A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Múzeumpedagógia - Porcsalmy János: Életmódtörténeti ismertetések

1. hang: Egyiptomi lakóház modellje (Rekonstrukció) Tel el Amarna ásatásakor napvilágra került alapzat után, Echnaton fáraó korából (Kr.e. 1365-1347), Újbirodalom kora. A nagykiterjedésű, négyzetalaprajzú lakóépület ablaknyílá­sai magasan vannak, azok fekvő téglalap alakúak. Részben emeletes épület. Az előtérben házikápolna, hátul kert és istálló. Az oldal udvaron búbos kemence alakú gabonahombárok. Egymástól falak választják el a különböző rendeltetésű tereket. A gizehi piramisváros az Obirodalom korából (III. évezred) Képek, filmek, illetve makett alapján fogalmat alkothatunk a gizehi piramisok elhelyezésé­ről, a masztabákról (téglatest alakú sírépítmények), a nagy szfinxről. A fentieken kívül még a dromoszról (a szfinxek közötti szentútról), a pülonokról (kaputornyok), a szfinx-temp­lomról, a Gizeh-környéki domborzati viszonyokról. 2. hang: A Deir-el Bahari sziklasír-templomról (Rekonstrukció alapján.) A Középbirodalomban épült sziklasír-templom már háromszintes, s a zártabb terek főten­gelyre fűzött sorozata már újszerű megoldást jelent. A teraszosan kiképzett templom arányai lenyügözőek. Az első, második szinten levő oszlopsoros folyosók kiképzése később példaként szolgált a görögök külső oszlopsoros építészetéhez. Különösen pedig a második szint, mely teljes egészében minden oldalról övezi a négyszög alaprajzú emeletes épületet. A harmadik szinten épült piramis volt a fáraók sírkamrája. Ez a világhírű egyiptomi műemlék még I— III. Mentuhotep fáraók uralkodása alatt (Kr.e. 2134-1991 között), Théba közelében épült. 1. hang: Az egyiptomi fazekasság Az egyiptomiak edényeiket, vázáikat a Nílus agyagiszapjából készítették. A folyó mentén ­egyes helyeken - a mesterek kitűnő agyaghoz jutottak. Az edényeket előbb a tűző napon szárították, majd agyagkemencékben égették. Gazdag formakinccsel rendelkeztek. Ezt bi­zonyítja az is, hogy igen változatos alakú, arányaiban tetszetős vázákat, sőt kultikus célból modellfigurákat is alkottak (pl. amuletteket). A fazekasság már az Obirodalom idején virág­zott. - A kezdet kezdetén még csak puszta kézzel formálták az edényeket, később azonban kézzel hajtott korongon. Edényeiket, vázáikat bekarcolással vagy festéssel díszítették, több­nyire geometrikusán és növényi, állati motívumokkal ékesítve. Az Újbirodalom korában már feltalálták a lábbal hajtott korongot, így a használati edényeket s a vázákat jobban, gyorsabban formálhatták, és termelékenyebben dolgozhattak a fazekas mesterek. Ebben a korban a keramikusok már sokféle igényt elégíthettek ki. Pl. háztartási, gazdasági vonatko­zásban, valamint kereskedelmi célból nagyobb méretű amforákat készítettek víz, olaj, sör, bor, stb. tárolásához, szállításához. Ugyanakkor ízlésesen festett, tetszetős formájú díszvá­zákat is hoztak forgalomba. Ezeket gyakran mélyítetten bekarcolt figurális és egyéb motí­vumokkal, valamint festéssel díszítették. Ábráik gyakran vallási szimbólumokat tartalmaz­tak. Igen szerették a virágmintákat is. A kerámiák külső felületei változatos színűek voltak. Többnyire matt, vagy mértéktartóan fénylőek, továbbá fekete, vörös, - esetleg ezek keveré­ke -, de szürke színűek is voltak. Váza az Obirodalom korából A fölfelé öblösödő váza ízléses formájú, ami ügyes, még kézzel hajtott korongolásra vall. Száját gyűrűs kiképzés díszíti. Mintázása már magasabb fokú ízlést árul el. Sakktáblaszerű­en, sávosan díszítették. Ferde satírozása rácsos mintát képez. A rácsozott vonalú mezőnyö­ket terrakotta színű mezőnyök váltogatják, melyek a középső sávtól felfelé és lefelé keske­nyednek. A díszítő geometrikus vonalak sötét színűek. Az ősközösségi primitív formájú és díszítésű edényekhez viszonyítva ezen már komoly fejlődést állapíthatunk meg. 395

Next

/
Thumbnails
Contents