A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Múzeumpedagógia - Porcsalmy János: Életmódtörténeti ismertetések

Kr.e. az V. sz.-ban - különösen Periklész idejében - a leggazdagabbtól a legelesettebbekig, mindenki részesült a virágzó város gazdagságából, jövedelméből. A szellemi kultúra is magas szintre emelkedett. A rabszolgatartó társadalom virágkorában nagyméretű vízijárműveket készítettek, melyeket már túlnyomó többségben rabszolga-evezősök hajtottak, a segédhajtóerőt pedig a vitorla képviselte. A legáltalánosabb típusú hajó a három sor evezős, ún. triérész volt, figurális orral díszítve. 2. hang: Kezdetben - még az Kr.e. VI. sz.-ban - 1 sor evezős hajókat építettek. A hajó orrához közel, a kabin felett volt a parancsnoki híd, illetve emelvény. A városállamok közül az Kr.e. V. sz-ban Athén tengeri nagyhatalommá vált. A marathoni győzelem után mintegy 180 háromsor-evezős hadihajót építettek, s így tudtak döntő győzelmet aratni a perzsák felett, Kr.e. 480-ban Salamisnál. Az ókori Görögországban természetesen halászhajók is voltak. Sokan éltek a halászatból is. - Görögország nem tengerparti városállamainak, településeinek lakosai tovább űzték ősi foglalkozásukat, a völgyekben a földművelést, a kertészkedést, a hegyvidéken a pásztorkodást, -juh és kecskenyájakat legeltetve. 1. hang: Az ipar, a kereskedelem fejlődése, az árutermelés, majd a pénzhasználat kialakulása a parasztság gazdasági, politikai helyzetét már Kr. e. a VII. sz.-ban megnehezítette. A mezőgazdasági termelőmunkát részben a szabad görög parasztok, részben rabszolgák, illetve Spártában a leigázott helóták végezték. Legfontosabb termelőeszközük: a talajviszonyoknak megfelelően kialakított eke volt. Ószirakuzai görög faeke Faelágazásból kifaragott kezdetleges kézieszköz volt, amely a szántást végző ekefőből és az igaerő befogásához szükséges gerendelyből állott. Ezzel az ősekével csupán a talaj hiányos feltúrását lehetett elvégezni. Ez az eke nem volt kormányozható. Ógörög faeke Hésziodosz korából (Kr.e. VII. sz.) A görögországi talajviszonyoknak megfelelően alakították ki ezt az eketípust. Az ókori Görögországban, Hésziodosz korában már használták. A hegyes, gúla alakú eketest, amelyet vasból képeztek ki, alkalmas volt a kövecses talaj fellazítására, feltúrására. A bütyökben végződő gerendelyhez eszközölték a fogatolást. Az „s" alakú egyes ekeszarv bütyökénél markolta át a szántóvető az ekeszarvat. Tipikusan lengő eke, kiképzése, alakja fejlett forma és arányérzékre vallott. 2. hang: Görög lakóház az ókorban A tipikus görög lakóház igen fontos a görög középületek fejlődése szempontjából. (Például a megaron - a kimagasló épületrész - a lakóház legfontosabb része, a család kultikus helye vagy a férfiak lakosztálya, őse a görög klasszikus épületeknek.) Az téglalap alakú nagy terem volt. A következőket szemlélhetjük építészeti vonatkozásban a görög lakóháznál: zárt udvar, oszlopsoros folyosó, megaron tartó, illetve díszítő oszlopokkal (2 db), s pillérekkel, továbbá gerendázat, timpanon, azaz egyenlő szárú, párkánnyal keretezett háromszögű oromzat. 1. hang: A paestumi Poszeidón templom (Kr.e. VI.-V. sz.) Szemléltetéssel egybekötve a görög építészet megismeréséhez igen fontos alapfogalmakat tudatosíthatunk. Például: 1. Hosszanti elrendezés. (Téglalap-alaprajzú alapzat, bázis.) 2. Peripterosz. (Egy sor oszloppal körülvett görög templom.) 3. A dór oszlop arányai, entázisa. (Egyharmad magasságig vastagodik, majd az oszlopfejezetig vékonyodik.) 4. A dór oszlop kannelurái. (Élben összeérő barázdák.) 5. A dór oszlop részei. (Törzs, nyaktag, fejezet. Az utóbbi részei: ekhinosz, (párnatag), abakosz (fedőlemez) 399