A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Múzeumpedagógia - Porcsalmy János: Életmódtörténeti ismertetések

1. hang: Archaikus görög váza (Kr. e. VIII. sz.) Alakjára nézve amphora, melynek eredetije Athénből került elő, ún. dipylon stílusú sírváza. (Jelenleg a bostoni múzeumban van). Ez a sávosan geometrikus díszítés az égéi művészetből átmenetet jelent a hellén művészetbe. Ezen azonban nemcsak díszítő vonalakat találunk, hanem azon az alakok is megjelennek. Kezdetben apró, sorba rendezett állatok kerülnek a vonal díszei közé. Ez az esztétikus formájú és díszítésű váza nemcsak festett, hanem lakkozott is. E szabályos alakú vázák már az egyiptomi fazekas mesterektől átvett, lábal hajtott korongon készültek az ókori Görögországban. Exekias amphorája (Készült: kb. Kr. e. 530 körül. Eredetije Rómában, a Vatikáni Múzeumban van). E görög feketealakos váza egyik oldalán Akhilleus és Aias kockajátékának képét, a másik oldalon pedig a Dioskurok hazatérésének jelenetét láthatjuk. „Exekias képeit már a váza egész testét bevonó fekete mázból kihagyott négyszögletes világos mezőbe festette, s a fekete keret határozottan megvonta a kép határait. A zárt, csak néhány alakot magába foglaló kép a néző számára egyszerre áttekinthető, s ennek megfelelően a szigorú időbeli és térbeli egységet követeli meg". 2. hang: Az ún. orvietói, illetve az „Argonauta-kratér" váza (Kr. e. V. század. Eredetije Parisban, a Louvre-ban). A váza formája: kehely-kratér. Korongolása, festése rendkívül fejlett, nagy művészetre vall. „Nagyszabású vörösalakos vázaképei elütnek az edényfestészet szokott formavilágától. Az egyik oldalán az útra, illetve a csatára készülő argonautákat látjuk a táj talaj vonalakkal jelzett különböző szintjein, a másik oldalon pedig a nyilazó Apollón és Artemis áldozatául esett Niobidákat láthatjuk. A jellemek és a tragikus sors érzékeltetésére a vázafestő nemcsak a mozdulatokat, hanem az arckifejezést is felhasználta. A görög vázafestő már megpróbálkozott a mélység érzékeltetésével, a perspektívával is: az alakok lába, vagy teste alá könynyedén odavetett vonalakat festett". Az ókori görög kerámia az V. sz.-ban már mind formájában, mind díszítésében - művészi kivitelezés tekintetében - felül múlja az egyiptomiak keramikus kultúráját. 1. hang: Orvos és orvoslás az ókori görögöknél Az egészség őre, gondozója már az ókori görögöknél is a hivatásának élő orvos volt. Az egészséges életmód kialakításához, megtartásához is ők adtak tanácsokat, útbaigazításokat. Az akkori orvostudomány szintjén igyekeztek ellátni gyógyítási feladataikat. Közülük kiemelkedett Hippokratész, aki a görög Cos (Kosz) szigetén született, Kr. e. az V.sz.-ban. Édesapja képezte, tanította orvossá. Hippokratész új utakat járt a többi tévtanokat is valló orvossal szemben és benne a tudományos orvostan megalapítóját tisztelhetjük. Minden kezelt betegség tüneteit leírta. Amikor gyógyszert adott, felírta magának, és a gyógyszeres kezelés eredményét is feljegyezte. Ha ugyanolyan tünetekkel jött még egy beteg, ugyanabból a gyógyszerből adott és összehasonlította a hatást a korábbi esettel. A gyógyításnak valóban tudományos megközelítése volt ez a módszer. Kitűnő betegségleírásai maradandó értékűek. így az orvostudomány tekintélyét is emelte. Több könyvet írt. Elsőként kutatta a betegség okát természettudományos szemlélettel. 2. hang: A nevéhez fűződő hippokratészi eskü ma is az orvosi etikai felfogás kiindulópontja. Azt minden tanítványának le kellett tennie. Abból részletek: „...Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik... Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok.... Amit kezelés közben látok vagy hallok - akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben -, nem fogom kifecsegni, hanem titokként megőrzöm". 402