A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Dutka Ákos és Ady Endre
drága, tiszta dal jogát." (GYULAI, 1916. 11) Az Yperni Krisztus előtt c. kötet (1915) első versére utalt, (Ajánlás) amelyben vannak egyértelműbb sorok is: (...) Beethoven lelke dobol szívemben, S hangszerem egy ezüst hárfa csak, Hárfán orkánok trombitáját Zengesse más. Költőnek nem szabad. (•••) Nyilván a felületes olvasásból adódott Király Istvánnak az a tévedése, hogy Dutkát a „háborús bűnösök" közé sorolta. A „könnyen befolyásolható hangulatköltőknél", mint amilyen Dutka, jelen volt a harc s a vér motívuma, állapítja meg. (KIRÁLY, 1. 1982. 42) Ez megfelel a valóságnak, ámde pontosan ellenkező előjellel! Vagyis Dutka a háború iszonyatát érzékeltette a kifogásolt motívumok gyakori használatával: „Mint a bűn, mint a poklok bűze tör föl / A halál, a vér, a förtelem szaga." (Vacsora). „Rakjátok fel egy vén fehér hajóra, / kiket nem ért a vér vad mérge még. / Rakjátok fel az élet álmodóit. /(...) / Minket a béke szent szigetje vár." (Túl az Óperencián ) A háború becsapottjai: „S virágos sapkás, kábult milliók / harsogtak egy régi szentelt éneket. / Ki látta akkor itt a nagy Halált?" S többek között ilyen plasztikus képet vizionál: „Millió mankón vándorol a gyász." (A Halál trombitál). A három sebesült katona, a walesi, a provencei és a magyar mezőkről jött bojtár, Könyves Tóth Mihály véres, béna keze Az Yperni Krisztus előtt öszszecsúszik. Király érthetetlen kitartással azon fáradozik, hogy költőnket Adyval ellentétes oldalra állítsa a háború megítélésében. „Nemcsak a hivatalos irodalom számos tollforgatója, de egy oly holnapos költő, mint Dutka Ákos is az önvédelmi háború eszméjét akarta a maga verseivel a lelkekbe vésni." (KIRÁLY, 1. 1982. 123). Bizonyítékul idézi az Ének a Naphoz c. vers két sorát: „A földjét védi messze hegyek ormán, / A délibábos kunsági mezőt: / A barázdát, az ekét, a tanyákat. " (Tudniillik a magyar paraszt.) Mindezt a nemzeti eszme, mint manipuláló ideológia példájaként idézi. Joggal tenné, ha Dutkára jellemző lenne a hazafiság eszméjének összeolvasztása a katonai hősiességgel. De nem jellemző! „A ti hősötök már nem vassal csatázik." - írta a vértenger süllyedő kövén, s az ötéves kisfiúkban bízik, akik talán majd valóra váltják nemzedékének álmát. (Májusi ének 1915-ben). Háborús kötete, a már idézett Az yperni Krisztus előtt minden költeménye, még a Király által kompromittált is, a háborút átkozza, a békét esdekli, mint ebben a pogány pap szájába adott ima: „Küldj szikkasztó, békés szeleket a földre", hogy tudniillik a könny felszáradjon, amivel a férfiak helyett dolgozó asszonyok öntözik a földet. Félti a magyar szót, s voltaképpen félelemmel tölti el a szolgasággal, országvesztéssel járó háborús vereség előérzete. (Magyar szavunk siratója). A magyar bakának a muszka árok, a muszkának a magyar árok lesz a temetője. (Hajnali beszélgetés). Az embermegváltó csoda, a gép gyilokká lett. Most Gea gyermekeit a sírba dobálják. A vékonyka kötet csaknem minden versével bizonyítottuk, hogy Dutka nem dőlt be a farsangos kedvű zenebonának, tudta, hogy a Halál trombitája szól. Vagyis Adyhoz hasonlóan ember maradt az embertelenségben! Pedig a háború egykori barátokat, polgári radikális harcostársakat is megzavart. Többen elveszítették tájékozódási ösztönüket, mint például Ernőd Tamás, Nagy Endre, Balázs Béla, Kollányi Boldizsár, hogy csak a váradi társakat említsük. Az utóbbi három azonnal önkéntesnek jelentkezett. Kollányi a háború kitörésekor már 40 éves volt, ennek ellenére rögtön mindért öltött, s végigharcolta a világháborút, még sebesülése után is visszatért a frontra. A harctéri véres élmények hatására verseket kezdett írni, amelyek kötetben is megjelentek. Voltaképpen Dutka verseire felel két darabja is: Hallgass, csak Beethoven, illetve Hallgass el, Beetho329