A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Természettudomány - Lovas Márton: Dr. Földi János az elfelejtett természettudós

1793-ban megjelenik - Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról c. röpirata Bécsben. Ebben a botanika korszerű művelését szorgalmazza. Földi a Hajdúkerület egyetlen orvosa, feladata a lakosság ellátása, a seborvosok, a bábák oktatása, munkájuk ellenőrzése. A tisztiorvosi és a halottkémi feladatokat is ellátja. Negyedévente ellenőrző körutakat kell tegyen a hat hajdúvárosban. A sok munka, a méltatlan lakáskörülmények kikezdték egészségét, s 1801. április 6-án Hajdúhadházon száraz betegségben (tüdővész) elhunyt. (NAGY 1976.) IV. FÖLDI JÁNOS NÖVÉNYTANI MEGFIGYELÉSEI, MUNKÁI 1. 1793. Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról - Bécs. Megjelent a Magyar Hírmondó íróinak költségével. „Egy Falu, egy Város, egy Vármegye ma így, vagy amúgy nevez magyarul egy Plántát, más másképpen, harmadik, negyedik ismét másképpen. Vagy még azon egy Vármegye egy Város, egy Falu, sőt majd minden közember is mind annyi különb különbféleképpen, s leggyakrabban egyik sem illendő néven. Ez a bizonytalanság és zavarodás hasznavehetetlenné teszi többnyire eddig való mind orvosi, mind gazdasági könyveinket. Ez által a tanulni kívánkozók fáradtsága terheltetik..., a tudatlanok örökös tévelygésben, s bizonytalanságban maradnak". Földi ezzel a röpiratával, s a benne előadott „panaszával" - s mint korábban már kifejtettem a Linnét is inspiráló helyzet felismerésével szorgalmazza a növények rendszerezését, sőt megindítja a nyelvújítást a növényelnevezések terén is. „Nemzeti irodalmunk felújulásának korszakában, mely a költészet, a nyelvtudomány, a történetírás tehát főként a nemzeti érzést megerősítő szellemi áramlatok kifejlesztésében látta fő célját, természettudományos magyar nyelvű irodalmunk csak gyermekkorát élhette. A botanika, latin szaknyelvével, a német tudományos irodalomra támaszkodó elzárkózott szellemével, nem tudta útját a magyar közönség szélesebb rétegeihez megtalálni...., a lelkéhez közelebb álló magyar nevek után vágyott. A magyar elnevezésekkel pedig baj volt". - (GOMBOCZ 1936.) Földi a magyar nyelv rajongója. Kazinczyhoz írt levelében ezt így fejti ki: „Engemet ami illet, nekem hazám nyelve bálványom". Igazán komolyan Földi foglalkozik először a füvészettudomány nyelvújítási feladataival. A „Növényeknek Rendbeszedések és Elnevezések, két fundamentomi a Füvésztudománynak". A haszon, a Tudománynak valósága, a gyönyörűség, és Nemzeti Nyelvünknek ditsősége kívánja ezt.... Úgy gondolja, hogy: Melly nagy ditsőségre fog ez szolgálni nemzetünknek, s nemzeti Nyelvünknek, ha a Deák megjobbított Füvésztudomány után, a mienk lészen a kritikán fundált és tévedés nélkül való második Füelnevezés". A röpiratában kifejtettek szellemében munkához lát: „A végre olvasok minden ó és új magyar könyveket, hogy mindezekben, ami szép nevezet, szép kitétel, szép magyarság előfordul, azokat jövendőbeli hasznomra szorgalmatosan egybeszedjem, földieimmel közölvén, őket a rendesebbhez és a jobbhoz szoktassam" - írja Kazinczynak. Bejelenti, hogy szándékában van „Nemzeti Nyelvünkön elsősorban egy Bevezetést a Magyar Füvesztudomanyra, melyben a Természeti Históriának az a része, melly Növények Országának neveztetik, egészen benne légyen. Azután pedig a Linné egész Systema Vegetabilumját is magyarul kiadni". „Regulái", melyeket kritikájában megadott alapjai lettek Diószegi Sámuel - Fazekas Mihály: Magyar Füvészkönyvének (Debrecen, 1807.) 54