A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Dutka Ákos és Ady Endre

Irdatlan gyászunkban sikoltozó varjak, Számon kérő szátok ugyan mit akarhat? Hol voltatok akkor, mikor az ég zengett, S magyar milliókat Lemberg alá vertek? Mikor én már sírtam, mikor sikoltottam, Ti meg doboltatok minden harci dobban ?! Idegen császárok zsoldos dobverői, Fosztogató idők gonosz magvetői, Piócák dajkái: sok dögevő varjak, Ti sikoltoztok a holtra vált magyarnak? Ha van élő isten, még ti is feleltek, Akik uszítottak s háborúba vertek! A szélsőséges politikai erőktől 1919 karácsony c. versében is elhatárolta magát: Ott künn üvölt vad éhes mámorában, A szörnyű démosz ős anarchiája: Vörös zászlót visz vagy véres keresztet, Szívem, e vásárba sohasem eresztlek. A forradalmak után csatlakozott a Bihar-megyeiek és Nagyváradiak Szövetségéhez, amely 1920. november 27-én Arany János emlékét ünnepelte a budapesti Vígszínházban.

7 A szövetség ez alkalomra egy kis versfüzetet is kiadott, amelyben Dutka három költeménnyel szerepel. (Haza kell mennem, Levél a váradi bodegába, Arany /-//.) Az első szenvedélyes, patetikus ragaszkodásának kifejezése szülővároshoz: Haza kell mennem, - a földem izent. A földem: a váradi nagytemető: Haza kell mennem: apáink sírján Inog afejfa, mozdul a kő. A Levél a váradi bodegába az első, mitizáló költemény, amely A Holnap mozgalmának állít mementót olyképpen, hogy az otthon maradt társaktól kérdezi: Óh él-e még az Ady vak cigánya, És sír-e húrján még a régi dal A váradi híres, öreg bodegába. Míg künn a Balkán új nótát rivall? És a korcsmák pállott kék ködébe, Ahol Juhász sírt magyar éneket, Virraszt-e még a régi ének ébren ? Az. istenért, fiúk feleljetek!

1

* 7 „Szövetségünk célja nem csupán az, hogy anyagilag támogassa, hanem hogy megőrizze azt a szellemi kincset, melyet Biharország nagyjai, elsősorban Arany János hagyott ránk." A szövetség egy kis füzetben kiadta az ünnepség anyagát A bihari lant címen. A kiadvány Dutka Ákos, Ernőd Tamás, Juhász Gyula, Nadányi Zoltán, Ritoók Emma, Sas Ede és Zilahy Lajos verseit tartalmazza. Bp. 1920. 8 Antal Sándor nekrológjában olvassuk: „A vak Gyulát délben felébresztették, mikor megjött halálod szomorú híre. Feketébe öltöztette mind a három gyereket, hóna alá vette a hegedűt, elvezettette magát a bodegához, egy széket kért Polláknétól, térdére támasztotta a hegedűt, tudod, úgy ahogy szokta és muzsikálja azokat a nótákat, akiket neked játszott. (...) rekedt hangján énekel, aztán sírva kérdi: Hol van Bíró úr, hol Ernőd úr, hol van Dutka úr, hol van Antal úr, ki visz el engem a sírjához, hogy utoljára muzsikáljak neki? (ANTAL, 1919) 332