A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Múzeumpedagógia - Porcsalmy János: Életmódtörténeti ismertetések
piac, a közlekedés, a szállítás, a hajózás és annyi más foglalkozás a későbbiek folyamán mindmind nagy hatást gyakorolt az egyiptomi lakosok életformájának, anyagi, szellemi kultúrájának fejlődésére. Különösen az állam kialakulása, illetve Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítése után, Kr. e. a III. évezredtől kezdődően. Gondolkodásukat, erkölcsi viselkedésüket, magatartásukat, lelki életüket nagymértékben befolyásolta a túlvilági élet döntő szerepét valló, hirdető, sokisten hiten alapuló vallásuk. A templomok, a sírhelyek építése, temetkezési szokásaik is azzal kapcsolatosak 1. hang: Templomaik mérnökileg jól tervezett, hosszanti elrendezésű, gondosan kiképzett, hatalmas, díszes, oszlopsorokon nyugvó, lapostetejü épületek voltak. A kőgerendákkal csak 3-4 m távolságot tudtak még áthidalni, így a mennyezetet párhuzamosan kialakított oszlopsorokkal támasztották alá. Az egyiptomiak egységes, nagy belső teret még nem tudtak kialakítani. Az oszlopoknak főként tartó szerepük volt, bár azokat díszítették is. (Palmettás, papirusz vagy lótuszfejezettel, törzsüket pedig hieroglif domborművekkel.) Azokhoz és a fáraók piramisának, monumentális sírjainak építéséhez az arra kényszerített lakosság és részben a rabszolgák tömegeit vették igénybe. (Egyiptom területén kb. 30-40 kisebb nagyobb piramis található. - A leghatalmasabbak a gizehi piramisok, melyek még az Óbirodalom idején épültek Kheopsz, Khefrén, Menkauré fáraók számára Kr.e. a III. évezredben). A korabeli kőművesek készítették az előkelő, a magas rangú tisztségviselők részére a masztabákat, a sziklába vájt, illetve a földbe mélyített sírokat, melyek rézsűs falú, téglalap alakú kamrákra osztott sírépítmények voltak, s amiket többnyire téglából építettek. Ilyen masztabák vették körül a gizehi piramisokat is. 2. hang: Az ókori egyiptomi anyagi kultúra köréből - a fentiek mellett - a következőkre is utalhatunk: Ősi faeke. (Óbirodalom kora. Kr.e. 2635-2155) E faekét botszerü ekeszarvval látták el, hogy azt kormányozhassák, mivel az még ún. lengő eke volt. Ezzel a Nílus menti hordalékos talajt csak csekély mértékben lehetett feltúrni. Faeke, fémpapuccsal ellátva. (Közép- és Újbirodalom kora. Kr.e. 1991-1650, - 1554-1080) Ezt a faekét már a nagyobb szilárdság biztosítása céljából ekemellel látták el és a szántórészt, illetve papucsát fémből készítették, amely a talaj szélesebb feltúrására is alkalmas volt. A ferdeállású gerendely az eketest húzására, vontatására, illetve fogatolásra szolgált. Nílusi öntözéses terület. A töltéssel, gátakkal - tervezés alapján - kialakított csatornák hálózatos rendszerét a fáraók uralkodásának korában - már az Óbirodalom idejében a Nílus egész hosszában építették meg az egyiptomi parasztok, nagy összefogással. Olyan gémeskútszerű vízemelő eszközöket építettek és használtak (sadufokat), melyek egyes vagy kettős rendszerűek voltak. A Nílus lépcsőzetes teraszán vízgyűjtő gödröket is ástak, amikből a sadufokkal magasabbra emelhették a vízzel telt, bőrből készített csöbröket. A késői korban (Kr. e. I.sz. 713-323) már henger alakú vízemelő szerkezeteket is használnak, amiket belül spirálisan futó fémlemezekkel képeztek ki. A Nílus évenkénti áradása, termékeny völgye a termelő parasztok, a templomgazdaságok, illetve az előkelők, az egyiptomi állam részére biztosította a gabonaféléket, illetve a gazdasági hasznot. Az egyiptomi parasztnak igen sokat kellett dolgoznia, nehéz, öntözéses földmüvelőmunkát végeznie, egyrészt, hogy eltartsa családját, másrészt, hogy terményekben adózzon az államnak, a papságnak és az előkelőknek. 393