A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Természettudomány - Dudás Miklós: Az európai keselyű fajok védelmének lehetőségei napjainkban a Kárpát medencében

Az Alpok négy nemzeti parkjában - Hohe Tauern (Ausztria), Engadine (Svájc), Mercantour (Franciaország) és Alpi Marittime Nature Park (Olaszország) - az Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében a szakállas saskeselyűvel történnek visszatelepítési kísérletek. Néhány éve nyaranta a Hohe Tauern Nemzeti Parkban fakókeselyűk is megjelennek, alkalmanként félszáz is összegyűlik. A megfigyelések szerint ezek a madarak Horvátország utolsó népes kolóniájából, Cres szigetéről származnak. Az a teória sincs még teljesen elvetve, hogy a Salzburg melletti állatkertből elszabadult néhány fakókeselyűnek is szerepe van a rendszeresen megjelenőkhöz. Az állatkert közelében maradt madarak párba álltak és sikeresen költeni kezdtek egy sziklafalon. A költésekből származó fiatal madarak a kóborlásuk során kerülhettek kapcsolatba a horvát állománnyal. Délkelet-Európában a Dobrudzsában már nem költenek keselyűk. A Balkán-hegység, a Rodope, a Pirin egész területén mindössze egy biztos barátkeselyü-fészket tartanak nyilván. Valamivel jobb a helyzete a fakó- és a dögkeselyű-állományoknak. Görögországban 17 pár barátkeselyű fészkel, néhány párban költ még a szakállas saskeselyű. Macedóniában a kipusztulás szélén a barátkeselyű (1-2 pár?), a fakó- és a dögkeselyű-állomány itt is csökken. Jól érzékelhető, hogy a valamikori nagy összefüggő elterjedési területeikről a keselyűk Közép- és Dél-Európában hogyan szorultak vissza napjainkra. A keselyűfajok védelmi lehetőségeiről A jelentősebb természetvédelmi kultúrával és hagyományokkal rendelkező európai államokban (Spanyolország, Franciaország, Svájc, Ausztria stb.) is szinte az utolsó órákban ismerték fel, hogy a keselyűk fontos ökológiai szerepet töltöttek és töltenek be ma is az élővilágban. Hiányukban ezek az élő rendszerek elszegényednek. Általános igényű természetvédelmi törekvés a minél teljesebb ökológiai rendszerek fajgazdagságának fenntartása és megőrzése. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a fakókeselyű, de a barátkeselyű és a szakállas saskeselyű is jól reagál a különféle védelmi intézkedésekre (mesterséges etetőhelyekre szoktatás, zárttéri tenyésztésből származó fiatalok kivadítása, stb.). A keselyüfajok kiváló adaptációs képességét bizonyítják, hogy az afrikai szavannákat keresztülszelő nagyfeszültségű légvezetékek tartóoszlopain is sikeresen fészkelhetnek (fészkelő hely váltás!). Ma Európában jelentős számú, nagyságú és kiterjedésű védett terület található, ahol a keselyűk számára kedvező élőhelyi feltételeket (fészkelő helyek, táplálkozó területek, stb.) tudnak biztosítani a szakemberek. Ám mire ezek a kedvező feltételek itt létrejöttek és megerősödtek, addigra a keselyűfajok kipusztultak Közép-Európából. Hazai nemzeti parkjaink egyik kiemelt feladata, hogy megkíséreljék az őshonos, de kipusztult állatfajok visszahonosítását, s fenntartsák és megőrizzék génállományukat. Örvendetes tény, hogy néhány állatfaj esetében az elmúlt években spontán visszatelepülési folyamatok történtek (vándorsólyom, hód, farkas, hiúz stb.). Ez az expanzió betudható a szomszédos országokban folyó céltudatos védelmi munkáknak. Az újabb keletű hazai (hortobágyi) keselyű megfigyelési adatok is hasonló folyamatok elindulását sejtetik. Ez mindenképpen új természetvédelmi kihívást jelent számunkra, melyre fel kell készülnünk. A program részleteinek kidolgozása és annak kivitelezése, még a jövő feladata. Hazánk természetvédelmi törvénye a barátkeselyüt és a dögkeselyűt a fokozottan védett kategóriába sorolta, vagyis kiemelt helyen kezeli e fajok védelmét. A fakó keselyű csak egyszerű védelmi státuszt kapott. A saskeselyű viszont nem került fel a védelmi listára, pedig az Alpokban folyó visszatelepítési program hatására egészen extrém helyeken is feltűnhetnek, mint „elkóborlók" a visszavadításra került fiatal madarak. Bízom abban, hogy a valamikori Kárpát-medencei kese10