A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Néprajz, kulturális antropológia - Lovas Kiss Antal: Kistermelői tejhasznosítás a Bihari régióban az Európai Uniós csatlakozást követően

és újra ebben az ágazatban kísérleteztek, mert az elsajátított hagyományos felfogás azt diktálta számukra, hogy az állattenyésztésből mindig biztos jövedelemre számíthatnak. Amikor a tejtermelés csődbe jutott, többen disznóhízlalással, később libatöméssel, majd húsmarha hizlalással kísérleteztek, de a kísérletezők éppúgy nem jártak sikerrel, mint a konzervatív termelésszerkezethez ragaszkodók. A kedvezőtlen helyzetet hitelfelvétellel sem lehetett az ágazaton belül orvosolni, mert az állattenyésztési ágazatok jövedelmezőségénél jóval nagyobbak voltak a kamatok. Amikor Csökmőn 2003 őszén bezárt a tejátvevő, a tejtermelők kénytelenek voltak új tejhasznosítási alternatívák után nézni. A tejcsarnok bezárását követően sokan felszámolták tejtermelő gazdaságukat. „A tejcsarnok megszűnik. S hogy belépünk az Unióba, s minket ez földhöz vág teljesen. 40 Forintért nem viszem a csarnokba a tejet, inkább eladom az államnak a kvótát, már most el is fogadták, a visszaigazolás visszajött, el is fogadták. " Voltak, akik nem hittek abban, hogy a tejcsarnokot valóban megszüntetik, ezért nem készültek fel a tej egyéb irányú hasznosítására, így „rögtönözniük" kellett. Az első időkben a termelők egy része takarmányként próbálta hasznosítani az értékesíthetetlen tejet. „bezárták a csarnokot, volt olyan ember szerencsétlen, hogy a zsírosbödön tele tejjel, azt mondta, a malacuk ászt eszik reggel, este, és nem győzik, a zsírosbödöntől, a vedertől, a fazéktól, minden, minden ott volt tele tejjel. Mert nem tudják, hogy mit csináljanak vele. De hát a tehénből ki kell fejni, nehogy megdögöljön. "

14 A termelők egy része igyekezett megszabadulni az állatállományától, vagy annak egy részétől. „Adnák elfelé, de az az igazság azt sem vásárolják. A két tehenet nem tudja eladni, nincs aki elvigye. Nem kell senkinek, azt mondja a kormány is, hogy nem kell. Ami még fiatalok vágómarhának megvásárolja, de azokat is szinte olcsóbban, mint ezelőtt tíz évvel." Voltak, akik az ágazaton belül váltottak profilt. Felszámolva tejtermelő gazdaságukat, vágómarhatartásba kezdtek. Mások borjúnevelésbe fogtak és a keletkezett tejfölösleg felitatásával próbálkoztak. „Nekünk is volt négy fejőstehén is, de felszámoltuk, mert nem volt rajta semmi haszon. Hát nekünk januárba 16 darab bika volt, most van 9 darab, de az utolsó kettőt, majdnem két hónapig könyörögtem, mire elvitték." „Hát eddig a tejtermelés volt a jellemző, és most sokan átallnak a hizlalásra. Volt 10-15 család aki foglalkozott ezzel, s még marad egy 5-6 család, aki átfog állni a marhahízlalásra. " A termelők azonban ahol csak lehet igyekeznek - akár szürkegazdasági eszközökkel is - kijátszani a külső feltételrendszert talponmaradásuk érdekében. A rendszerváltás után akkor A tejet „háztól" értékesíteni, még közvetlen a rendszerváltás után is érdemes volt, pedig akkor még működtek a tejcsarnokok, mert ott minden liter tej árának a 10%-át levonták. Az adózás, valamint az egyéb levonások után jó esetben is csak 70-75 Ft-ot kaptak egy liter tejért a termelők. A kilencvenes évek második felében kialakuló tejtúltermelési-válsággal drasztikusan lecsökkenő átvételi ár és a kvótarendszer bevezetésével visszafogott tejátvétel tovább fokozta a fölöslegessé vált tej hasznosításának ezt a formáját. A háztól való értékesítés a termelőnek még akkor is megéri, ha „bőven" számolja a kimért mennyiséget (1 liter helyett 1,1 litert mér). A vásárló számára is kedvezőbb közvetlenül a terme13 K. I. gazdálkodó, Csökmő 2003. 14 Sz. Gy. gazdálkodó, Csökmő 2003. 15 N. D. őstermelő, Csökmő, 2003. 16 N. J. gazdálkodó, Csökmő, 2003. 17 X gazdálkodó, Csökmő, 2003. (Az adatközlő névtelen kívánt maradni.) 230