A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Természettudomány - Juhász Lajos: Odúlakó madárfajok állományának változása egy dél-nyírségi keményfa ligeterdőben

Az odútelepi madárodúk, illetve a nagycserei mintaterületen a természetes harkályodúk, valamint a madárgyürüző hálók standard helyeinek, és a téli etetés és gyürűzés helyszínének a földrajzi koordinátáit kézi műholdas helymeghatározó készülék (Garmin E-Trex Venture GPS) segítségével rögzítettük. Az így kapott WGS koordinátákat átszámoltuk EOV vetületi rendszerbe, majd digitalizált EOTR térképeken ábrázoltuk (melléklet térképei). Egyes, csak létrával elérhető természetes odúkat, pelefészkeket hordozható, flexibilis fejű (Olympus 1T20 típusú) üvegszál-optikával vizsgáltuk. 4.4. Téli madártársulások vizsgálata etetőnél A téli aspektusban jellemző, ideiglenes táplálkozó madárközösségek fajainak felmérésére állandó helyen kialakított etetőnél Nagycserén novembertől márciusig heti egy-egy alkalommal folyamatosan 3 órán keresztül irányított madárbefogást és jelölést is végeztünk. Az összegyűjtött adatokat populációs és társulásszinten értékeltük, kiemelve a természetvédelmi vonatkozásokat. Programunkat 2001-2003-ban a teljes kutatási periódus során mintegy 70 terepnap alatt végeztük. 5. A KUTATÁSI TERÜLET: A NAGYCSEREI MARADVÁNY LIGETERDŐ A mintaterület a Debrecentől K-re, 12 km-re eső Nagycsere településtől mintegy 1,5 km-re elterülő 38 ha-os keményfa ligeterdő. A Hajdúsági Erdőspuszták e régiója növénytanilag és tájföldrajzilag már a Nyírség DNy-i, Debrecenhez legközelebb eső területéhez tartozik. A kutatási terület részletes leírását már előző tanulmányainkban (JUHÁSZ, Tóth, 1990, 1992; JUHÁSZ, VAS, 1994) közöltük, ezért ettől most eltekintünk. A tanulmányunkban értékelésre kerülő, mintegy 10 évi kutatómunkánk alatt a terület jellege alapvetően nem változott, a kisebb erdészeti egészségügyi beavatkozások, mesterséges tölgytelepítés döntően nem befolyásolták a kapott eredményeket. 6. AZ ODÚLAKÓ MADÁRFAJOK KÖLTÉSBIOLÓGIÁJA ÉS ÁLLOMÁNYUK DINAMIKÁJA A fészektelepen megjelenő és eredményesen fészkelő fajok költésbiológiai értékelésénél minden olyan fészket figyelembe vettünk, ahol legalább egy fióka ténylegesen kirepült. A fészektelep gyakoribb fajainak költésfenológiai vizsgálatához három reprodukciós mutatót alkalmaztunk (BALÉN, POTTING, 1989). /. sz. táblázat. A nagycserei odútelepen megjelenő madár- és kisemlősfajok mennyiségi viszonyai 1990-2003 között (első és másodköltések együtt, a kisemlősöknél kölykes fészek) 28 Faj / fészekszám 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Jynx torquilla 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 Parus major 17 22 17 22 31 14 18 12 24 34 42 26 38 39 Parus caeruleus 4 4 3 6 5 7 9 2 2 4 7 6 3 4