A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Természettudomány - Csabai Zoltán: A csarodai Báb-tava vízibogár faunája

Csabai Zoltán A CSARODAI BÁB-TAVA VÍZIBOGÁR-FAUNÁJA (COLEOPTERA: HALIPLIDAE, DYTISCIDAE, NOTERIDAE, GYRINIDAE, SPERCHEIDAE, HYDROCHIDAE, HYDROPHILIDAE) BEVEZETÉS Az alföldi lápok - mint természetvédelmünk kiemelkedő fontosságú objektumai - között különleges értéket képviselnek a Beregi-sík tőzegmohalápjai. 1958-ban jelent meg PALFY György munkája, amelyben a Báb-taván végzett vízibogár faunisztikai vizsgálatai eredményeiről számol be, az érintett csoportok vonatkozásában 60 faj előfordulását közli a területről. Ezen kívül vízibogarak tekintetében mindössze CSABAI és munkatársai (2001 a,b) közlik 7 faj előfordulását szórványgyüjtések alapján. Jelen munkában a területen végzett faunisztikai vizsgálataim eredményeinek ismertetése mellett beszámolok az 1956-57-ben PÁLFY által gyűjtött anyag revideálásának eredményeiről is. ANYAG ÉS MÓDSZER 1996 őszétől 1997 őszéig vízihálós mintavételi módszert alkalmazva rendszeresen gyűjtöttünk a Báb-taván (rámutató koordináták: szélesség 22°28'57", hosszúság 48°11'18", 10x10 km UTM kód: FU 13). A mintavételhez 0,5 mm lyukbőségű szitaszövetből készített 1,5 méteres nyéllel ellátott kézihálót használtunk. A gyűjtési időpontokat igyekeztem úgy megválasztani, hogy az év minden szakában végezzünk mintavételt. Ennek megfelelően a következő időpontokban gyűjtöttünk a Báb-taván: 1996.09.26.-27., 1997.03.18., 04.19., 05.17., 06.28., 08.01., 08.19., 09.27.-28., 10.04., 10.12. 1997 tavaszától a kézihálós mintavételt kiegészítettem saját magam által készített varsák kihelyezésével. Kétliteres műanyag palackok nyakát levágtam, száját befelé fordítva visszahelyeztem, az így nyert varsákat párizsival felcsaliztam. A módszer igen alkalmasnak bizonyult a Dytiscinae alcsalád kézihálózással nehezen gyűjthető, nagy méretű egyedeinek befogására. A Dytiscus, Cybister, Hydrophilus és Hydrochara génuszok egyes fajai terepen is jól határozhatók, így ezen fajok esetében megfigyelési adatokat is figyelembe vettem. Az említett génuszok befogott egyedeinek nagy részét azonosítás után szabadon engedtem, az adatokat diktafonon rögzítettem. Az állatokat a begyűjtés után 70%-os alkoholban tartósítottam, majd a későbbiekben a határozáshoz preparáltam. A határozáshoz CSABAI (2000) valamint CSABAI és munkatársai (2002) munkáit vettem alapul. A nevezéktan is e munkákat követi. Munkám részeként revideáltam a Báb-taván 1956-57 során PÁLFY (1958) által gyűjtött vízibogár anyagot. Az összefoglalásban tett összehasonlítások a revideálás figyelembevételével történtek. 11