A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban

Hörcsög Péja meg a generálist, Hadd vigye el Arad várba párnak, Épp, Szunyoghot, testestül-lelkestül, A háromszáz jó kálvinistából, De odafut az aradi Szrna, Meg is maradt mindössze vagy harminc.

23 El is csipi tollas bokrétáját, A délszláv hősénekek szinte sztereotip kezdőformulájával (Bort iddogál a szerb Tukelíja...) indító ballada cselekménye a Maros menti határőrvidéken kezdődik, amikor a Szerb Tukelija (az eredeti szövegben: Srbin Tukelija) éppen négy hadnagyával mulat az aradi várban. A négy szerb hadnagy: Bájó {Baja), Hörcsögfi vagy Hörcsög Péja (Rckovc vagy Rcak Peja), Gyurka (Durka), a „fehér Zentárói" és az aradi Osztója (Ostoja). Tukelija arra a hősre emeli a poharát, aki közülük elhozza a „kálvinista nyelvet", azaz rabot hoz a magyarok közül, „Komádiból, avagy jó Pispekből, Szamosról, a luteránus sorról". A parancsnok szavára a fiatal Hörcsög Péja emlekedik fel, aki Szunyogh generálist ígéri élve Tukelijának, és 30 katonát kér a hősi tett végrehajtására. Az első kakas szóig tartó, dicsekvésben bővelkedő mulatozást követően Hörcsög Péja és a mellé szegődött Bájó hadnagy a kezük alá adott harminc katonával nyeregbe szállnak és elindulnak a kornádi puszta felé, hogy végrehajtsák az ígéretüket. Már a hajnal hasad, amikor az elhagyott kornádi sáncáról kémlelődő strázsa felfigyel a szerbek érkezésére. A vár tövében gyülekező szerbek láttán Szunyogh generális rögtön őröket rendel a sánc mind a négy oldalára, a katonaságot pedig a falakra vezényli. A szerbek előbb kisebb tanácskozást tartanak, majd újra nyeregbe szállnak és rátörnek a magyarokra. Élen jár a támadásban az aradi Szrna zászlótartó (Snia barjaktar), aki a csata hevében néhány szót is vált Szunyogh generálissal arról, hogy vajon melyikük fogja a másiktól megszerezni amaz tollbokrétáját. A magyarok előbb háromszor is visszaverik a támadást, minek következtében a szerbek újra megállnak egy rövid hadiszemlére. Szerencsére egyiküknek sem esett baja, kivéve a könnyebb sérülést szenvedett Szrnát, aki viszont erről bölcsen hallgat a társai előtt. A negyedik roham végül meghozza a támadók győzelmét. Bájó hadnagy a magyarok hadnagyát, Hörcsög Péja pedig éppen Szunyogh generálist fogja el. A harcban külön kitűnik hősiességével Szrna zászlótartó, akinek, ígéretéhez híven, még Szunyogh tollas bokrétáját is sikerül megkaparintania a harc hevében. A harc végére a 300 magyarból alig 30 marad életben. Első alkalommal Émile Picot közölte a ballada fordítását francia nyelven a Les Serbes de Hongrie 'A szerbek Magyarországon' cimü 1873-ban megjelent kötetében, Combat des gens d'Arad avec ceux de Kornádi 'Az aradiak harca a komádiakkal' címmel.

25 Picot nem maradt meg a balladafordítás puszta közlésénél, hanem jegyzetekkel is ellátta. így, pl. a mü elején szereplő „Joseph" császár említés alapján meghatározta annak keletkezését is. Szerinte, az alapján, hogy Aradot 1702-1741. között hívták „határ városnak", a balladában említett „Joseph" császár csakis I. József (1705-1711) német-római császárral és magyar királlyal lehetett azonos.

26 A magyar eredetű szerb adnád 'hadnagy' szóról pedig helyesen állapította meg, hogy az nem a Karadzsics által „gendarme"-nak (csendőr, zsandár) fordított szóval, hanem a magyar hadnagynak megfelelő „lieutenant"-tal azonos, mivel az elbeszélés folytatásából egyértelműen kiderül, hogy a költemény elején felsorolt négy férfi katonatiszt.

27 A mű 1958-as jugoszláv kiadása ugyancsak bő jegyzet24 „Az aradiak és a komádiak harca." In: Délszláv népballadák. Vuk Szteván Karadzsics eredeti népdalgyűjtésébőlfordította: Csuka Zoltán. Bp., 1946. 28-31 p. 2:1 PICOT, Émile: Les Serbes de Hongrie. Leur histoire, leurs privileges, leur église, leur état politique et social. Prague, 1873. 98-102 p. 2

" Uo. 98-99 p. 5.jz. 27 Uo. 99 p. l.jz. 142