben a zinkreszelékes, vagy zink-alumíniumszalagos eljárással, kikísérleteztem - hogy az alumínium drót vagdalékot többször is lehet használni. Első, második 425