A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)
Néprajz, kulturális antropológia - Szendrei Eszter: A magyarországi céhes juhászat kérdéseiről
A CÉHES JUHÁSZAT NYOMAI, CÉHES EMLÉKEK A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere második kötete hat juhász céhemléket közöl (Éri-Nagy-Nagybákay 1975-1976). Ezek közül öt privilégiumlevél 10 , ám nem szerepel közöttük a gömöri juhászok XVII. századi szabadalomlevele. Ugyanakkor említ egy, 1839es datálású, a Néprajzi Múzeumban őrzött cserépkancsót Soltról", mint céhes tárgyi emléket (Éri-Nagy-Nagybákay 1976, 2. köt. 377. p.). Magunk a Magyar Országos Levéltárban három, a székesfehérvári István Király Múzeumban egy juhász privilégiumlevelet találtunk. Nem bukkantunk nyomára a gömöri szabadalomlevélnek, s a céhkataszterben hivatkozott somorjai kiváltságlevélnek sem. A levéltárban fellelhető, illetve publikált céhlevelek közül ki kell emelnünk a gömöri szabadalomlevelet (T. K. 1897). Az eddig ismert juhász céhlevelek között a gömöri az egyetlen, melyben eredendően a földesúr adja a kiváltságot, másfelől, abban is különbözik a gömöri juhászcéh a többitől, hogy nem felsőbb kezdeményezésre, hanem saját érdekeik védelmére tömörültek céhbe 1635-ben a csetneki és a krasznahorkai juhászok, kikhez 1659-re valamennyi gömöri juhász csatlakozott. Amint Tagányi leírásából megtudjuk, a csetneki és krasznahorkai juhászok „emberemlékezet óta dézsmát se bárányaik, se vetésük után nem fizettek, hanem a »király dézsmásainak minden juhász ember 2-2 sajtot adott és egy hevedert, avagy azt nem adhatván, 6-6 pénzt adtának helyette«" (T. K. 1897, 93). A tizedfizetés alóli mentességet egy, 1659. évi törvény megszüntette, ám Wesselényi Ferenc nádor 1661-ben - 1000 birodalmi tallér lefizetése ellenében - szabadalomlevelet adott számukra. Wesselényi szabadalomlevelét I. Lipót 1676. augusztus 7-én megerősítette (Királyi Könyvek 16. köt. 119-121), s még az év őszén a vármegye közgyűlésén kihirdetésére is sor került. Egy évtized múltán viszont a Wesselényi családtól a fiscus tulajdonába került a murányi uradalom, ami a kiváltság bármikori visszavonásának veszélyét hordozta magában. 1702-ben már a Gömör megyei tizedeket bérlő Koháry grófok perbe fogják a tizedfizetést megtagadó juhászokat, s ezt követően hosszadalmas pereskedés folyik a kiváltságoltak és a tizedbérlő család között. A végeláthatatlannak bizonyuló perre vonatkozó anyag 1848-ban szakad meg, a tized eltörlésének jóvoltából. A gömöri juhászcéh működését bemutató adatok nem maradtak fenn, s a céh szabályait sem ismerjük. Az iratokból annyit tudhatunk meg, hogy 18 település 95 juhászcsaládját érintette a meglehetősen kétes értékű és érvényesíthetőségü kiváltság. A családnevek áttekintése során kitűnik, hogy az érintett 95 család zömmel szlovák eredetű volt (pl. Holovka, Kral, Miklusoviech, Blaskó, Zathrocz, Andráskin, Poposik), s mindössze négy-öt családról feltételezhetjük családneve alapján a magyar származást (Sándor, Reguly, Ádám, Imre). A csallóközi, ürményi, valamint a székesfehérvári juhászcéh működéséről a céhleveleken kívül nem találtunk egyéb, tanúskodó dokumentumot. A somorjai juhászcéh eredeti privilégiumlevelének - amint már említettük - nem leltünk nyomára 1 ', viszont a csallóközi céhlevél a céh központjaként Somorját nevezi meg: „... mindnyájon ájtatossan és istenessen Somorjában jöjjenek és 10 A céhkataszterben említett öt juhász-szabadalomlevél a következő: Ürmény (Nyitra vármegye), magyar nyelvű privilégiumlevél, kiad.: király, 1764, védőszent: Dávid (király), II. k. 43. p.; Somorja (Pozsony vármegye), 1825, adathiányos kérelem, II. k. 63. p.; Csallóköz (Pozsony vármegye), magyar nyelvű szabadalomlevél, kiad.: király, 1725, II. k. 68. p.; Székesfehérvár (Fejér vármegye), német nyelvű szabadalomlevél, 1745, kiad.: más céh, II. k. 88. p.; Mosón vármegye, német nyelvű privilégiumlevél, 1701, kiad.: király, 1778, német nyelvű megerősítés, kiad.: király, 1835: adathiányos kérelem, II. k. 140. p. '' Néprajzi Múzeum, leltári szám: 66.75.11. 12 A somorjai juhászcéh kapcsán Eperjessy Géza megemlíti ugyan a privilégiumlevelet, azonban a hivatkozott forrás a csallóközi privilégiumot illetve céhszabályt ismerteti a fentiekben általunk is hivatkozott közlés alapján (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1897, 252-259), {Eperjessy 1967, 154) 208
