A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Régészet, ókortudomány - Szabó László: Megjegyzések a „böszörmények” kérdéséhez a Hajdúböszörmény határában talált Árpád-kori falu régészeti leletei alapján

5. Üveg Az Árpád-kori falvakban nagyon ritkák az üvegtárgyak (WOLF 1997). Magyarországon ebből a korból általában csak városban, kolostorban került elő üvegáru (GYÜRKY 1971). Falun csak jóval később jelenik meg, és ekkor is csak luxuscikként (HOLL-PARADI 1982), nem lesz belőle tömegáru az egész középkor folyamán. Mindkét üvegtöredékünk kisméretű palack száj-, ill. nyaki része. Az egyik példányon a gyűrűs száj alatti, lefelé enyhén táguló nyakon cseppfogó dudor, golyva található (XII. t./2.). A másik darabunkon ez a rész már hiányzik, de a formai hasonlóság miatt feltételezhetően itt is megtalálható volt. Sajnos a palack testének töredékei nem kerültek elő, így csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk a formáját illetően. A golyva elsősorban a keleti (szír, perzsa) üvegművességben gyakori, de más műhelyekben is alkalmazták. A budai várban került elő hasonló palacktöredék, amit sikerült rekonstruálni egy korinthosi mühelylelet alapján. Ezek a korinthosi készítésű palackok Európában Velencétől és Magyarországtól délre és keletre találhatóak meg; a XII. században készültek és a XIII. századig fordulnak elő (GYÜRKY 1986). 6. Pénzek Az Árpád-kori falu területéről három darab érme került elő. Kettő közülük hiteles körülmények között, keltezve azt az objektumot, amelyben volt (12. gödör: III. István ezüst dénárja CNH II. 157 a. és az 5. sz. ház: II. Géza ezüst dénárja CNH I. 145). A harmadik cseréptöredékekkel együtt, tehát a település területén belülről (III. Béla réz pénze CNH I. 98, 1.) került elő, eke által megbolygatott területről. Magyarországon a pénzverés, és ezzel a hazai pénzforgalom a X. század elején kezdődik. Ebben a században azonban még a terményvaluta (pl. a tinó) a meghatározó, az ezüstpénzt csak a felsőbb rétegek és a kereskedők használják. Ez a helyzet a XII. században fokozatosan változik, a század végére az egy márka súlyú veretlen ezüst az általános értékmérő. A terményvaluta azonban még mindig jelentős, a XIII. század elején az ezüst mellett lehet még fizetni földdel vagy állattal. A pénzverés a XIII. század elejéig királyi monopólium volt, az új érmék veréséből és a régiek beváltásából a kamarának nagy haszna származott. A régi dénárokat beolvasztották, majd újraverték, esetenként kisebb ezüsttartalommal. A XII. század folyamán az ezüstdénár értéke a száz évvel korábbinak csak töredéke volt, szinte csak váltópénzként használták. Forgalma nőtt ugyan, felhalmozni azonban csak nagytételben volt érdemes. A Hajdúböszörményben előkerült, több évtizedet átfogó három érme inkább a folyamatos pénzforgalomra utal. Keltezőértékük így nagyobb, mint a későbbi korok hosszú éveken át összegyűjtött éremleleteinek (MOT II. 1085-1091). V. ÖSSZEFOGLALÁS: EREDMÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK Mielőtt a bevezetőben feltett kérdésekre megpróbálnánk tételesen válaszolni, fontosnak tartjuk, hogy vizsgálódásainkat a lehetséges következtetések irányából nézve még egyszer áttekintsük, nem téve különbséget az írott és íratlan források között. A dolgozat célja, hogy megpróbálja egy ásatás anyagának segítségével igazolni a korábbi, elsősorban írásos források alapján elért eredményeket, azaz Hajdúböszörmény északi részén, a tég85