A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

terén a mezőgazdasági akadémiák már 1906-tól egységesen hároméves képzést adtak. Az első világháború után az egyetemi közgazdaságtudományi kar mezőgazdasági szakcsoportjával kapott egyetemi rangot a felsőfokú agrároktatás, amely az 1934. évi X. te. értelmében megtartotta, sőt kari szintre emelésével javította helyzetét a magyar felsőoktatásban. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem az alkalmazott tudományterületek első átfogó integrációjával új pályára állította e terület szakemberképzését. Hiszen magába foglalta a műszaki tudományokat, a mezőgazdaságtant, az erdészetet és az állatorvoslást. Fontos mozzanatnak tekinthető, hogy a Gazdasági Szaktanárképző Intézet egyidejű létesítésével - VKN felügyelete alatt - több évtizedes probléma került nyugvópontra. A felsőfokú képzés keretében 1926-ban Magyaróvárott Felső Tejgazdasági és Tejipari Szaktanfolyam indult, amelyet középfokú végzettséghez vagy egyetemi oklevélhez kötöttek. A felvételi feltételek ilyen arányú meghatározása bizonyos kétségeket támaszt az oktatás színvonalát illetően. A felsőfokú szőlészeti és borászati képzés kezdetben e Felsőbb Szőlő- és Borgazdasági Tanfolyamhoz kötődött, ami posztgraduális képzésnek tekinthető. Ez az oktatási forma az 1940-es évek elején beolvadt az időközben akadémiai rangra emelt (1939) szakoktatási intézetbe. 1943ban már Kertészeti és Szőlészeti Főiskolaként folytatta működését, amire az 1942. évi XVI. te. nyújtott törvényes alapot. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvény (CSÍKI L. 1943. 86-88.) II. fejezetének 4-5. §-a foglalkozott a szakismeret terjesztésével, a hazai agrároktatás fejlesztésével. A gazdasági akadémiákat fokozatosan mezőgazdasági főiskolákká kívánták átszervezni. Ennek értelmében a visszakerült kolozsvári tanintézet a mosonmagyaróvárival együtt az 1942/43. tanévtől már négyéves mezőgazdasági főiskolaként folytatta az oktatást. Debrecenben és Keszthelyen csak az első évfolyam hallgatóira volt érvényes az új tanulmányi rend. Az 1942. évi törvény előírta, illetve szabályozta a tudományos és kísérleti intézeteknél az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges végzettséget. Az egyetemi doktori fokozat birtoklása is a feltételek között szerepelt. A közép- és alsó fokú intézeteknél a szakismereti tárgyakat csak a VKM felügyelete alá tartozó Országos Gazdasági Szaktanárképző Intézetben képesítést szerzett tanárok oktathatták. A törvény rendelkezett a középfokú gazdasági tanintézetek, sajátos ismereteket nyújtó gazdasági szakiskolák, tanfolyamok hálózatának bővítéséről, azok számának növeléséről és rendszerességéről. Új intézmény létesítéséhez a település köteles volt ingyen telket átadni, az építkezéshez pedig munkaerőt (kézi-igás) biztosítani. A szakoktatási (közép-alsó) tanintézet számára a helyi közigazgatásnak kötelessége volt tangazdaság céljára földterületet biztosítani. A középfokú mezőgazdasági szakképzés (PATAKY E. szerk. 1970. 211.) csak 1920 után javult lényegesen. 1922-ben a VKM felső mezőgazdasági iskolát létesített Orosházán. Ez az iskolatípus egyáltalán nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert kevés szakismeretet nyújtott azon kisbirtokos családok gyermekeinek, akik főiskola nélkül kívántak a család birtokán gazdálkodni. Ebbe az iskolába a hallgatók középiskola vagy négy polgári iskola után iratkozhattak be. Az FM szervezésében megindított középfokú gazdasági tanintézetek megjelenése jóval hatékonyabbnak bizonyult, melynek elvégzésével a tanulók képesített gazda címet kaptak. Az első ilyen intézet 1927-ben Szarvason nyitotta meg kaput, ami nem a Tessedik-féle iskola jogutódja volt. Ez az iskolatípus nagyon lassan szerveződött, hosszadalmas volt a hálózat kiépülése, egyúttal intézetenként átlagosan 160 tanuló képzésére nyújtottak lehetőséget. Az elméleti képzés és a gyakorlati oktatás egy jó színvonalú iskolatípusról ad számot. 1938-ban újabb változás történt a VKM égisze alá tartozó középfokú szakoktatásban. Az 1938. évi XIII. te. életre hívta a mezőgazdasági középiskolát (CSÍKI L. 1943. 73.), amely nemcsak címében változott, hanem az oktatás jellegében is. Azonkívül még két mezőgazdasági (leány) középiskola (PATAKY E. szerk. 1970. 211.) is végzett oktatást, ahol a háztartás és egyéb gazdasági munkaismeret képezte a tananyag 358