A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Ifjúalakok fegyverrel a Déri-gyűjtemény gemmáin

a sírszimbolika valószínű kapcsolatára a dél-itáliai vázaképek alapján Schauenburg is felhívja a figyelmet: „Wie die Meermädchen, kann auch Achilleus als Garant eines seligen Weiterlebens verstanden werden." (Schauenburg 1990, 465). Ezzel tulajdonképpen választ is kaptunk a sírdomborművek fegyveres ifjúalakjainak az értelmezésére. Hogy ezek eredetileg valóban szobrok voltak, az kitűnik abból, hogy a domborműveken is rendszeresen bázisra állítva láthatók. A pliniusi hely szerint azonban ezeket a szobrokat eredetileg nem síremlékeken, hanem gymnasiumokban állították fel, ahol az ifjúság nap mint nap maga előtt láthatta példaképeként (Musterheld). Ez lehetett a funkciója azoknak a domborműveknek is, melyek Aquae Iasae thermájának nymphaeumát díszítették (Walde 1988, 295). Az Akhilleusz-szobrok tehát mintakép állítására szolgáltak az ifjak számára életükben, halálukban pedig az akhilleuszi hősi életforma megvalósulását és az ezért várható túlvilági jutalmat fejezhették ki. Az igazi elismerés egy spártai szólás szerint az, ha valaki „nem Akhilleusz gyermeke, hanem ő maga" (Plutarkhosz 1965 Alkibiadész 23). Servius egy megjegyzése szerint „virum fortém plerumque Achillem... vocamus" (Servius 1946 ad Eclogam III 79). A képzőművészet nyelvén ezt fejezi ki a fegyverekkel megjelenő ifjú. Nem véletlen tehát, hogy az ilyen ábrázolású gemmák Pannoniában onnan származnak, ahol egykor légiók állomásoztak (Carnuntum, Brigetio). Akhilleuszban, aki fegyvereit csodálja és magára ölti, a katonai szolgálatba lépő ifjak saját mitikus exemplumukat láthatták (Mavrojannis 1994, 345). Ugyanakkor nem lehetünk egészen biztosak abban, hogy ezek az ábrázolások meg is őrizték az eredeti értelmüket hosszú használatuk folyamán. A gyanút leginkább az a jelenség keltheti fel, hogy a fegyveres ifjúalakok a pannóniai és noricumi domborműveken rendszeresen valamilyen középpontban álló jelenet kereteként, szimmetrikusan elhelyezve, tehát párosával fordulnak elő (Beszédes 1996, 142). Gyakori jelenség ez a művészetben, hasonló megfigyeléseket szarkofágokon, sírsztéléken és sírépítményeken egyaránt tehetünk (Pochmarski 1987, 94; Kranz 1986, 236). A pannóniai sírtáblákon előforduló Gorgoneionoknak a vizsgálatából, pl. azt a következtetést lehetett levonni, hogy az eredetileg apotropaikus funkciójú motívumnak mindinkább a dekoratív szerepe került előtérbe. A kőfaragó mesterek a Gorgófők frizurájával, a kígyókkal és a kísérő motívumokkal (virág, galamb, delfin) az oromzat alkotta szabad felületet igyekeztek minél teljesebben kitölteni (Gesztelyi 1991, 164). Ahogy a Gorgófőknél megfigyelhető variációgazdagságot a helyi mesterek ízlésének és leleményességének tulajdoníthatjuk, ugyanezt feltételezzük a fegyveres ifjúalakoknál is. Ezek is a síremlékek szobrászati programjához tartozó motívumok sorába kerültek, de készítőik nem érték be mechanikus ismétlésükkel, hanem kisebb-nagyobb változtatásokkal egyedivé tették őket. Ugyanaz az alak tehát nem ugyanúgy, legfeljebb hasonlóan jelenik meg újabb és újabb alkalmazása során. A mintakönyvek használatának némiképpen ellent mondani látszik az az általánosnak tekinthető megfigyelés, hogy a legritkább esetben találkozunk a motívumok, jelenetek szó szerint egyező megismétlésével. Vagy azt kell feltételeznünk, hogy használtak mintakönyvet, de azt nem követték szolgai módon, vagy azt, hogy egyéni mintakönyvek voltak, melyeket egy-egy vezető mester maga állított össze a munkássága során megismert formakincs felhasználásával. Ez utóbbi feltételezést erősítheti egy noricumi dombormű jelenetének vizsgálata. Nemcsak a megörökített történet - Aeneas és Creusa búcsúja Trója alatt - bizonyult egyedinek, hanem Aeneas ábrázolása is (Gesztelyi, TJHarl, O. 2001 139-170). A fiával menekülő hősnek megvolt a rómaiaknál kialakult ikonográfiája (Canciani 1981 Nr. 128 sk; Fuchs 1973, 620 skk.; Noelke 1976, 425). A provinciális művészetben a Rajnai és Dunai limes mentén előforduló domborművek és szoborcsoportok Aeneast mindig római katonai öltözékben ábrázolták, a Flavia Solva-i domborművön mégis a görög hérosz ábrázolásokat követve mezítelen. 116