A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Történelem - Lovas Enikő Amália: Tőkés polgári vagyonnal a társadalmi rangért – a Dragota család felemelkedésének útja

zott 6000 Ft-os kötelezvényének átvállalása. 1868-ban a Harstein-féle bérlethez hasonló módon Sándor testvérével vette ki Bányai Pétertől Semsey Albert erdőszigeti pusztáját. Az 1873. január 1-jéig élő bérlet 3000-5000 juh tartására nyújtott lehetőséget, amit aktualizált a juhtenyésztés és tartás iránti érdeklődés fellendülése. A terület módot adott a modern, fajtaváltó és ipari felhasználásra tenyésztő módszerek kipróbálására, hasznosítására. Az 1860-as évekből fennmaradt gazdasági napló jegyzetei tükrében nagy arányú állattenyésztéssel foglalkoztak, az akkori leginkább hasznot hajtó mezőgazdasági ágazat kihasználásaként.

51 Elsősorban marha- és lótenyésztésben voltak érdekeltek, de sertéshízlalással is foglalkoztak. Az akkoriban nagy gazdasági fellendülést ígérő juhtenyésztési hullámba a fenti birtok bérbe vételével kívántak bekapcsolódni. Egyéb, gazdasági vállalkozása egy ehhez kapcsolódó, kissé furcsa állattartási társulás volt, ahol eredetileg Szarvas Erneszt és Fabricius Károly két félként lépett szövetségre, közös anyagi haszonért, szerződésben meghatározott módon. Dragota Ignác úgy került bele, hogy az egyik szerződő fél, Fabricius felköltözött Budapestre, és átadta a kezére bízott javakat neki, tartozásait ezzel kapcsolatban rendezte. Maga az üzlet eredetileg arról szólt volna, hogy a balmazújvárosi Szarvas Erneszt 1864. szeptember végétől (szt. Mihály naptól) kezdődően három gazdasági évre megosztotta feles tulajdonban kétnyíretü birkanyáját Fabricius Károllyal. Cserébe minden, a nyájjal kapcsolatos költség a másik felet illette. Feltétel ehhez a közös tulajdonláshoz az volt, hogy a három év alatt közös tulajdonban létező nyájból egymás tudta nélkül semmit el ne adhassanak, és semmilyen teher okán vagy mások iránti kötelezettség miatt lefoglalni ne lehessen. A gyapjút minden nyíráskor kétfelé kellett osztani, azzal mindkét fél szabadon rendelkezett. Az időközben eladásra kerülő mustrák árából alkalmas jószág volt veendő, és a három év leteltével az akkor található összes töke és nyáj két egyenlő részre volt osztandó, az egyik fél elsőségi joggal Fabriciust illette volna, a másik marad az eredeti nyájtulajdonosnak. Ha Fabricius Károlyt bármi akadályozta volna a nyáj ellátásának elintézésében, Szarvas Erneszt visszaléphetett a szerződéstől, kiadva másnak Fabricius részét.

52 Fabricius Károly 1867. tavaszán, a nyáj átadásakor átadta a nyári legelőbért (150 Ft) is Dragota Ignácnak, aki ettől függetlenül azt Szarvastól is lefoglalta, és Fabricius azon felszólítására, hogy adja azt neki vissza, nem reagált.

53 Végül ebből per keletkezett, amit 1869. május 4-én tárgyalás döntött el. Addig azonban egyéb vádak is gyűltek a korábbihoz: a felesben nyírt juhokról levett, és Szarvast illető 15 q szálas gyapjú árából, amit a számla tanúsága szerint Dragota Ignác adott el, nemcsak a legelőbér fejében 150 Ft-ot, de alkuszdíj, apadó, zsákdíj és egyéb címek alatt 121 Ftot, összesen az 1320Ft-ot kitevő vételárból 271 Ft-ot minden igaz ok nélkül, jogtalanul visszatartott. Mindezt többszörös felszólításra sem volt hajlandó visszafizetni. Ezért kérelmezte a vádló, hogy igazsága érdekében tanúját, Fabricius Károlyt hallgassák meg, és a fenti összeget 1867. június 20-tól számítva 6%-os kamattal, és a per költségeivel ítéljék visszaadatni.

54 Szerződése alapján, ami Dragotára is vonatkozott, azt megerősítő tanújával nyilvánvaló a per kimenetele. 50 A kötelezvény átíratása 1871. január 28. Igazolják: 1871. március 24. In: uo. 51 Oeconomie Conto (Gazdálkodási rovás) 1862. június 1-től 1868. január 31-ig, és Tinó-és borjúvétel 1861. november 26-tól 1867. január 28-ig. Valamint: gazdálkodói napló 1869. február 24-töl 1870. május 22-ig. Az állattartás nagy arányát mutatják a hat és fél évre kiszámolt kiadások végeredményei: pl. a hegyesi és újvárosi puszták, a Fésűs tanya és a papzugi föld haszonbére és a velük járó adók összesen a hat év alatt 32 859,81 K-t, az acsádi, ábrányi és hortobágyi legelőbérek, a gulyás-, csordás- és kútbérek 5116,70 K-t tettek ki. Szarvasmarha, lovak és juhok vásárlására, cserélésére 23 700 K-t költöttek. In: Déri Múzeum történeti gyűjteménye: a Dragota család iratai. 8. d. 52 Feles egyezség másolata: Szarvas Erneszt balmazújvárosi lakos és Fabricius Károly között. Balmazújváros, 1864. szeptember. In: uo, 7. d. 53 Fabricius Károly levele 1868. november 12. In: uo. 54 Szarvas Erneszt levele a Városi Törvényszéknek. É. n. In: uo. 184