A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művészettörténet, iparművészet - Krankovics Ilona: A volt Fürdőház, a nagyerdei Vigadó építésének története

tették föl a „borivóházat", melyet a fürdövendégeken kívül mások is látogathattak. Ugyancsak a keleti oldalon helyezték el a cselédházat és az éléstárat.

16 Természetesen a Királyi Kamara és Debrecen minél hamarabb hasznot kívánt látni a Fürdőház működtetéséből. így 1825 nyarán haszonbérbe kiadták a még félig kész épületet.

17 1826-ban befejeződött az építkezés, és a „Feredőház" teljes pompájával Debrecen legszebb középülete lett. A klasszicista terv szerint épített fürdőház alacsony teraszon állt, melynek homlokzata középpontjában a négyszögletes pilléren álló, lapos „thympanonnal" fedett oszlopcsarnok meghatározó képet kölcsönzött. Az oszlopcsarnoktól jobbra és balra szimmetrikusan négy-négy ablakot, valamint egy-egy ajtót építettek. Még az épület elkészülte előtt a város hozzálátott a fürdő környékének rendezéséhez, parkosításához Simonyi Óbester „a legvitézebb magyar huszár", aki 1816-22 között itt állomásozott Hessen-Homburg ezred parancsnokaként huszárjaival, a fürdő építésének tervét megtudva 1820-ban a Nagyerdőre vezető homoksivatagon át kettős fasort telepített katonáival. Szinte a fürdőépülettel egy időben, kocsiszínt építettek a messzi vidékről érkezettek számára. Hamarosan a város kedvelt pihenőhelyévé vált, melyet ki szekéren, ki gyalogosan látogatott. Mint már említettük, Debrecen városa haszonbérletbe adta ki az új építményt. Kezdetben a bérlet három évre szólt, majd a bérlők kérésére hat évre fölemelték azt. Szigorú szerződésben rögzítették a bérlemény feltételeit. A Fürdőház ősztől tavaszig nem fogadott látogatókat, ilyenkor végezték a mindenkor szükséges javításokat. A fürdőzés idejét egy órában határozták meg, melynek díja az „Úri fürdőben" huszonnégy, a közönséges fürdőszobákban tizenkét krajcár volt. Törölközőt, egy inget, lábravalót tartozott a bérlő a vendégnek biztosítani. A város víz melegítéséhez szükséges tűzifáról - ölét nyolc váltó forintért - gondoskodott, de megengedte, a bérlőnek, ha olcsóbb lehetőséget tud, maga szerezze be azt. A városi tanács nagy figyelmet fordított a környék rendjének fenntartására, így elrendelte, hogy ünnep és vasárnapokon hajdúkat küldjenek a Fürdőházhoz ,,a' kik minden illetlenség el távolítására nézve felvigyázással lesznek". Amint már említettük a fürdő bérlője fogadót is működtetett az épületben és az előtte lévő „deszkasátorban", a város azonban szigorúan felügyelte és meghatározta az ott árusított italok eredetét. Debrecen város kasszája ezekben az években igenigen vékony volt, így nem mondhattak le a bor és a pálinka eladásából származó haszonvételről sem. Szigorúan megszabták azonban a „vigalomnak" rendjét, idejét.

18 Meg kell jegyezni, hogy mind a Királyi Kamara, mind Debrecen sokkal nagyobb hasznot remélt a fürdő működtetéséből. Soha nem tudták olyan magas összegért bérbe adni az épületet, mint ahogyan azt remélték. Hamarosan napvilágra kerültek az építkezés során elkövetett hibák. A bérlők által benyújtott panaszos levelek beázásokról, a vízvezeték eldugulásáról, vízhiányról tudósítanak. Az épület történetét végigkísérve kiderül, milyen nagy gondot és anyagi megterhelést jelentett a fürdő karbantartása Debrecen számára. A fürdőépület állapotának megőrzésére, megóvására a város „építő inspektort", felügyelöt nevezett ki. A város feladata volt a javítási és felújítási munkák elvégzésére. Az épületen változtatásokat saját elhatározásából, engedély nélkül, a haszonbérlő nem hajthatott végre. Volt olyan eset azonban, amikor a javítási munkákkal annyira késlekedtek, hogy a bérlő volt kénytelen saját költségén elvégeztetni azokat. Ezt az összeget azután igen nehezen tudta visszaigényelni a várostól. 16 HBmLIV. 1011./k. 261./1825. 17 HBmLIV. A lOll./a. 1825. július 10. és HBmLIV. 101 l./k. 261./1825. 18 HBmLIV. 1011./L 263./1825. 264