A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Dutka Ákos és Ady Endre

töltött Érmindszenten, 1913 júliusában hetekig Váradon tartózkodott, de arról sincs tudomásunk, hogy Dutka felkereste volna. Eddig sem írt hozzá költeményt, a következő években sem sietett a „Nagyúr" iránti hűségét versben konfirmálnia, s Ady sem tisztelte meg versdedikációval, mint a holnaposok közül Babits Mihályt, Balázs Bélát és Ernőd Tamást. Dutka nem szólalt meg a Rákosi Jenő hajszája idején sem, pedig az álszent barát, Szüts Dezső, (akit Ady Ártás és Téboly-nak emlegetett) gyalázkodó cikkeket írt a helyi klerikális Tiszántúlba. Ady 1915. március 28.-án tartotta esküvőjét Boncza Bertával, s attól fogva egészen 1917 őszéig, több mint két évig leginkább a Nagyváradhoz közeli Csúcsán tartózkodott. Sehol, egyetlen Dutka-memoárban nem esik szó arról, hogy meglátogatta volna, aminthogy budapesti lakásán sem járt. Nem is levelezett a „pacsirtaálcás sirállyal", ahogy gyakorta emlegette, levelek legalább is nem maradtak fent. Biztos ismerettel írta Hatvány Lajos: „A nagyváradi barátok első köre rémesen elmaradt mellőle. írásban-szóban ő maga vetette a nagyváradi holnapos költők közé a csóvát." (HATVÁNY, I. 135) Egyébként több Ady-kutatónak is feltűnt, hogy Dutka emlékezései nagyon kevés tényanyagot tartalmaznak, annál több adatbeli tévedést, és költői színezést. Abból, hogy A Holnap forradalmának elcsendesedése után a távolból figyelte a „mámorfejedelem" önpusztító menetelését, törvényszerűen következik, hogy könyvének legmaradandóbb része a fiatal Ady jellemzése, amelyet a koronatanúk mesterinek mondanak. Ady költői hatása azonban tovább tartott nála. Az 1912-ben kiadott Dutka Ákos Új Verses Könyve c. füzetnek már az Ajánlása is adys gesztus. Ebben így mentegetőzik: „Az élettel való verekedésben kevés és rövid órák jutottak e szent játékra, melyet mindig többre becsültem, semhogy mesterségképpen üres mesterkedéssel űztem volna." A verseket feleségének ajánlotta, mint néhány hazajáró boldog és szomorú óráját elmúló ifjúságuknak. Bölcselkedő mementót írt harmincadik születésnapjára (Harminc év), rezignált, de idillikus helyzetértékelést adott magáról. Gályája féltett, drága terhe asszonya és gyermeke. (Kisvárosi zugból, Öreg hajós vidám zsoltára, Robinson). Lázadó, tüzszemü fiúról álmodozik, hogy saját tétova lágyságát ellensúlyozza. (Nézem a kezem, A fiúnk). Szerelmes versek gyűjteménye Az öreg szőnyeg estéi c. ciklus, melynek darabjai közül több Firenzében fogant, az Arno partján. Köztük olvasható az erotikus hangvételével megragadó Interieur. Az 1909-tól 1912-ig tartó időszakban csökkent a költő létfaggató, a társadalmi krízist tudatosító szenvedélye. Ideálja a derült, csendes ember, kinek lelkét kisajtolta a szenvedés. (Bölcsek asztalánál, Az asztal szegletén). Célja az ataraxia, vagyis átjutni a nirvána kapuján a vágytalan békességbe, hiszen nincs mit várni az Istentől, az magával van elfoglalva. (Játszik az Isten velünk, A nirvána kapujában stb). Még volt visszajáró emléke nagy kalandjáról. (Hullei partokon, Hívogat az őszi tenger, Atlantisz harangoz, A tenger magyar halottja). Az utóbbi ballada a hajdúság hazatérő fiáról, aki egyszer még itthon szántani akart. Tovább szőtte Bihar és Várad mítoszát. Bihar népét nyakas úri fajtának nevezi, ki „Isten előtt se térdepel, ha kér." A heroizáló jelzők és igék közepette megjelenő negativitás: „S a vármegye gőgje a régi marad", csaknem elvész, feloldódik az ódái ujjongásban. (Bihar). Ezért valósággal meghökkentő a Szolgaország c. nagy rebellis poéma. „Vérszagúak a lomha magyar esték" - kezdi a verset, mert a jobbágyok sarja jogot követel. Kábult álmából riad a nép. Megszemélyesíti a grófok, papok falanxát, szembeállítja vele a Munka szellemét, mely legyőzhetetlen, s forradalmat jósol: Haláltáncot táncol Geszt fekete grófja, Az unott járom iszonyún recseg. Vérharmatos lehet estére a róna, Ha viharrá válnak majd e friss szelek. 327