A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)
Néprajz, kulturális antropológia - Szendrei Eszter: A magyarországi céhes juhászat kérdéseiről
tetéséről adnak hírt a jegyzőkönyvek. Csak a napóleoni háborúk befejezését követő években találkozunk ismét céhmegújítás és céhalapítás iránti kérelmekkel, melyeket azonban a földesúri jogok sértésére való hivatkozással igen sok esetben elutasítottak. 1835-ben a mosoni juhászok is folyamodtak céhalakításért, ám a megye megakadályozta kérelmük teljesítését. (MOL Departamentum Civitatense 1835. 5. 18.) n A rendelkezésre álló források alapján úgy tűnik, hogy bár a mosoni juhászok privilégiuma valóságosan is létezett, magára a céhes szervezet működésére vonatkozó adatokat nem találtunk. Míg a Fejér megyei s azt környező megyék - Tolna, Komárom-Esztergom, Veszprém -jegyzőkönyvei a fehérvári lakozások kapcsán rendszeresen megemlékeznek a juhászok szokásairól és összejöveteleiről, addig Mosonban hasonló bejegyzéseket nem találunk. Arra sem találtunk adatot, hogy a mosoni juhászok Szent Mihály napján valaha is Fehérvárra mentek volna. Valószínűnek tűnik - bár erre bizonyítékot nem tudunk felhozni - hogy a mosoni juhászok esetében a buzgón katolikus és mindenkor lojális Eszterházy család 19 ily módon is próbálta megszilárdítani birtokain a katolikus vallást, illetve, hogy a Habsburgok mindent beszabályozni, korlátok közé szorítani igyekvő szándéka nyilvánult meg a pásztorok ellenőrzését megkönnyítő szervezet kialakításában. Röviden ki kell térnünk a kecskeméti, illetve kiskunsági céhes juhászat kérdésére. A kecskeméti juhászcéh létrehozására 1829-ben tett kísérletet Szabó Kálmán ismerteti. A kecskeméti céh megalapításának szándéka azonban éppen a juhászok húzódozasa, céhbe álláshoz kötött - a város tanácsa által elfogadhatatlannak tartott - feltételei miatt hiúsult meg 20 . Hosszas rábeszélés eredményeképp a mintegy kétszáz kecskeméti számadó juhász közül mindössze tucatnyian mutattak hajlandóságot a céhbe lépésre, ám ekkorra - bár a céhszabály-tervezetet néhány városi szenátor elkészítette - már maga a tanács állt el céhállítási szándékától. Szabó Kálmán szerint a „nemes tanács ... bizonyára nem akarta a tekintélyes iparos céhek haragját magára vonni, de attól is tarthatott, hogy a juhászok között még nagyobb elégedetlenséget és zúgolódást támaszt" {Szabó 1942, 61). Tálasi István Kiskunhalas kapcsán említi, hogy a juhászcéh zászlaját valamikor a halasi katolikus templomban őrizték (Tálasi 1977, 176). Borzsák Endre gyűjtéseiben ugyancsak felbukkan a halasi céhes juhászatot említő adat. Leírása szerint a halasi juhászok elkülönülten, a város perifériáján, a juhászvárosban laktak. A halasi juhászok többsége német földről származó római katolikus volt, s Borzsák szerint „a német eredetűek összetömörülhettek valamikor céhbe, és ennek az emlékét őrizhette a két zászló, amit a római katolikus templom sekrestyéjében a századelőig, mint a juhászok zászlóit tartogattak. Az öreg sekrestyés úgy hallotta, hogy régen ezeket a zászlókat a 18 1825-ben a somorjai juhászok is folyamodtak céhmegújítási kérelemmel a helytartótanácshoz, s jóllehet Pozsony megye nem támogatta a juhászok kérését, 1826-ban a helytartótanács megadta számukra a kért privilégiumot. Ám a privilégiumlevelet a juhászok - feltehetően megyei nyomásra - nem váltották ki (Eperjessy 1967, 154-155) 19 Az 1669-ben juhászai számára céhprivilégiumot biztosítani szándékozó földesúr Eszterházy Pál, akit az 1681. évi soproni országgyűlésen épp Habsburg-hűsége okán nádorrá választanak, majd néhány év múltán - nyilván hasonló okból - hercegi rangra emelnek. (Ugyanezen az országgyűlésen határoznak arról, hogy minden megyében kijelölnek néhány települést, ahol a protestánsok vallásukat gyakorolhatják, ami megengedő formája ellenére lényegében a protestánsok ellenőrzésének egyszerűsítését, illetve elszigetelésüket volt hivatott biztosítani.) 20 A juhászok a céhbe lépés feltételeként sérelmeik orvoslását kérték a tanácstól: „1. Minthogy közöttünk vannak ollyanok, kik tehetősebb gazdáknál szolgálnak s a Juhok sokassága miatt két-három Tselédet (bojtárt) is tartani kötelesek, mások pedig a szegényebb gazdáknál szolgálván a Juhok kevés léte miatt egy gyerekkel is beérik. Azoknak, kik több Juhok mellett több Tseléddel szolgálnak több Juh tartás engedtessen. 2. Hogy azon Nyáj Juhászoknak, kikl 6—17 gazdának Juhaikat felesszámmal őrzik szabad legyen több juh legeltetését is kérni. 3. Hogy a Fejős Juhászok csak fejős Juhokat, a meddő Juhász pedig csak meddő Juhokat őrizhessenek" (Szabó 1942, 50) 211
