A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művészettörténet, iparművészet - Erdei Lilla: A debreceni Dobozi temető 17–18. századi textil leletei

varrták, hogy íves legyen. A csipke mellett a leltárkönyvben a következő szöveg olvasható: „tartozik hozzá még egy halcsontos ruhaderék". E két egymást kiegészítő adat ismeretében feltétezésem szerint nyakfodor lehetett. Ez a külföldön használatos gallérok sajátos változataként értelmezhető. A ruhaderékhoz rögzíthették is, de külön kiegészítőként is fel lehetett venni.

61 E típus második csipkéje a leletanyagban az egyetlen lenszálból készült, sárga színű és meglehetősen piszkos (12. kép). Ellentétben az előbbi szalagcsipkével sürü szerkezetű, ez a lenszál finomságából, rugalmasságából adódik. Körülbelül hét karéj maradt meg az egész csipkéből, háromnak a mintázata nagyrészt leolvasható, a többiből csak foszlányok látszanak. Anyagának finomságából kiindulva egy kötényt díszíthetett. A csipke sarkosítása az egyik szakadozott szélen egészen jól kivehető. Egy igen érdekes, kb. 0,5 cm széles és kb. 1 m hosszú kis csipkeszegély is található a leletek között. Nagyon egyszerű, legyező alakú mintázatú, mely tartozhatott kötényhez, szoknyához, keszkenőhöz vagy pártaszalaghoz is. 12. kép. Lenszálból készült szalagcsipke IV. Alaphálós típus A hálós alapú csipkék a legfejlettebb technikájúak. A Dobozi temetőben ebbe a csoportba tartozik négy töredék. Mindegyikből csak kis darabok ruhától különváltan maradtak meg, ezért nem lehet pontosan tudni, hogy mit díszíthettek. Közös jellemzőjük, hogy a vékony, ritkás alaphálóban kontúrszálak körvonalazzák a kiemelni kívánt mintázatot. Az alaphálós csipkék és a hozzájuk kapcsolódó textilek laza szerkezetüknél fogva nem őrződtek meg olyan mértékben, mint a tömörebb, a felületet jobban betöltő klasszikus típusúak. 13. kép. Egyszerű alaphálós csipke A négy csipke közül a legegyszerűbb, az alaphálós csipkék kezdetleges fajtája, szakadt, rongyos állapotban lévő darab {13. kép). A kezdetleges 'háló', mely még inkább összekötő lábaknak tekinthető, elsősorban a mintázat rögzítésére szolgál. Díszítő célzata ez esetben nagyon csekély, mégis ebből a hálószerű alapból emelkedik ki a hangsúlyos minta. Három kontúrszál, azaz 1,5 pár - mely hol párhuzamosan fut, hol elválik egymástól - hangsúlyozza ki a 'háló' vékonyságához képest nagy, rusztikusnak tűnő mintázatelemeket, ez a kontúrszál vastagságából és a virágszirmot ábrázoló minta belsejében található alakverésből adódik. A csipke párhuzamosan futó egyenes 61 A miskolci ásatáskor előkerült - a már korábban említett - nyakfodor alapanyagában, mintájában, formájában és viselési módjában is jelentősen eltér a debrecenitől. 298