A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Csokonai, mint színpadi hős

Bakó Endre CSOKONAI, MINT SZÍNPADI HŐS „... ha Csokonai fogadtatása, sorsa, hatása érdekel bennünket, nem elég a kritikusok véleményéhez, az irodalomtörténetek ítéletéhez fordulnunk, hanem más költőkre tett hatásában, verseinek irodalom alatti rétegébe, népdalok közé jutásában, kéziratos énekeskönyvekben is kell nyomoznunk szelleme útját" - írja Dorogi-Ortutay Gyula. (DOROGI-ORTUTAY, 1936. 3-4) Kár, hogy a szerző hasznos dolgozatának nézőpontját - a költő halálára írt versek kivételével - nem terjesztette ki a Csokonaival foglalkozó szépirodalmi müvekre. Ismeretes, hogy Csokonai költészetének értékéről már életében megkezdődött a vita, ami halála után több évtizedig tartott. Kazinczy és Kölcsey Csokonait szerencsés írónak tartotta ugyan, ám végső értékelésük szerint „nem érhette meg valami classicusi szépségű munkát írni". (Idézi DOROGI-ORTUTAY: Váczy VIII. 508) Velük szemben álltak, akik felismerték zsenijét. Csokonai nyomában egész epigon had támadt, nem beszélve a debreceni diákköltészetről. Verseinek kedveltsége viszonylag gyorsan terjedt minden társadalmi rétegben, noha ez csupán néhány száz olvasót jelentett. Egyes főuraknak és főleg asszonyaiknak éppúgy kedvence volt, mint az alacsonyabb néprétegbelieknek. Ezt igazolják az ország különböző térségeiben keletkezett kéziratos énekeskönyvek, antológiák. Ezeknek Csokonai-képét immár a népiesség és főleg a romantika formálta, következésképpen egy borissza, szép lányokkal dévajkodó, iskolából kicsapott peregrinus diák elevenedik meg a műalkotások kódolt világában. Petőfi is ezt a bohém költőalakot állította az olvasók elé Csokonai c. versében. Mint látni fogjuk, a színpadi müvek szerzőinek többsége is ennek a szemléletnek a foglya volt. Viszonylag hamar, 1854-ben elkészült az első színpadi mü Csokonairól, s még a XIX. században egy operett. Ezekről azért is szólunk bővebben, mert kritikáik érintik azokat az elméleti kérdéseket, amelyek a történelmi (életrajzi) drámához és regényhez kapcsolódnak. Dolgozatunknak nem lehet feladata, hogy ezekről a műfajelméleti kérdésekről külön fejezetben értekezzék. Csokonait Szigligeti Ede választotta elsőnek hőséül. (1) A Csokonai szerelme a rendezői példányok szerint „Népszínmű 3 felvonásban (szakaszban) kardalokkal. Először adatott Pesten 1855. március 22-én". Az első felvonás egy erdőben játszódik Debrecen mellett. Csokonai diákokkal botanizál, s dicséri a szabad teret, mert ott jobban fog az ész. A kollégiumi szabályokról az a véleménye, hogy „azok nem sokban különböznek a spanyolcsizmától". Kővári figyelmezteti, hogy Júdás lehet köztük, aminthogy később világossá válik, hogy egy fűzfapoéta, Csikorgó a Júdás. Csokonai elhatározza, hogy megköveti a megsértett tanárokat. Jó akarója így bölcselkedik: „Ha már nem leszesz, dicsőíteni fognak, sírodra emléket állítanak, virágokkal aggatják azt be; de még élsz, homlokod koszorúja tövis leend." Anyjának vallomást tesz: élete fő célja az Árpádiász. Csokonai, miközben elalszik, megjelenik Róza és Lilla. (!) A két lány elolvassa készülő versét, majd Csokonai ébredésekor elfut. A felvonást záró tréfás tárgyaláson Csikorgó lelepleződik. A második felvonás színtere Komárom, ahol a költő találkozik a lányokkal. Csokonai mintha eleve Róza felé húzna, s ilyen párbeszédet folytat Lillával, aki már értésére adta, hogy a férjének többel kell bírnia, mint amennyivel Csokonai rendelkezik. 315